Így lettem nemzetközi borakadémikus
WSET diplomaátadó, London, 2018
2018-01-27 | Kollár Mariann
Idén január 22-én került megrendezésre a Wine & Spirit Education Trust (WSET) ünnepélyes diplomaosztó és díjátadó ünnepsége, melynek az igen hosszú történelemmel rendelkező patinás londoni Guildhall adott otthont. Már hosszú évek óta figyelemmel kísérem az adott év nyerteseit és diplomásait, de ebben az évben végre én is meghívást kaptam, a sikeresen elvégzett vizsgáim után.
Az ünnepséget Ian Harris, a WSET vezérigazgatója nyitotta meg; köszöntőjében hangsúlyozta, hogy reményei szerint a díjazottak és a diplomások világszerte inspirációt adnak azoknak, akik a borok iránt érdeklődnek, hogy fejlesszék és tökéletesítsék tudásukat nemzetközi szinten is.
A szót Jancis Robinson MW vette át, akinek emlékeiben még mindig élesen él az 1978-as diplomaosztójának éve. Akkor úgy gondolta, hogy „That’s it! I know everything” de hamar rá kellett jönnie, hogy az igazi tanulás csak ott vette kezdetét, hiszen mint mondta, mindig van új régió, szőlőfajta, technika, ahogyan ezt könyvei is bizonyítják. Ezzel is arra ösztökélt mindenkit, hogy a tanulást soha ne hagyjuk abba!
Világszerte több mint 8500 WSET diplomás van, ez a kör pedig ebben az évben további kb. 400-zal bővült. A ceremóniára a világ minden pontjáról érkeztek, hogy átvegyék a diplomát, melyet Steven Spurrier, a WSET új tiszteletbeli elnöke adott át.
Kollár Mariann és Steven Spurrier
Mivel mindenkit egyesével a színpadra szólítottak és bemutattak, igen érdekes volt végighallgatni, hogy ki milyen háttérrel rendelkezik, és hogy mennyire megoszlik a korosztály. Voltak, akik csak hobbiból kezdték el tanulmányaikat, sokan a pénzügyi szakmából menekültek el a teljes karrierváltás érdekében. A ceremónián évről évre egyre nagyobb számban szerepelnek ázsiaiak is; a növekvő érdeklődést a felvásárolt bordói chateau-k száma is igazolja. Volt, aki már saját boriskolát alapított, borszakíró lett vagy éppen kimonó & bor boltot nyitott.
A ceremónián sor került különdíjak átadására is: a híres Vintners’ Cup győztese a német származású Moritz Mueller lett, aki az összes végzős közül a legkiemelkedőbben teljesített.
Kedves jó barátom Pere Norbert, aki a skóciai Majestic Wine oszlopos tagja, a spanyol „Gran Orden de Caballeros del Vino Prize” győztese lett, így egy évre a spanyol borlovagrend tiszteletbeli tagjává avatták. Mindezt kiemelkedő felsőfokú vizsgája és egy sikeres pályázat megírása után érte el. A díjat a képen látható (balra) Nick Room, Chaiman of Gran Orden de Caballeros del Vino UK és Steven Spurrier adták át.
Pere Norbert és Tatiana Humphreys középen a díjakkal
Amikor nyolc évvel ezelőtt Londonba költöztem, csak remélni tudtam, hogy egyszer majd én is részese lehetek a londoni WSET diplomaosztónak. Akkor még igen távolinak tűnt, hiszen hobbiként indult a borok szeretete, aztán egyre komolyabbá vált az érdeklődésem, és a WSET felsőfokú képesítés megszerzése után már nem volt megállás…
Azon kaptam magam, hogy az összes nyaralásomat valamilyen borvidék látogatásával próbálom összekötni, pl. Kaliforniában, Brazíliában, és mindezek mellett rengeteg szakmai túrán vettem részt, mint a francia borrégiókban, Portugáliában és Spanyolországban. Ez nagyban hozzájárult a kurzus sikeres elvégzéséhez, habár önmagában korántsem lett volna elég.
A WSET Diploma kurzust 2016-ban kezdtem el, és felkészülésemet nagyban megkönnyítette az, hogy mindig a szakmában dolgoztam. Mint sommelier, nap mint nap lehetőségem volt a borok kóstolására és a borkóstolókon való részvételekre, és miután egy borkereskedés üzletvezetője lettem, aktívan részt kellett, hogy vegyek a disztribúciós folyamatokban, az importálás, beszerzés, marketing és a piac felmérése területén, ami szintén a kurzus részét képezi.
Őszintén szólva voltak olyan pillanatok, amikor inkább ittam volna egy jó pohár sört, hogy ne kelljen megint egy bort vagy szeszesitalt elemeznem.
A diplomaképzés óriási elkötelezettséget követel, a kurzust kb. húszan kezdtük el a londoni WSET iskolában, de ebből nagyon sokan feladták és lemorzsolódtak, így a diplomaosztón már csak négyen vettünk részt a csoportból. A vizsga teljesítése lehetetlen Jancis Robinson MW- Oxford Companion to Wine lexikonjának legújabb kiadása nélkül, hiszen ezt szinte úgy kell forgatni, mint a bibliát!
Felkészülésemben sokat segített, hogy csoporttársaimmal folyamatosan tartottuk a kapcsolatot, láttam, hogy néha ők is nehézségekbe ütköznek, és volt olyan is, hogy egy pár napra mindent félre kellett, hogy tegyek, hogy utána megint „tiszta lappal” kezdhessem el egy új téma kidolgozását. A diploma megszerzéséhez minimum extra 600 óra tanulásra van szükség, szóval borzasztóan eltökéltnek kell lenni. Gyakorlatilag, amit az órán elmondanak, az csupán egy vázlat, afféle útmutató.
A ceremónia végén Jancis Robinson MW külön köszönetet mondott azoknak, akik bármilyen szinten is segítették a tanulókat, hiszen, ahogy mondta, minden diplomás mögött ott áll valaki, aki ezt a rögös utat „elviselte” és támogatta. Én ezúton is szeretném megköszönni férjemnek a sok segítséget és biztatást, mert nélküle nem sikerült volna!
Jancis Robinson MW. Fotó: Kollár Mariann
Miről is szól a WSET Diploma?
Az úgynevezett Level 4 Diploma a WSET képzésen belül a legrangosabb minősítés a Master of Wine szint előtt, melyet 70 országban tanítanak, és világszerte elismernek. Enélkül a Master of Wine képzést el sem lehet kezdeni. Globális szinten foglalja össze a borok, borkészítési folyamatok, szőlőgazdálkodás, szeszes és alkohollal erősített italok és a boripar mélyreható ismeretét és megértését.
A vizsgák teljesen zártkörűek, és nagyon szigorú előírásokat kell betartani idő és „magatartás” szempontjából is. Minden vizsgázó csak egy tollat vihet be magával, vizsga közben tilos elhagyni a termet, (még a mellékhelyiséget sem lehet használni, ami különösen megterhelő a háromórás Unit 3 vizsgánál), és csak azzal a jelbeszéddel lehet kommunikálni, amit a vizsga elején bemutatnak.
A tananyag összesen hat „unit”-ra (egységre) oszlik, és a képesítés megszerzéséhez mind a hat unitot teljesíteni kell angol nyelven, mind az elmélet, mind kóstolás tekintetében.
Fotó: Kollár Mariann
A vizsga a következő elemekből áll:
Unit 1 – Global business of alcoholic beverages. Ebben az írásbeli vizsga mellett egy esszét is le kell adni, melynek témáját három megadott kérdéskör közül lehet kiválasztani. Én a lédig kiszerelésű borok transzportálását hasonlítottam össze a helyben palackozással, mind környezeti, marketing, ár, és a fogyasztókban kialakult kép szempontjából. Itt tanúbizonyságot kell tenni, hogy a vizsgázónak tökéletes rálátása van a borpiacra globális szinten.
Unit 2 – Wine Production. Azaz a borkészítés csínja-bínja. Ennél a vizsgánál egy 100 kérdéses tesztet kell kitölteni. Ezen a vizsgán mennek át szinte a legtöbben.
Unit 3 – Light Wines of the World. Ezt a vizsgát mindenki csak úgy emlegeti, hogy a „the big one” és tényleg az! Minden évben változik az arány, de kijelenthetjük, hogy ez a vizsga csak kb. a hallgatók felének sikerül elsőre. Ez a legutolsó vizsga időrendi sorrendben, de erre annyit kell készülni, hogy szinte az ember vagy két hónapig teljesen kivonja magát a forgalomból, semmi másra sincs maradék agyi kapacitás, csak arra, hogy rengeteg számot, dátumot, millió apró információt és kimondhatatlan neveket jegyezzen meg. Ez a vizsga annyira tág, hogy gyakorlatilag bármit kérdezhetnek a vizsgán, ami a borhoz kapcsolódik.
Úgy éreztem, hogy ez volt életem leghosszabb napja! 12 bor kóstolásával kezdődik, melyre 120 perc áll rendelkezésre, ezt követően öt esszét kell írni, melyet hét kérdésből kell kiválasztani. Erre 150 percet adnak, amely magában foglalja a vázlat megírását, és fontos a saját, önálló vélemény, konklúzió is.
Számomra a kóstolási rész viszonylag könnyen ment, az első három bor ugyanabból a régióból volt, fel kellett ismerni a szőlőfajtákat és elemezni a borokat. Itt sikerült mind a hármat eltalálnom, a Loire völgyéből cabernet franc, sauvignon blanc és melon de bourgogne voltak a szőlőfajták. Majd ezt három vörös követte, ugyanabból a szőlőből, de a világ bármely régiójából, és ez egymástól független borok minőségi összehasonlításával folytatódott... … A legutolsó borral nagy szerencsém volt, mivel egy tokaji aszút kaptam, és természetesen számomra könnyű volt a szőlőfajták megnevezése, valamint a bor felismerése, elemzése.
Az elméleti rész nekem nehezebb volt; nem csak azért mert végig kell „körmölni” 150 percet, és a végén már nem éreztem az ujjaimat, de egy szép kerek esszében kifejteni a gondolataimat, idegen nyelven, mindenképpen hátráltatja a munkát. Itt például következő kérdésekkel találtam szemben magam: kettő boros címkét kellett összehasonlítani, egy semillont a Hunter-völgyből, és egy fehér cuveé-t Bordeaux-ból, terroir, klíma, borkészítés és szőlőművelés szempontjából.
Amikor véget ért a vizsga, óriási megkönnyebbülést éreztem, bár akkor még nem tudtam, hogy sikerült. Ezen a vizsgán tömve volt a terem, hiszen nagyon sokan voltak, akik már másodszorra próbálták, és csak kétszer van vizsgaidőpont egy évben.
Unit 4 – Spirits. A vizsga részét képezte egy elméleti rész és három párlat kóstolása is. A vizsga teljesítéséhez mindkét résznek sikerülnie kellett. Őszintén szólva én tisztán nagyon ritkán iszom röviditalt, ezért ehhez a vizsgához rengeteget kóstoltam előtte, és a sarki boltban már ferde szemmel néztek rám, hogy az egy éves lányomat babakocsiban tologatva szinte minden egyes alkalommal veszek egy kis üveg vodkát, rumot, vagy éppen amit tanultam… de a sok kóstolás meghozta a gyümölcsét, és ezen a vizsgán is egyből átmentem.
Unit 5 – Sparkling wines. A pezsgők és különböző habzóborok nagy rajongójaként ez a vizsga nem okozott nehézséget; sőt, talán ez volt a legkönnyebb.
Unit 6 – Fortified wines. Azaz minden, ami alkohollal erősített bor. Itt a sherry készítés útvesztőin át egy pohár 91-es madeira mindig jobb kedvre derített. Hasonlóképpen, mint a rövideknél, a vizsga teljesítéséhez meg kell felelni az elméleti és gyakorlati résznek is.
És hogy megérte-e? Igen, mindenképpen belevágnék még egyszer, még akkor is, ha néha úgy éreztem, hogy ez egy lehetetlen küldetés. A diploma elsősorban magabiztossá tett, a tudásról és a kóstolási technikáról már nem is beszélve, és rengeteg érdekes szakemberrel találkoztam utam során. De ahogy Jancis Robinson MW mondaná, ez még csak a kezdet, és ki tudja, mit hoz majd a jövő? Mindenképpen szeretném az eddig szerzett tudásomat és tapasztalatomat majd egyszer hazánkban kamatoztatni! Addig is erősen gondolkodom azon, hogy elkezdjem a WSET oktatói képzést...
Borítókép: Kollár Mariann
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!