Eger-Szekszárd Bikavér Párbaj 2015
Régi évjáratoktól az aktuális tételekig
2015-03-10 | Robotka Gábor
A Furmint Február mellett évek óta a legjobb télvégi boros program a Bikavér Párbaj. A párbajozást szerencsére Eger és Szekszárd termelői nem veszik túl komolyan. A két rivális borvidék vörös küvéit kínáló borászok jól megférnek egymás mellett a kóstolóhelyiségben. Ha vér nem is, bor annál több folyik. Az esemény népszerűségét mi sem jelzi jobban, minthogy a jegyek már elfogytak a rendezvény kezdetére. Úgy tűnik, a sokszor temetett bikavér hírnevét sikerült újjáéleszteni.
A jelentős érdeklődés mellett megtartott kóstolón Eger és Szekszárd 13-13 termelőjének jelenleg kapható tételei szerepeltek. A 2011/12-es évjáratú borok között feltűnt egy-egy érettebb tétel, de a borkedvelőknek javarészt ezekből a még pályájuk elején járó borokból kellett kihámozni a bikavérben rejlő szépséget és az eleganciát.
Első nekifutásra azt mondanám, hogy fiatal, koncentrált vörös küvéket kóstolni nem túl hálás feladat. Szerencsére érződött a két jó évjárat pozitív hatása. A tapasztaltabb kóstolók igyekeztek átrágni magukat a legtöbbször sűrű szövésű, koncentrált, de nagyon friss tanninú borok fiatalos burkán, és beleérezni a kortyba a nagyszerű jövőt.
Az én ízlésemnek ezek a tételek túlzottan fiatalok. Bikaborjak, ha ragaszkodunk a témához. Az érlelhetőséget biztosító magas tannintartalom sok esetben még erősen szárít. Ha módomban állna, szívesen újrakóstolnám a sort három év múlva.
Egy-egy esetben azért már most is előbújt a finesz a palackból. Bolyki Jani 2012-es alap bikavére mellett a Bolyki és Bolyki névre keresztelt 2011-es válogatás is mutatta az elegáns, kékfrankosra építkező bikavérek legszebb jegyeit, Szekszárdról pedig a Prantner Pince gyümölcsbombája tetszett leginkább.
Szerencsére a fiatal borok előtt részt vehettem egy régebbi évjáratokat bemutató mesterkurzuson, ahol Mészáros Gabriella nemzetközi borakadémikus vezetésével fedeztük fel az érlelt bikavérekben rejlő értékeket.
A kóstolón 2009 és 2000 közötti évjáratokban készült borok kerültek terítékre. Elsőre a 2009-es évjárat érkezett, ezt a 2007-es tételek követték egy 2006-os magnum palackkal kiegészítve, majd a sor végén jöttek a 2000-es év bikavérei.
A szekszárdi palackokat a rendezvény reggelén dekantálták, az egri tételek sajnos technikai okok miatt nem lettek kinyitva, pedig néhányuknak jót tett volna pár órás levegőztetés. Mészáros Gabriella véleménye szerint nemzetközi összehasonlításban egy komoly vörösbortól elvárható a 20-30 éves érlelési potenciál.
Az elsőre kóstolt 2009-es borok ezzel összhangban álltak, hiszen legtöbbjük még csak éppen elkezdett kerekedni. A remek évjárat okán teljesen beérett alapanyagból dolgozhattak a borászok, de a sok napsütés szerencsére nem okozott túlérést. Nagytestű, kiváló savszerkezetű, magas tannintartalmú borokat kóstolhattunk.
Szekszárdról Eszterbauerék Tükéje vitte a prímet, Vesztergombiék klasszikus, ászokhordós iskolájú bikavérének és a St. Andrea Merengőnek viszont még adnék pár évet a palackban. Sajnos az egri borok között néhány hibás tétel is előkerült, ami véleményünk szerint pincehigiéniai okokra, esetleg régi, rossz minőségű hordóra vezethető vissza.
A következő körben érkező, javarészt 2007-es tételek kóstolásakor Mészáros Gabriella emlékeztetett minket arra, hogy az évjárat nyarán kialakult hősokk egyes boroknál furcsa módon szikárságot okozott, ami sajnos az érlelés során sem szelídült. A szikár, szárító íz az egri és a szekszárdi boroknál is megmutatkozott, de ezzel együtt nálam a Takler pincészet 2007-es bikavére lett a kóstoló legszebb bora. Érett meggyíz, kerek sav, takleres sűrűség, de semmi nehézkesség. Aki szereti a pince stílusát, annak telitalálat!
A Gróf Buttler bora szintén tetszett, de mivel nem kékfrankoshangsúlyos tétel, ezért nehezen tudtam bikavérként értékelni. Számomra a bikavér egyértelműen a kékfrankos dominanciájáról kell hogy szóljon, amit más szőlők borai csak díszítenek, komplexebbé tesznek. A viszonylag egységes ízkép kialakulása mára megoldódott, hiszen mindkét borvidéken a kékfrankos képezi a bikavér házasítások alapját.
Ezután kerültek poharainkba a legidősebb, 15 éves borok, és amit elsőre megállapíthattunk, az az, hogy az idős bikavérek másfél évtized elteltével is teljesen korrekt állapotban vannak. A legnagyobb meglepetést Márkvárt János bora okozta, ami Gabriella emlékei szerint különösebb hozamkorlátozás nélkül, reduktív módon készült.
Könnyed volt, tele friss (!) gyümölcsökkel, és szinte alig érződött rajta az eltelt idő. Vesztergombiék 2000-es tétele a pincére jellemző szikárabb, tanninhangsúlyosabb vonalat mutatta meg, a Thummerer Pince bora pedig szép savakkal bírt, közepes testű, piros bogyós gyümölcsökkel teli, jellegzetesen egri borélményt adott. Le a kalappal a 2000-es évjárat és a termelők előtt!
A mesterkurzushoz kapcsolódva Heimann Zoltán elmondta, hogy a szekszárdi termelők egyeztetést kezdeményeztek egri kollégáikkal a bikavér minőségének és ezzel együtt az ilyen név alatt piacra kerülő borok presztízsének további emelése céljából. Az elmúlt évtizedek borait kóstolva úgy érzem, minden remény adott, hogy a két borvidék pincéinek csúcsküvéi a jövőben felvegyék a versenyt a világ kiemelkedő boraival mind kóstolási élmény, mind érlelhetőség tekintetében.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!