A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Igazi nyári vörösbor lett a friss pinot

Pinceszemle: Szecskő Pince 2014

2014-03-21 | Tóth Adrienn


Igazi nyári vörösbor lett a friss pinot

Szecskő Tamás első pinot noirja is debütált azon a kóstolón, amelyen március 14-én a Zwack Izabella Borkereskedés éttermi partnereinek mutatta be a mátrai pincészet legújabb borait Budapesten, a Divin Porcellóban. A hattételes borsorról még az esemény kezdete előtt kérdeztük Szecskő Tamás borászt.


 

Az első tétel egy 2013-as Chardonnay. Ez a bor forgalomban van már?

Nem, ez még palackozás előtt áll, tartálymintaként mutatom be. A bor alapját adó szőlő a Peres-dűlőből származik. Érdekessége, hogy akár az összes 2013-as bor, ez is gyorsan kierjedt, így kerülhet hamarosan palackozásra kész állapotba. 2013-ban egyébként is jó körülmények között zajlott le a szüret, minden szőlő akkor érett, amikor kellett. Szét lehetett húzni ezt a munkát, nem kapkodtunk úgy, mint 2012-ben, amikor mindent egyszerre kellett szedni.

Általánosságban is elégedett vagyok az évjáratból származó borokkal: mind a fehérekre, mind a vörösekre a jó savérzet a jellemző. Kirívó esetek kivételével azonban úgy tapasztalom, a legtöbb évjáratkülönbséget kisimítja az a szintű terméskorlátozás, amit alkalmazok. A nagyobb terhelés esetén sokkal inkább a természetre van bízva, megfelelő-e a hő és a csapadék mennyisége az érés megvalósulásához.

A másik két fehérbor már a 2012-es évjáratból származik. A Pinot Gris segítségével áttekinthető az a metodika, amellyel a fehérboraid készülnek?

Igen, mert bár természetesen vannak eltérések, főleg az időtávok tekintetében, de 2010 óta viszonylag egységes menet szerint végezzük a feldolgozást és az érlelést a fehérboroknál. A szürkebarát saját telepítésű ültetvényről származik, a keleti kitettségű Ördöngős-tetőről. Az itteni talajra egy 50-60 centiméteres agyagréteg a jellemző, amely alatt a savak szempontjából fontos, meszes üledék altalaj található.

A területet klimatikus szempontból az teszi egyedivé, hogy szinte állandó a szél. Ez növeli a munka mennyiségét, mert a szürkebarát nem kapaszkodik magától a drótokra, és így sokat kell foglalkozni a lombfelület rendben tartásával. Ugyanakkor a légmozgás miatt tisztább a levegő, és kevesebb permetezést igényel ez az ültetvény.

Igazi nyári vörösbor lett a friss pinot

A szél szerepet játszik esetleg az érés lelassításában is?

Ilyesmit nem tapasztalok. A Mátrai borvidéket sokan hűvösnek tartják, de a mi terheléseinknél sokszor inkább az jelent kihívást, hogy elég korán szüreteljünk ahhoz, hogy a bor szerkezete kiegyensúlyozott maradjon.

Hogyan folyik a szüret?

Ezt a szürkebarátot augusztus 26-án szedtük. Már egy jó ideje átálltunk a 10 kilogramm szőlő befogadására alkalmas szüretelő ládák használatára, mert úgy tapasztaltuk, sokkal kevésbé sérül benne a gyümölcs, mint az elterjedtebb 20 kilogrammosokban.

Miután a pincébe kerül a szőlő, azt lehűtjük, de ezen túl később nem irányítjuk más módon az erjesztést. A gyümölcsöt kb. 55%-ig préseljük ki annak érdekében, hogy fenolos anyag ne kerüljön a borba. Már 2010 óta kizárólag tartályban erjesztem és érlelem a fehérboraimat és egy-két vöröset is, mert a szőlőből és a terroirból eredő aromák bemutatását tartom a legfontosabbnak, és erről nem szeretném elterelni a figyelmet a hordóból származó fűszerességgel. Fontos azonban hangsúlyozni, a tartályos feldolgozás nem jelent feltétlen reduktív technológiát, nálunk például rengeteg oxigénnel találkozik a bor.

Mivel nincs hozzáadott élesztő, a spontán fermentáció elhúzódhat, akár fél-egy évre is, sőt a 2012-es Pinot Gris esetében 15 hónapig erjedt finomseprőn a bor. Nem csak ennél a bornál lassult el ez a fázis, ugyanennyi időre volt szüksége a 2012-es Zöldveltelininek is. A fermentációt bentonitos derítés és fejtés követi, és a fehérborok esetében a palackozás előtt szűrést is alkalmazunk.

A 2012-es Zöldveltelini teljesen megfelel ennek az eljárásnak?

Nagy vonalakban igen, de természetesen akad néhány apróbb eltérés. A szőlőt augusztus 28-án a Csákberekben szedtük. Érdekessége, hogy ahogy a teljes szürkebarát tétel esetében, úgy a zöld veltelini felénél is egész fürtös préselést alkalmaztunk. A must másik felét azonban nyolc napig hidegen áztattuk, elkerülve az erjedés beindulását.

Miért tettetek így?

Számomra a Zöldveltelini boraim kapcsán a 2007-es évjárat számít az etalonnak. Mióta az megszületett, ahhoz a gyönyörű gyümölcsösséghez igyekszem visszatérni, ennek érdekében zajlott a hosszú, hideg áztatás. A szürkebarátnak megfelelően ez a tétel is tizenöt hónapig erjedt, november végén hagyta csak abba.

A 2013-as Pinot Noir a fajta szempontjából is debütálás a Szecskő Pince kapcsán. Mit tudhatunk róla?

A szőlő Gyöngyöspata határából származik. Az itt található Gereg tulajdonképpen egy összefoglaló név, amely tíz aldűlőt egyesít. Pinot noirt a Borsosban művelünk, és később lesz majd cabernet franc-unk is az Acélosból.

Igazi nyári vörösbor lett a friss pinot

Az, hogy a 2013-as pinot noirt már most, márciusban bemutatjuk, azt a célt szolgálja, hogy egy igazán friss, tavaszias-nyárias vörösbort kínáljunk a fogyasztóknak. Az e tételbe kerülő alapanyag nem leválogatott tőkékről származik, amely 1,5 kg/tőke terhelést jelent nálunk.

Emellett a kevésbé koncentrált, lendületes alapanyag mellett később természetesen lesz egy válogatás borunk is a fajtából, amelynél fél kilogramm az egy szőlőtőkére eső gyümölcs mennyisége. Ez azonban most még tartályban van, és később hordóba is kerül majd. Pinot noirt egyébként már a 2012-es évjáratban is készítettünk, de az még nincs piacon, jelenleg tölgyfa hordóban érlelődik.

Térjünk vissza a már debütáló 2013-as pinot-ra! Ez kizárólag tartályban készült?

Igen. Az ötnapos hideg áztatást követően két hétig kádban erjedt a must. Naponta egyszer-kétszer csömöszöltem. Nem többször, nehogy túl sok tannin kerüljön a borba. A kívánt csersavtartalom kialakulását az is elősegítette, hogy a 2013-as szőlőben eleve alacsonyabb volt a tannin mennyisége, mint a 2012-es gyümölcsökben. A bor tartályban érlelődött, január közepén palackoztuk.

Ezen túl két másik vörösborból új évjárat mutatkozott be: a 2012-es Rubintos és Turán személyében. Egyikről sem mondható el, hogy általánosan ismert szőlőfajták lennének; hogyan fogalmaznád meg, milyen karakterre számítsunk az esetükben?

A két bor nagyon eltérő. A rubintost szülöként a kékfrankos és a kadarka határozza meg. A kékfrankos a jó savat adta hozzá ehhez a nemesítéshez, amelyeknek megőrzésére még a kifejezetten meleg, 2012-es évjáratban is képes volt. Így ebben az évjáratban 6 gramm/liter körüli a savtartalom a borban, ami mellett az is érdekes, hogy a kb. 70 dkg/tőke terhelésnél az almasav már a tőkén lement.

A turán boraink sokkal sötétebbek, tanninosabbak, extraktban gazdagabbak. A fajta kapcsán persze ezentúl a különleges illat- és ízvilágot kell mindenképpen megemlíteni. Ezek az ízek számomra akkor adják a legszebb formájukat, ha már töppedni kezdenek a bogyók. Ha a turán nem érik be teljesen, abból szerintem nem készíthető minőségi bor. Ebből a szempontból nézve a savak is fontosak, amelyeknek a koncentrációja szintén a már túlérésben lévő bogyókban jut el olyan szinte, hogy a bor ne tűnjön laposnak.

A rubintost és a turánt is hosszú ideig, nyolc hétig tartottam héjon. Kádban erjedt, napi egyszeri csömöszöléssel, majd használt tölgyfa hordóban érett. Egyik esetében sem használtam új fát annak érdekében, hogy a gyümölcs aromái maradhassanak a középpontban.

Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!

 

 



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!