Körvonalazódik a szekszárdi bikavér stílusa
Újra bikavér párbajra készülünk
2015-02-10 | Tóth Adrienn
A korábbi évek hagyományait folytatva idén is megrendezik az Eger-Szekszárd Bikavér Párbajt. Az eseményen, amelyre február 20-án, a Corinthia Hotel Budapestben kerül sor, huszonhat egri és szekszárdi termelő mutatja be aktuális bikavéreit. Annak érdekében, hogy minél jobban ráhangolódjunk erre a tematikus kóstolóra, Takler Andrást kértük meg, hogy tekintse át velünk a szekszárdi bikavér mint borstílus átalakulását az utóbbi két évtizedben.
Honnan indulunk?
Még a rendszerváltás hajnalán is hajlamosak voltunk úgy tekinteni Szekszárdon a bikavérre, mint a mostohagyerekre. Mindössze néhány olyan pince volt, amely palackba zárta ezt a borkategóriát. Ha bemutattuk, állandóan magyarázkodni kellett, hiszen a fogyasztók csak az egri bikavért ismerték, és úgy néztek ránk, mintha az űrből jöttünk volna.
Emlékszem, hogy amikor az 1997-es tételünkkel egy francia borversenyen elértük az első fontos sikerünket, még szakmai körökből is az egri bikavérünk miatt gratuláltak nekünk. Ekkoriban annyira nem volt magától értetődő a szekszárdi bikavér mint fogalom, hogy sokan tévedésből rosszul használták.
Mennyiben változott mára a helyzet?
Ahhoz képest, hogy a ’90-es években még négy-hat pince készített a borvidéken bikavért, most egy hete, amikor épp itt nálunk a szekszárdi borászokkal közösen kóstoltuk az aktuális tételeket, már közel húsz pincészet borai kerültek a poharakba. Még tíz évvel ezelőtt sem álmodhattunk arról, hogy ennyien látnak majd fantáziát ebben a műfajban.
Úgy gondolom, ebben a változásban fontos szerepe van annak is, hogy a szekszárdi borok népszerűsége együtt nőtt a bikavérével. Ezek az elegáns, gyümölcsös, fűszeres borok egy klasszikus európai stílust jelenítenek meg az újvilági súlyos, koncentrált tételekkel szemben. Úgy gondolom, ennek, és a ténynek, hogy a boraink az olyan helyi fajtákra támaszkodnak, mint a kékfrankos és a kadarka, nagy szerepe van a műfaj térnyerésében.
Jól esik látni, hogy a hazai fogyasztók is egyre inkább előtérbe helyezik, hiszen ezek kedvező ár-érték arányú és jól fogyasztható vörösborok. Emellett azonban az exportpiacainkon is kulcsszerepet élveznek; ma ott tartunk, hogy tulajdonképpen ez a legkeresettebb borunk külföldön a felső kategóriában.
Azért fontos ennyire ez az eredmény, mert még nem volt messze, a 2000-es évek elején, közepén, amikor New Yorkban nem voltak hajlandóak fogadni a bikavérünket bikavér címkével, csak fantázianév alatt, ma pedig Belgiumban, Svájcban, Angliában, Németországban, sőt Hongkongban is ez a legfontosabb tétel. A bikavér mára egy izgalmas branddé vált, amelyre felfigyelnek, és amelyet elfogadnak a világban.
Hogyan alakult, finomodott a bikavér stílusa a Takler Pincénél?
Az első bikavérünket 1995-ben készítettük. A bor 30%-át akkor kadarka adta, amely rá is ült kissé az egészre, ezért a következő évjáratokban tovább finomítottuk a fajtaösszetételt. Az már a kezdetektől alapvető volt, hogy a kékfrankosnak mindig fontos szerepet szánunk ebben a borban; ezt jellemzően 5% kadarka kísérte, éppen csak fűszerként.
A világfajták közül elsősorban a merlot-nak és savai folytán a cabernet sauvignonnak van komolyabb jelentősége, ezeket kisebb mértékben cabernet franc kíséri. A történet szempontjából 2008 hozott még fordulópontot, ebben az évjáratban került ugyanis első ízben 2-3% syrah a bikavérünkbe. Ez nem hangzik soknak, de egyedi karakterével hozzájárul ahhoz, hogy még komplexebb bort kapjunk.
Mely tétel van tőletek jelenleg forgalomban?
A 2012-es Szekszárdi Bikavér Reserve borunk kapható, ezt fogjuk bemutatni a február 20-i Eger-Szekszárd Bikavér Párbajon is. A 2012-es egy meleg évjárat volt, így figyelnünk kellett a szüreti időzítésre a savak megőrzése érdekében. A kíméletes feldolgozás folyamán a maceráció mértékét visszafogtuk azért, hogy minél kevesebb tannin kerüljön a borba. E bor esetében a korábbi évjáratokhoz képest tovább emeltük a kékfrankos arányát, amely elérte a 40%-ot.
Az érlelés során csak 30%-ban használtunk fel új hordót, hogy ne a fáról, hanem a játékról, az eleganciáról szóljon tétel. Örülök annak, hogy azt látom, hogy ma már a szekszárdi bikavérek 80%-át e szerint az elképzelés szerint készítik a borászok, mert hosszú távon fontos, sőt elengedhetetlen az egységes stílus kialakítása.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!