A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Merjünk szárazat álmodni!

Tokaj Grand – A száraz tokaji borok és nemzetközi vetélytársaik mesterkurzus

2015-04-13 | Cseh Gábor


Merjünk szárazat álmodni!

Horkay András, a CEWI igazgatója mert szárazat álmodni. A Bortársaság portfóliójából szemezgetve párhuzamba – vagy szembe, versenybe – állította a vezető tokaji szőlőfajtákat borkulturális, még inkább bormarketing szempontból a világ néhány ikonikus borkarakterével, stílusával. Következtetései izgalmasak, bár nem meglepőek.


 

A mesterkurzus alapgondolata az egyre népszerűbb tokaji száraz borok és néhány nemzetközi vetélytársuk párhuzamos kóstolása volt, egy kicsit bokszmeccs keménységű előadói és hallgatói beszólással, értékeléssel. Stílusbeli, természetességbeli, tisztaságbeli, mélységbeli különbségek során közösen próbáltuk a száraz tokajiak helyét, várható fogyasztói körét és időnként a gasztronómiai pozícióját megtalálni.

 

Első párbaj: Gizella Pince Barát Hárslevelű (Tarcal) 2013  – Santa Margherita Pinot Grigio 2014 (Dél-Tirol, Alto Adige, Olaszország). Kissé más a súlycsoport, a pinot grigio Olaszország egyik vezető borexportcikke, több tízmilliós palackszámmal, míg Szilágyi Laci mély, krémes, mézes illatú, komoly alkotása még itthon sem mindenki számára elérhető.

 

Míg az olasz versenyző a pillesúlyban elegáns, parfümösségével, tiszta, egyenes vonalvezetésével hódít, Tokaj hárslevelűje nehézsúlyú sportoló, kigyúrt izomzattal, kicsit kócos hajjal és sóízű, csurgó verejtékkel visz be ellenfelének komoly jobbegyeneseket.

 

Második párbaj: Matua Sauvignon Blanc (Marborough, Új-Zéland) 2014 – Pascal Jolivet Sancerre Blanc Clos du Roy (Franciaország) 2013. Egy igazi Óvilág-Újvilág összecsapás. Míg Új-Zéland borászati üdvöskéje, három évtizedes sikertörténete már első illatra is mellbe vágja a fogyasztót, lehengerli macskavizeletével, bodzás-lime-os karakterével, biodinamikus francia ellenfele elegáns stílusban küzd, elhajol a túl egysíkú pofonok elől, tiszta, nem tolakodó stílusával táncol el az újvilági erőszak ellen.

 

Merjünk szárazat álmodni!

 

Megosztó a küzdelem, a hallgatók fele-fele arányban drukkolnak a versenyzőknek. Az elegánsabb, tiszta sport kedvelői – és a finom borok értékelői – inkább gyönyörködnek Sancerre tisztaságában. És erre Tokajnak mindenképpen figyelnie kell. 

 

Harmadik párbaj: Balassa István Thurzó Furmint 2013 – Bott Frigyes Rajnai Rizling (Muzsla) 2013. Egy európai küzdelem: egy tradicionális kelet-európai fajta, a furmint és egy német orientációjú, nyugati méri össze a tudását.

 

Itt sokan megjegyezték, hogy a tipikusan wachaui vagy moseli stílusú rizling – vékonyabb teste ellenére – jellegzetes pertolosságával, frissebb, virgonc savaival, jobb ihatósságával egy kicsit példát mutat a furmintunk vastag, olajos, lomha, túlfahordózott, archaizáló stílusának. Pedig saját környezetében mindenképpen kiemelkedő tétel, csak hát itt pont a nemzetközi versenyről van szó!

 

 

Negyedik párbaj: Montes Alpha Chardonnay (Chile) 2013 – Maison deux Montille Bourgogne Blanc (Franciaország) 2012. A feltörekvő boróriás a világ legismertebb fajtáját küldte a szorítóba. A brutális erejű, vastag testű bor meglepően könnyed gyümölcsökkel, buja trópusi dzsungel illataival próbálkozik, de később előbújik igazi énje, a már-már a jó ízlés határát súroló, mindent – még az amúgy egész tisztességes savakat is – elnyomó hordósság.

 

Ez a kesernyés, égett esőerdőillat és -íz percekig nem tűnik el az orrból és a szájból.  Francia kollégája – noha burgundi szintű küvé, vásárolt tételekből házasítva – újra csak meggyőz minket, hogy a chardonnay őshazája talán mégiscsak Burgundia. Leheletfinom stílus, elegancia, megkomponált savszerkezet – bár nagy mélységeket, tartósságot azért itt se várjunk. Ahogy már az előbbiekben is láttuk, a kifinomultabb fogyasztók, verseny- és borbírák biztosan ez utóbbi mellett teszik le a voksukat.

 

Merjünk szárazat álmodni!

 

Tokaj száraz borainak saját útjukat kell járni! Semmiképp nem szabad beállni a világ bordömpingjébe, lássuk be: semmi esélyünk. Különösen ne az Újvilággal, mert ott még szembetűnőbb a különbség. Kellenek nagy tételű, milliós palackszámú, tiszta technológiájú, jól iható, nem túl bonyolult és nagyon elérhető árú furmintok, akár küvék a piacra, hogy az igényes fogyasztók először kis lépésekkel – kis kortyokkal – haladhassanak a magasabb minőségű, drágább csúcsboraink felé.

 

Kellenek mind minőségben, mind árban – középkategóriájú furmintok, hárslevelűk, hogy vezessék a fogyasztókat „orruknál-nyelvüknél” fogva a legmagasabb régiókba. Oda, ahol már ritka a levegő és a top bor, de azok a borok igazi egyéniségek, dűlőszelektáltak, stílusosan fahordós kezelésűek – és itt a stílusos szón van a hangsúly. A tömegfogyasztó kedveli a túlzásokat, mert abból ért, azt tudja felfogni. A kifinomult borértő átlát a szitán, hogy túlzásokkal csak el akarják altatni. És ez nem lehet Tokaj, a tokaji száraz borok útja!

 

Ahogyan sok vezető bornagyhatalom 2-3 szőlőfajtára építi borászati imázsát, országos bormarketingjét, nemzetközi kampányait, mi sem dolgozhatunk több tucat fajtával. Mi is, a fogyasztó is elvész a káoszban! Most már van furmintunk! Éljünk vele, találjuk ki! Tegyünk mellé egy frappáns gasztronómiát! Nem szégyen a nemzetközileg is egyedülálló klasszifikációnkat aprópénzre váltani, talán egy kicsit egyszerűsíteni, és kommunikálni, kommunikálni, kommunikálni! Mert a világ borzajában egyelőre erőtlen a hangunk!



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!