Ketten együtt: Csobánc Bormanufaktúra
Beöthy Jánossal és Tóth Sándorral beszélgettünk 1. rész
2011-09-30 | Tóth Adrienn
Szeptember 28-án a Terroir Club szervezésében egy kóstolón mutatkozott be egy új badacsonyi pincészet. Ez persze teljesen mégsem igaz, hiszen a Csobánc Bormanufaktúra egyszerre két birtokból áll, és a bemutatkozás is némileg sántít, hiszen Beöthy János és Tóth Sándor sem éppen tegnap kezdett el borokkal foglalkozni. Hogy mégis hogyan jött létre a ma hathektárnyi szőlőt művelő Csobánc Bormanufaktúra, és milyen út vezetett idáig, arról magukat a borászokat kérdeztük.
Tóth Sándor: Már az őseim is foglalkoztak Badacsonyban szőlővel, így én is erősen kötődöm mind a borkészítéshez, mind a Badacsonyi borvidékhez. 1992-ben vásároltam saját területeket, amelyek terméséből jó ideig csak a családom számára készült bor. 2002-ben fordult a kocka, akkor kezdtem el palackozni és szélesebb körben is értékesíteni.
Szürkebarát szőlőm a helyi hagyományoknak megfelelően mindig is volt, de mivel szívesen fogyasztok vörösbort, telepítettem pinot noir-t és kékfrankost is. Idővel saját pincét is vásároltam, amely körül zeusz ültetvény található, így ezzel is bővült a kínálat.
Milyen elvek mentén zajlik a munka?
T.S.: Már a kezdetektől biológiai módszerekkel gondozom a szőlőt, így számomra az is magától értetődő, hogy ebből az alapanyagból, annak természetességét megőrizve készüljön bor, hangsúlyozva a helyi értékeket.
Családi vonalon adott volt tehát a borászkodás Tóth Sándornál, hasonlóan zajlott ez le Önnél is János?
Beöthy János: Voltak ide kötődő családi gyökereim, hiszen a nagyszüleim a Tapolcai-medencében készítettek bort, de ha őszinte akarok lenni, ebben az időben ez engem nem nagyon foglalkoztatott. 1974-ben külföldre, Németországba költöztem, ahol az emelt szintű gasztronómiát láttam el húskészítményekkel és egyéb delikatesz termékekkel.
A vendéglátáshoz kötődő munkámból adódott, hogy az évek alatt, amit Németországban töltöttem, lehetőségem volt megkóstolni a világ legjobbnak tartott borait. Amikor 1988-ban hazatértem, rögtön felkerestem gyermekkorom álomhegyét: a Csobáncot, mert itt akartam területeket vásárolni. Máig úgy tartom, hogy a Csobánc Magyarország legszebb hegye.
Eltökélt voltam, a hegy délkeleti oldalának legmagasabb fekvéseiben akartam földet vásárolni, és bár tíz évig tartott, amíg az apróbb darabokból összeállt a birtok, de mára másfél hektárnyi területtel rendelkezem. A föld persze együtt járt a szőlővel, így elkerülhetetlen volt, hogy elkezdjek borral foglalkozni.
Közvetlen helyi tapasztalatok hiányában hogyan indult a munka?
B. J.: Azt már a táj ismerete miatt tudtam, hogy az itteni talaj vulkanikus eredetű. Nemzetközi kóstolási tapasztalataimnak hála pedig azzal is tisztában voltam, hogy az ilyen adottságú talaj igazán különleges bort adhat, így határozott elképzelésekkel vágtam bele a borkészítésbe.
A két pincészetútja aztán idővel eggyé vált. Mikor következett ez be?
B.J.: 2005-ben ismertük meg egymást, és Sándort azonnal megfertőztem a burgundiai stílushoz való kötődésemmel. A kettőnk ültetvényei is közel fekszenek egymáshoz, és hasonló adottságokkal bírnak, így adódott az összefogás ötlete.
Két önálló elképzelésekkel rendelkező borász mégis hogyan tud együttdolgozni?
B.J.: A borkészítési stílusról és a szőlőfajtákról alkotott véleményünk, valamint a biológiai szőlőműveléshez való ragaszkodás közös bennünk, de persze a szoros együttműködés csak úgy lehetséges, hogy kérdés esetén leülünk, és mindent megbeszélünk. Egyébként meg úgy gondolom, hogy a szőlőből csak azt lehet kihozni, ami benne van, így nem is nagyon akad min vitatkozni.
A szőlőket bár összehangolva, de külön műveljük. A borokat viszont együtt készítjük, külön pincénk van a fehér- és a vörösboroknak.
Cikkünket holnap folytatjuk.
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!