Bor a Burgban
VieVinum 2014 1. rész
2014-07-08 | Sánta Zoltán
Elöljáróban egy vallomással tartozom: nem különösebben rajongok a „sátoros ünnepekért”, a borfesztiválokért, a lökdösődő eseményekért. Szeretem a Furmint Februárt, a Hárslevelűk Éjszakáját és pl. a VinCE szakmai részét. Mégis, már két éve is terveztem, hogy megnézem a VieVinumot, a császárváros borfesztiválját, de akkor meghiúsult az elképzelés.
Tavaly novemberben azonban a WSET diplomámmal, a Weinakademiker titulust bizonyító oklevéllel együtt „kiváló diplomamunkámért” az Österreich Wein Marketing hivatalos meghívóját is kézhez vehettem a 2014-es VieVinumra a kismartoni Esterházy-palotában. A szakma részére a háromnapos rendezvény öt napra nyúlt, hiszen már június 12-én, csütörtökön este összejöttünk borkóstolásra, egy laza vacsorára, ismerkedésre az Urania közelében a Duna-csatornán úszó Fürdőhajóra (Badeschiff). Istenem, hogy én milyen irigy voltam, látva a vidám embereket csobbanni a meleg nyári estén e furcsa söröző-étterem-uszodában. Annyi régi képen láttam a budapesti „kosáruszodákat”, amelyek nyomtalanul tűntek el a budai-pesti Duna-part mellől.
Írásom első részében általános benyomásaimat osztom meg a kedves olvasóval. Ezer klaviatúrát elkoptattunk már a magyar bormarketing hiányát ostorozva, és másokat, pl. osztrák szomszédunkat dicsérve. Most sem állhatom meg, hogy ne szenteljek ennek néhány sort. A szállodában tele táska várt: a legfrissebb kiadványok (a májusban angolul és németül kiadott, immáron 124 oldalra duzzadt Austrian Wine in Depth – az osztrák szőlészet-borászat tankönyvszerű bemutatása –, a Falstaff 2014 angol nyelven, közlekedési jegyek, térképek), a kóstolást megkönnyítő kemény pohártartó, és persze a minden ajtót megnyitó belépő. Ja, majd elfelejtettem: márkázott pendrive minden létező kiadvány, friss cikkek elektronikus változatával (már a 100 Parker-pontos riesringről is…), mindez persze németül és angolul is.
Számtalan kísérő rendezvényt szerveztek az ÖWM munkatársai a mintegy 900 (nem tévedés!) meghívottnak. Megtudtam, hogy 17 szállodában helyeztek el bennünket. A második este Grinzing, majd szombaton a nagy „boros parti” a bécsi városliget „Kursalonjában”, a kaszinó koncert- és bálterem funkcióját egyesítő, a Monarchiát idéző épületében.
Akárhová is mentünk, sok bort kóstolhattunk, és minden rendezvényre külön kóstolófüzet készült. És érdekes módon a logisztika is működött. A szombati nagy boros partin pl. 150 bort kínáltak. Öt borbárra szétosztva kérhettük a nekünk kedves tételt. És éjfélkor is, zokszó nélkül, kellő hőmérsékleten szolgálták fel bármelyiket. Pedig közel ezren szórakoztunk a termekben és a teraszon!
Minden borbárnál volt a felszolgálók mellett egy-egy ismertebb arc, jobb nevű, netán WSET diplomás sommelier is… És érdekes módon az étel sem fogyott el az első órában. Igaz, nem találkoztam nejlonzacskóval kibélelt zsebű, újságírónak álcázott „kollégával” sem…
A péntek-június 13. (és telehold…) kombináció itt szerencsésnek bizonyult: több mint 200 osztrák vörösbor várta az érdeklődőket a bécsi Burg Vigadójában (Redutensaal). Ültetett kóstolás, közel kétszáz embernek megterítve. Hat-hat pohár, köpőcsésze, víz, kenyérfalatkák, ahogy kell. „Evolution in Style”, azaz két szép évjárat (2011 és 2012) borait tesztelhettük, írhattunk véleményt. A kóstolás logisztikája ismét ámulatba ejtett: 37 borsor (5 pinot noir, 4 szentlőrinc, 8 zweigelt, 15 blaufränkisch és 5 cuvée/házasítás sor), soronként 4-6 bor.
Az esemény 9.30-tól 16.30-ig tartott, bármikor felállhatott az ember, elment kicsit pihenni, kávét inni, ebédelni, beszélgetni, majd visszatérhetett és folytathatta. Az asztalszám és a borsor számának felmutatása után a fiatal sommelier-felszolgáló csapat már érkezett is a kért „flighttal”. Ha végeztél, hozták a következőt. Kettő perc volt a legtöbb, amit várnom kellett!
VieVinum
A VieVinumot 1998-ban alapította az Osztrák Bormarketing Tanács, ami máig a legfontosabb rendezvényének számít. Az eseményre minden második évben kerül sor, és fő célja, hogy bemutassa az osztrák borokat a boros szakmának.Gondolom, nem sokan kóstolták végig a több mint 200 bort, nekem éppen elég volt a 80+ vöröset abszolválni. Talán mondanom sem kell, hogy az előre kinyomtatott kóstolási füzet (inkább könyvnek mondanám) valamennyi bor főbb adatait (alkohol, sav, maradék cukor) tartalmazta angolul és németül, nem mellesleg a szüreti körülményeket és a borkészítési, érlelési sajátosságokat is. Így tényleg lehetett a kóstolás érdemi részére koncentrálni.
Az már csak hab a tortán, hogy a füzet végén a kóstolt szőlőfajták leírását is megtalálhatjuk két nyelven, továbbá statisztikai adatokat és a kóstoláson szereplő borászatok elérhetőségeit sem kell nélkülöznünk. A nap során magyar kollégákat nemigen fedeztem fel a teremben, se újságírót, se kereskedőt, termelőt meg végképp nem, de lehet, hogy csak nem voltam figyelmes.
Azaz hogy mégis: Joe Szabo és Zoltán Szabo (igen, a több mint 15 éve Kanadában élő fiúk nevét ma így írják) az én asztalsoromon kóstolt. Tudatosan végigmentek az összes blaufränkischen. Örömmel állapítottam meg, hogy nekik is Ernst Triebaumer Marientalerje tetszett legjobban. Az én 93 pontomat még meg is fejelték. Hát igen, csodák nincsenek: 45 euró egy palack…
Három óra tájban diszkrét, de határozott sürgés-forgást észleltem mögöttem: Jancis Robinson MW OBE érkezett. Néhányan azonnal lerohanták, üdvözölték, de ő nagy rutinnal rázta le a hosszabb csevegésre vágyókat. (Engedélyével azért készítettem róla egy-két fotót). Laptop elő, és már sűrűn követték is egymást a borsorok az asztalán. Utólag olvastam a purple pages-en, hogy az összes osztrák pinot-t és szentlőrincet megkóstolta és véleményezte (persze talán mást is, de erről majd később ír).
Jancis kedves, közvetlen, de nem bratyizó típus. A nagy borpartin éppen a sepsiszentgyörgyi-kanadai Szabó Zolival beszélgettem, amikor megjelent Jancis Robinson a férjével. Mint kiderült, Zoltánnal jól ismerik egymást, puszit is váltottak, de a neves sommelier hagyta is rögtön útjára menni. Ő tudta: ez így elegáns.
Szombaton azután kezdetét vette a bécsi Burg sok-sok gyönyörű termében a borfesztivál. Megint csak könyvről beszélhetünk, nem kóstolási füzetről, hiszen jó 550 oldalt tartalmaz. Már egy ideje feladtam a kóstolópohár-köpőcsésze-füzet-toll (táska) jelentette küzdelmet, főleg ha tömeg várható. A kopófélben lévő emlékezetemre próbálok hagyatkozni, és a sajtóközpont relatív nyugalmában próbáltam visszaidézni a kóstolt tételeket. (Milyen kár, hogy akkor még nem ismertem minden boros „appok” leghasználhatóbbikát, a Vivinot!).
10-12 óra között szombaton és vasárnap is a szakmáé a terep, hál’ istennek. Csakhogy Ausztriában a szakma is terebélyes…Délután azután láttam, hogy micsoda kegyelmi állapot is volt a délelőtti.
Bejelentkeztem minden napon néhány előadásra is. Willi Klinger Ausztria borászatának mai helyzetéről elmélkedett, vasárnap délután pedig az Institute of Masters of Wine és (egyik szponzora) az ÖWM szervezett panelbeszélgetést Érződik-e már a borokon a globális klímaváltozás hatása? címmel.
A következő részben majd kitérek e két előadásra, most csak annyit: minden terembe lépő vonalkódját leolvasták (mint az összes többi eseményen is). Így aztán az előadásokat követően mintegy fél órával pittyegett a telefonom: az ÖWM már el is küldte az elhangzott előadás diáit (illetve a más eseményeken készült fotók linkjeit). Így is lehet ezt csinálni.
Folytatása következik.
A képeket köszönjük Eva Keletynek és Sánta Zoltánnak.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!