Egyetlen épületben a Mátrai borvidék történelme
110 éves a Borpalota, a Dubicz Borászat épülete
2016-05-25 | Vinoport
Gyöngyös emblematikus épületét, a Borpalotát 1906-ban adták át, azóta folyamatosan borászatként üzemel. A 110 éves épület jubileumát ünnepelte pénteken a mai tulajdonos és lakó, a Dubicz Borászat. Az egykori Oroszlán Fogadó történetén keresztül a teljes hazai bortermelés elmúlt évszázadára is rálátást kaptunk.
Múlt pénteken, az ünnepen az elmúlt évszázad történelmi és gazdasági viharainak történetét mutatták be egy kiállítás keretében. A borászat kóstolótermében Bér Rudolf (Rudino) Barcsay-díjas festőművész kamarakiállítását tekintette meg a közönség. A sokrétű és különböző karakterű Dubicz borokat kóstolva a látogatók egy játék keretében párosíthatták a festményeket a borokkal. A jó bor alapja a minőségi szőlő, ezért a vendégek a pincetúrát követően egy piknik hangulatú szőlősétát tehettek a Mátra lankáin. A kora nyári hangulatú este során az Artisjus-díjas Jónás Vera Experiment zenéje töltötte be a 110 éves épület falait.
A Borpalota története
Gyöngyös életében az utóbbi 70 évet kivéve a szőlőművelés volt a legfontosabb foglalkozás. A Mátra déli lankáin már a római korban termesztettek szőlőt. A szőlőművelés jelentőségét mutatja, hogy oklevelek már a korai időkben említik a szőlőket: Sárhegy oldalán Sár (Abasár) - 1042, Gyöngyöspüspök - 1261, Gyöngyöshalász - 1271, Gyöngyöstarján - 1275, Gyöngyösoroszi - 1275, Gyöngyös – 1301.
A középkor századaiban is jelentős volt a vidék és Gyöngyös szőlő- és bortermelése és kereskedelme. Ezt mutatja a számtalan királyi kiváltságlevél, a kiépített kereskedelmi útvonalak. Egy 1334-es kiváltságlevél alapján a jobbágy a földjén termetteket, így a szőlőt és bort is szabadon adhatta-vehette. Mátyás 1480-as kiváltságlevele alapján a gyöngyösi bort a felvidéki városokba szállították. A XVI. század óta Gyöngyös és környéke a minőségi borkészítésre rendezkedett be, a város 80%-a élt ebből.
A számtalan városi pincét kiegészítve, 1785-től jelentős pinceépítések kezdődtek a Farkasmályi andezit tufakőbe. Gyöngyösön a pincék nem a városon kívül, hanem a lakóházak alatt voltak. A mai napig majdnem minden épület alatt találhatunk borospincét. A Szent Bertalan templom Prysil pincéje a XIII. században épült. A XV. században épült a Fő tér alatt a 11. szám alatti pince. A XVIII. században épült a Petőfi utca alatt a 25. számú épület pincéje. 1804-ben jelentős bővítések zajlottak a Jókai és Kossuth utca alatti pincékben.
Világutazók is dicsérik
1664-ben a török Evlia Csalebi írta: Gyöngyös borának nincsen párja sem Arábiában, sem Adsemországban. 1730-ban Bél Mátyás és 1803-ban Kitaibel Pál méltatta.Az Oroszlán
Búzapiacz téren állt a XIX. század végén az Oroszlán Vendégfogadó, amely annak idején a Orczy kastélyhoz tartozó területen, a XVIII sz. közepén épült. Nem véletlen, hogy a fogadó mögötti épület a kastély lovardája volt. A fogadó épületét ugyan lebontották és átépítették, de a boltíves lovarda a mai napig áll. A kastély eredetileg barokk stílusban épült, 1824 körül építették át klasszicista stílusban. Zofalh Lőrinc tervei alapján készült, Orczy Lőrinc gyöngyösi birtokos építtette 1770-ben.
Építését megelőzően 1897-ben felhívást tettek közzé, hogy a Gyöngyös környékén tevékenykedő kistermelők a bor feldolgozására és értékesítésére hozzák létre a Gyöngyös-Visontai Bortermelők Szövetségét. E célra meg is vásárolt a bank egy nagyobb, 180 holdas földterületet az Orczy család örökösétől Gróf Westphalen Rhabbané Auersperg Anna hercegnétől. Néhány év múlva, 1901-ben alakult meg a Gyöngyös-Visontai Bortermelők Szövetkezete 256 db üzletrésszel, csaknem 5800 korona alaptőkével. Néhány évnyi működés után sem tudott nyereségesen működni és állandó telephelye sem volt, így különböző bérelt helyiségekben dolgozták fel és tárolták a bort.
1905-ben alakult át a szövetkezet részvénytársasággá, és ugyancsak ebben az évben vásárolták meg a Búzapiacznak nevezett tér északkeleti sarkán lévő Oroszlán Fogadót. Az épület átalakítása és a pince bővítése megkezdődött, ám a termelés számára az 1906-os esztendőtől tudták birtokba venni az épületet. Így az 1906-os évet lehet az első olyan évnek tekinteni, mikortól a jelenlegi falak közt borkészítés folyik. Az eredetileg egyszintes, dísztelen fogadóépület első átépítése 1909-re fejeződött be. Ekkor épült a kétszintes központi épületrész, és ekkor alakították ki az egyszintes, északra és délre nyúló épületszárnyakat.
Az első világháború előtt már európai szintű modern borászati berendezésekkel büszkélkedhetett a Borpalota. Géperőre berendezett szőlőmalmokban, majd transzmissziós kerekekkel hajtott szőlőpréseken dolgozták fel a beérkező szőlőt, ahonnan zománcozott csatornákon ment tovább a szőlőlé az összesen 19 db 8000 hl űrtartalmú vasbeton és üveghordókba, amelyek 1907-re készültek el egy zürich-i cég jóvoltából. Az első erjesztés után fahordókban érlelték tovább a bort, a kapacitás ekkor 12.000 hl. A hordók közül 60 db volt 100 hl-es. A szükséges kezelések után liften szállították a palackozóba az eladásra kész bort.
1910-ből maradt fenn árlista, amelyből tudhatjuk, milyen borokat és mennyiért árult a Borpalota. A cégnek ekkor már Budapesten és Bécsben is volt képviselete.
Az első világháború után
Az 1920-30-as években más fajta átrendeződés vehető észre a piaci szereplők közt. Több kisebb céget felvásárolnak a nagyobb és tőkeerősebb társaságok. 1924-től Gyöngyösön a vezető szerep a bor, a pálinka és a konyak előállításában már az Industria Rt.-é, amelynek tulajdonosi köre megegyezik a Borpalotáéval, ám a Borpalota megőrizte viszonylagos önállóságát. A kezdeti vezető Hajduska Rezsőtől az irányítás Kunder Ádámhoz kerül. A 20-as évekre tehető (1920-22) az az átépítés, amelynek keretében az épület egyszintes utcafronti szárnyai két szintessé váltak, az építőmester Kollár Adolf volt.
A 30-as évek működéséről, gazdasági eredményeiről szinte nincs fellelhető adat a Borpalotát illetően. A kezdődő második világháború a gazdasági élet egészére, így a Gyöngyös és környéki bortermelők életére is rányomta a bélyegét. Az épület 1940-ig maradt a Gyöngyös-Visontai Szövetkezet tulajdonában. Később a borkereskedő Hajdú család vette meg, akiket 1944-ben a náci hadigépezet pusztított el. Tulajdonjogukat 1946-ban törölték, ekkor egy rövid időre ismét magánkézbe kerül az épület, amíg 1951-ben államosították.
Ekkortól kerül a Gyöngyös-Egervidéki Borforgalmi Vállalat kezelésébe. A Rákosi és a Kádár korszakban a Mátrai borvidék az Egri borvidék részeként létezhetett. A korábbi önállóság, hírnév, kereskedelmi kapcsolatok az enyészeté lettek. Ám Gyöngyösön még hosszú évtizedekig a Borforgalmi Vállalat volt az első számú borászati cég. 1962-ben a Borforgalmi Vállalat átalakult Eger-Gyöngyös Vidéki Pincegazdasággá. Az 1960-as években az egyre erősödő TSZ-esítés hatására Mátra Kincse, majd a Gyöngyös-Domoszlói Állami Gazdaság egyre inkább háttérbe szorították a Borforgalmi Vállalatot és tartott ez a folyamat egészen 1990-ig. A rendszerváltozáskor az egykori Borpalota az Egervin Rt. részét képezte. Később magánkézbe került és többszöri tulajdonosváltás történt.
A 2000-es évek elején
Ekkor került a borászathoz Báthori Tibor, aki az igen rangos Év Borásza díjat 1992-ben nyerte el. Ő kezdte el a pince technológiai átalakítását és a reduktív eljárás bevezetését.
Családunk 2003 óta tulajdonosa a Borpalota épületében és pincéjében működő Borpalota Borászatnak. Fő feladatunknak tekintettük a nagy múltú pince modernizálását és kiváló minőségű mátrai borok készítését. A borászatot az elmúlt években a legmodernebb borászati technológiával szereltük fel. Nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy boraink magas minőségű, saját szőlőből készüljenek, ezért folyamatosan vásároltunk szőlőültetvényeket, illetve a régi rossz minőségű szőlőket újratelepítjük.
2016-ban elérkezettnek látjuk az időt, hogy saját nevünket adjuk az általunk készített borokhoz, ezzel is garantálva a kiváló minőséget és erősítve a fogyasztókhoz fűződő személyesebb kapcsolatot. A jövőben Dubicz Borászat és Szőlőbirtok néven jelenük meg a közönség előtt, a pince hagyományait tisztelve azonban az épület rajzolata továbbra is megjelenik az emblémánkban.
A Dubicz Borászatról
Családunk 2003 óta tulajdonosa a Borpalota épületében és pincéjében működő Borpalota Borászatnak. Fő feladatunknak tekintettük a nagy múltú pince modernizálását és kiváló minőségű mátrai borok készítését. A borászatot az elmúlt 12 évben a legmodernebb borászati technológiával szereltük fel. Nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy boraink magas minőségű, saját szőlőből készüljenek, ezért folyamatosan vásároltunk szőlőültetvényeket, illetve a régi rossz minőségű szőlőket újratelepítjük.
2016-ban elérkezettnek látjuk az időt, hogy saját nevünket adjuk az általunk készített borokhoz, ezzel is garantálva a kiváló minőséget és erősítve a fogyasztókhoz fűződő személyesebb kapcsolatot. A jövőben Dubicz Borászat és Szőlőbirtok néven jelenük meg a közönség előtt, a pince hagyományait tisztelve azonban az épület rajzolata továbbra is megjelenik az emblémánkban.
Dédapám az 1900-as évek legelején, az akkori társadalmi elvárásoknak megfelelve az ősi Dubicz családnevét Dunai-ra változtatta. Őseink tisztelte azonban nem fakult az elmúlt évszázad során, ezért döntöttünk úgy, hogy ezt a nevet választjuk a borászatunknak. Családunk hajdani neve ebben a formában fennmaradhat, biztosítva egyfajta történeti folytonosságot.
Minden évjáratban a palackba tesszük szívünk, lelkünk és legmagasabb szakmai tudásunk legjavát. Bízunk benne, hogy borainkat mindenki ugyanúgy kedvelni fogja, mint mi.
DUBICZ BORÁSZAT & SZŐLŐBIRTOK
3200 Gyöngyös, Koháry út 4.
+36(37)301-015
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!