A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Statisztika, kékfrankos, klímaváltozás

VieVinum 2014 2. rész

2014-07-21 | Sánta Zoltán


Statisztika, kékfrankos, klímaváltozás

Az előző részben általános benyomásaimat olvashatták a 2014. évi bécsi VieVinum borfesztiválról. Az osztrák termelők mellett díszvendégként jelent meg Franciaország a rendezvényen (leginkább persze osztrák importőrein keresztül), és számos külföldi birtok is képviseltette magát. A borfesztivált érdekes előadások, tematikus kóstolók kísérték.


 

Az elmúlt 3-4 évben számos rendezvényen ismerhettem meg az osztrák bortermelők színe-javát, egy ilyen fesztiválon azonban mindig az az érzésem, hogy semmit sem tudok nyugati szomszédunk borászatáról. A statisztika száraznak tűnő tudomány, de a számok mögött azért érdekes tendenciákat fedezhetünk fel. Ezért is ültem be Willi Klingernek, az osztrák bormarketing főnökének „Austrian Wine in Depth” c. előadására. Az előadó is régi ismerős, meg a téma is, mégis… Az előadás természetesen letölthető az ÖWM honlapjáról, így csak egy-két érdekességet emelnék ki. 

 

Az osztrák szőlőterületek nagysága nemigen változott 2009 óta, azaz közel 46 ezer ha. A szőlősgazdák száma is húszezer körül mozog, viszont közülük 2009-ben még 6481-en palackozták boraikat, 2012-re számuk 4854-re apadt, azaz 1627 gazda hagyott fel ezzel a tevékenységgel.

 

Érdekes a számok mögé nézni: az évente 1 millió liternél többet előállító borászatok száma mindössze eggyel csökkent, ez alatt azonban minden más szegmensben nőtt a palackozó gazdák száma, kivéve a legalsót: az 5-10 ezer l/év mennyiséget készítő birtokok száma szemben a 2009-es 3852-vel 2012-re 1294-re csökkent, tehát 2558 gazda hagyott fel a palackozással! (Ott nincs Carton Hungaricum program…). Talán nem merész a következtetés: a „szövetkezet” Ausztriában (és tőlünk Nyugatra általában) már régen nem szitokszó!

 

Az 1985-ös osztrák borbotrányt megelőzően a bortermelés egy-egy jó évben elérte az 5 millió hektolitert. Az utóbbi években ez a 2,5 millió hl szinten látszik stabilizálódni; igaz, az export mind mennyiségben, mind értékben jelentősen növekszik. Eközben természetesen nő a belső konkurenciaharc is: 2013-ban 625 borászattal több termel exportra is, mint 2009-ben, amikor a számuk csak 976 volt.

 

Az éves bormennyiség 73%-a otthon gurul le a torkokon (persze a nagyszámú turista is besegít), a borok 27%-a kerül exportra, de talán ennél is fontosabb, hogy a 73% közel negyedét közvetlenül a pincészeteknél vásárolják meg a fogyasztók.

 

Jelentősen csökken a borok nagybani exportja, mindinkább a palackozott tételek kerülnek külföldre. Ez a bevételben is megmutatkozik: 2013-ban 457 ezer hl bort exportáltak a sógorok, és ez 137 millió euró bevételt hozott: 1 liter bor 3 euró! Máris kitűzték a célt: legyen mihamarabb 3,5 euró a bor literje az exportpiacokon (irigylik az új-zélandiakat az 5 euró/l árbevételért!). Azért ezek nem rossz számok, úgy gondolom.

 

Vasárnap korábban érkeztem, mert Kárpát-medencei kékfrankos-találkozó volt a Burg Kisvigadójában. Megannyi ismerős: Heimannék, Taklerék, Koch Csaba, Sebestyén Csabi, persze Bott Frici és Balla Géza (hogy csak őket említsem), mellettük kitűnő osztrák, horvát, szlovén, szlovák termelők mutatták be kékfrankos, blaufränkisch, frankovka stb. néven boraikat.

 

Mivel előző nap nagy dózisban kaptam a vörösborokat, most csak néhány tételt kóstoltam meg. A VieVinum hivatalos Stölzle poharával szemben a kóstolópoharakat erre a rendezvényre a Zalto biztosította. Nem állhattam meg, hogy ne burgundi grand cru kehelybe kérjem a borokat (Jancis Robinson írta egyszer, hogy ezek a legvékonyabb falú kelyhek adják a borról a „legközelebbi” élményt a borrajongónak: így igaz, és persze esztétikai élmény mindegyik!). Tíz óra után megtelt a terem érdeklődőkkel, újságírókkal, szakmabeliekkel. A kékfrankos-találkozó este még a bécsi magyar nagykövetségen is folytatódott. Én azonban kihasználtam még a tömeg érkezése előtti órákat.

 

Jó néhány ismerősbe botlottam e napon is (bár kevesebb magyarral találkoztam, mint novemberben a Mondovinón a Konzerthausban), adtunk egymásnak jó tanácsokat, mit is kellene megkóstolni. Hogy, hogy nem, a francia felhozatalba botlottam bele, így azután sok-sok champagne-nyal folytatódott a nap.

 

Statisztika, kékfrankos, klímaváltozás

 

Számomra ismeretlen kis házak, termelői pezsgők, majd a végére a Taittinger. Mivel a házat ott képviselő svéd kereskedő szintén WSET diplomás volt, a hűtőből egy 2002-es Comte de Champagne is előkerült, örömömre. Majd egy nagy bordeaux-i importőr vörösei következtek, végén a Cos d’Estournel 2005-ös évjáratával. Izgalmas volt, de még mindig túl fiatal!

 

Az út egyenesen a Falstaff szalon felé vitt; itt is csak külföldiek voltak: egy-két felejthető olasz mellett nagy nevek is, azonban a proseccókat követően német rizlingek jöttek sorra. Prümm borai után örömömre felfedeztem a nagy kedvenc Wegeler asztalát is a rheingaui Östrichből (akinek Moselben is van azért birtoka…). Elképesztő sort hozott magával.

 

 

Rövid ebéd, és már következett is az ÖWM és az Institute of Masters of Wine kóstolóval egybekötött vitadélutánja „Érződik-e már a klímaváltozás hatása a borokon?” címmel. Öt MW az asztalnál: Dr. Josef Schuller vezette a vitát, rajta kívül Roman Horvath, a Domäne Wachau ügyvezetője, a Dél-Afrikában élő és dolgozó borász, Richard Kershaw, Sarah Jane Evans, az intézet következő elnöke, és nem utolsósorban Jancis Robinson.

 

A vitaindítót Prof. Dr. Monika Christmann, a Geisenheimi Egyetem Borászati Intézetének igazgatója, az OIV alelnöke azzal a felütéssel kezdte, hogy ő nem Master of Wine, hanem Master in Wine, azaz borászatból van diplomája, s ez sem rossz, mint mondta…

 

Minden résztvevő egyetértett abban, hogy nagyon is tetten érhető a klímaváltozás hatása a borokban: Kaliforniában 1971-ben a borok alkoholszintje 12,5% volt, 2001-ben azonban már 14,8%, de hasonló emelkedés figyelhető meg a Mosel vidékén is. Korábban a mustgazdagítás mindennapos volt az alkoholszint növelése érdekében, ma erre gyakorlatilag nincs szükség.

 

Igaz, nem csak a klímaváltozás, hanem a lényegesen tudatosabb szőlészeti munka is eredője ennek. Érdekes látni, hogy az élesztők alkalmazkodnak a helyzethez. A korábban tanultak ma már nem feltétlenül helytállóak! Az utóbbi évtizedben Wachauban is 1,2 °C-kal magasabb már az átlaghőmérséklet. Míg korábban a „smaragd” minősítésű borok előírt 12,5% alkoholszintje szinte csak a botritisz jelenléte esetén volt biztosítható, ma nem ritka a 14%-os alkohol sem.

 

Statisztika, kékfrankos, klímaváltozás

 

Eközben a szemlélet éppen ellenkező irányú: régebben a minél magasabb alkohol, annál jobb elv érvényesült. Természetesen izgatottan vártuk Jancis hozzászólását is, hiszen negyven éve borszakíró. Pályája kezdetén Bordeaux-ban 10,5% volt a borok áltagos alkoholszintje, akkor evidens volt, hogy minél tökéletesebb érettségre törekedtek a termelők, illetve arra, hogy az utolsó gramm cukor is alkohollá alakuljon.

 

Itt azonban fontos megállapítást tett Jancis: a klímaváltozás mellett a divat, egyes szakírók is jelentősen hozzájárultak a borok alkoholszintjének növeléséhez. Azért lettek 15%-os borok, mert ilyet kívántak készíteni, és megteremtették erre az igényt a fogyasztókban! Igaz persze, hogy Bordeaux-ban az elmúlt 30 évben 1,1 °C-kal, a Dél-Rhône vidékén 1,5 °C-kal emelkedett az éves átlaghőmérséklet, de a legnagyobb mértékű emelkedés mégis Ausztráliában volt.

 

Ennek ellenére talán ott a legszembeötlőbb az ellenkező irányú tendencia, a „flight to lite”, azaz „irány a könnyedebb borok felé”. Jancis Robinson megfogalmazta az igényt: „inkább a termőhely tükröződjön a borokban, mintsem az erőteljes alkohol”. Ámen, mondhatnánk.

 

Statisztika, kékfrankos, klímaváltozás

 

Még mielőtt megköveznének: kóstoltam jó néhány osztrák bort is, és találkoztam sok ismerős borásszal. Kontakten muss man pflegen: a kapcsolatokat ápolni kell, szól a mondás. Andy Kollwentz, Birgit Braunstein, Christine Wellanschitz, Pepi Umathum, (illetve az ott dolgozó Tóth Krisztián), Roman Horvath a Domäne Wachautól, az Esterhazy Birtok, de megismertem pl. a hét éve Wachauba költözött Krutzler fiút, aki a Vashegy helyett immáron feleségével, F.X. Pichler lányával épít közös birtokot. Most ennyi fért bele, hiszen hétfőn hajnalban már Bilbaóba repültem, de ez már egy másik történet lesz. 

 

A képeket köszönjük Eva Keletynek.



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!