Tézis, antitézis, szintézis - avagy lehet-e egy párbaj döntetlen?
Eger-Szekszárd Bikavér Párbaj 2014
2014-03-18 | Cseh Gábor
Nehéz idő a péntek délután egy várhatóan népszerű és izgalmas bor-párbaj lebonyolítására, mert bár a heti munkahajszában ugyan sok borbarát kellően elfáradt, viszont a hétvégi pihenés reménye mégiscsak megmozgatja a szomjas torkok lábainak tulajdonosait, hogy részt vegyenek egy bortársadalmi eseményen. És jól teszik! És jó sokan!
A helyszín remek, hiszen a Grand Hotel Royal Corinthia évek óta a város egyik legbiztosabb bortengelye, jól megközelíthető tömegközlekedéssel is – így nem kockáztatva jogosítványunkat sem –, és nem utolsósorban utánozhatatlan eleganciájával ünnepi találkahely is.
De mire is készültünk ezen a péntek estébe hajló délutánon? Évtizedes berögződéseink szerint az egri bikavérek erőteljesen savasak, világos színűek, gyümölcsösek, néha vékonykák is, sokszor nem is a borászatok portfóliójának legfelső kategóriáját jelentik. A szekszárdiak selymesebbek, kicsit cseresebbek, teltebbek és bársonyosabbak. Ezek tehát a téziseink. Néhány korty erejéig pillantsunk be azon péntek este – közel sem teljes – választékába (ugyanis sok asztalnál olyan „masszív” közönség cövekelt már hét felé, hogy szétrobbantani sem lehetett volna)! Az este egyik legnagyobb erénye, hogy az alkotó borászok jelentős többsége személyesen kínálta borait, nem úgy, mint a legtöbb fesztiválon mostanában, ahol a személyességet és a hozzáértést hoszteszlányok formás idomaival, mosolyával próbálják helyettesíteni.
Merfelsz Pince, Szekszárdi Bikavér 2011. A szinte teljes szőlőportfóliót (kadarka, kékfrankos – ezek együtt több mint 50%-ot tesznek ki –, cabernet franc, cabernet, sauvignon, merlot, zweigelt) felvonultató összeállítás hihetetlenül koncentrált, vastag, lomha – köszönhetően a 18 hónapos, régi és újabb hordókban való érlelésnek. Talán egy kis „bikás” vadság hiányzik belőle.
Gál Lajos Pajados 2009-es Egri Bikavére brutálisan testes, de egyben vibrálóan játékos is – köszönhetően a sokszínű fajtaösszetételnek (kékfrankos, merlot, kadarka, portugieser, menoire, cabernet franc, syrah) és a kétéves hordós érlelésnek, amiből az első év 225 literes új hordóban volt.
A számomra mindig szimpatikus szekszárdi Tüske Pince most a Bikavér 2011-gyel rukkolt elő. A kékfrankos- és kadarkaalapra komponált, 14 hónapig dupla, nagy hordóban érlelt tétel nagyon szomjoltó, mennyeien bájos és könnyed. Annyira kellemes, hogy az ember azonnal kérne még egy nagy pohárral belőle.
A kevéssé ismert egri Besenyei Borház egy korábbi, 2009-es Bikavérrel jelentkezett. 30% kékfrankos, 30% kadarka, valamint cabernet sauvignon és merlot képezik az alapját. A nagy fahordóban, 20 hónapig érlelt bika kedvessé, kerekké és játékossá állt össze. A csersav szűkét egy kevés barrique próbálja helyettesíteni.
A Fritz Pince Szekszárdi Bikavér 2011-es tétele szintén kékfrankos (40%), kadarka, blauburger, merlot, cabernet sauvignon összeállítású, másod- és harmadtöltésű, 5 hl-es hordóban pihent 18 hónapig. Meglepően kortalan gyümölcsösségét pikáns fűszerek díszítik.
Vincze Béla 2009-es Arcanum Egri Bikavér borát blauburger és pinot noir vezényli, erre hangolódik rá még egy kevés zweigelt és cabernet franc. Az amerikai és magyar tölgyfa hordókban érlelt tétel az est legburgundisabb, nagyon bogyós gyümölcsös, korát meghazudtolóan fiatalos bora.
Sebestyén Csaba 2008-as Iván-völgyi, szekszárdi Bikavére ismét kékfrankosvázú (50%), merlot, cabernet sauvignon, cabernet franc és kadarka (10%) díszekkel. Fiatal és idősebb, sokadtöltésű, 500 literes hordókban 28 hónapig érett – ennek és a kora ellenére, a borvidékre kevéssé jellemző vadság, nyersesség, már-már húzósság jellemzi.
A Thummerer Pince alap bikavére sem hagy kívánni valót, de a cuvée superior 2009 már krémes, vajas-margarinos sűrűségű, feneketlen színmélységű, amit egy kis huncut teásság, borsosság, köményesség és mentásság tesz még izgalmasabbá. A kékfrankos-merlot bázisra cabernet sauvignon, cabernet franc és syrah (innen a sok fűszer) épült rá szervesen a 12 hónapos, különböző korú barrique hordókban történő érlelés alatt.
A Vesztergombi Pince 2009-es Szekszárdi Bikavér bora a jól bevált sémát követi: kékfrankos, kadarka, cabernet sauvignon, merlot összeállítású. A feltehetően nagyon szépen beérett szőlőből készült bor 2 éves ászokhordós érlelés után megdöbbentő koncentráltságot, mélységeket, kiegyensúlyozottságot mutat – lecsengésében határozott édességgel. Az est egyik legszebb tétele!
Kovács Nimród személyesen három bort is hozott magával. A Rhapsody Egri Bikavér 2009-es, bár kékfrankosra épül, a 35% pinot noirnak köszönhetően elegánsan hozza a burgundi stílust, a cabernet franc és a bő kétéves, kis és nagy tölgyfa hordós érlelés pedig még egy izgalmasat csavar is rajta. A 2009-es Superior Bikavér már erőteljesebb, férfiasabb jelenség, de a pince 1800 palackkal készült csúcsbora, az NJK ’07 igazi bordói versenyló – ha lehet ezzel a képzavarral élni. Nemes, nagyvonalú, harmonikus és várhatóan hosszú életű – már ha a palackszám ezt engedi.
Bodri István a szekszárdi Faluhely 2011 Válogatás Bikavérét töltögette sűrűn a türelmesen sorban állóknak – volt, aki többször is kivárta a hosszú sorát. Hiába a kékfrankosváz, az erőteljes (már-már erőszakos) cabernet sauvignon uralkodik a boron, és mindent bekeretez az egyéves barrique érlelés. A bor nagy formátumú, de egy kicsit kevesebb „újvilágiság” több bikavérkaraktert engedett volna szabadjára.
Idősebb és fiatalabb Vida Péter a Vida Családi Borbirtok 2011-es szekszárdi Bikavérét közösen kínálta az est során. A 60% kékfrankos mellett cabernet sauvignont és merlot-t tartalmazó bort mégis a közel 10% kadarka teszi izgalmassá. Alkotói szépen játszottak az acéltartályos és a fahordós érlelés kombinációjával. Savai könnyedek, kifinomultak, a test kiegyensúlyozott, semmiben sem túlzó, remek harmóniával. Az egyik „legbikább” bika az est során.
Gál Lajos szintén „saját kezével” töltötte Egri Bikavér Superior 2009-es borát. A kékfrankos- és pinot noir alapra cabernet sauvignon, kadarka, blauburger, cabernet franc és egy jól érezhető villanásnyi menoire épült fel. Kombinálták a kis és nagy hordók használatát az egyensúly érdekében. Meg is lett az eredménye: egy kifejezetten Toszkánás, chianti stílusú, nagyon jó egyensúlyú bor született. Íme, az északi Eger is tud délies stílusú borokat mutatni.
A Mészáros Pál Borház és Pince Szekszárdi Bikavér Reserve 2011-es tételét szintén a tulajdonos mutatta be. Az elegáns, kifinomult, igazi szekszárdi tanninokért én az ugyan kisebbségben lévő kadarkát és a kétéves tölgyfa hordós érlelést tettem „felelőssé”. Szerethető és komoly egyszerre.
Gál Tibor Pincészetének Titi 2011-es borában ugyan több a kadarka, mégis markánsan átüt rajta a syrah. Az Egri Bikavér Superior 2009 már a nehézlovasság oszlopos tagja, minden porcikájában erőteljes, önkifejező és ellentmondást nem tűrő. A sokszínű fajtaösszetétel és a kétéves hordós pihenés a legkeményebb bikák közé emelik.
Akkor térjünk vissza a címben feltett kérdésre! A kóstolt borok alapján Szekszárd nagyon stabilan hozza a magas és még magasabb minőséget, bár a hasonló fajtaösszetétel és a letisztult technológia talán kissé sematikussá, homogénné, egystílusúvá, egységesebb arculatúvá is teszi a borvidék bikáit. Eger sokkal inkább kísérletezni látszik, erősebb a hajlam az útkeresésre, a tapogatózásra, az önmegfogalmazásra. Bikáik széles spektrumúak, a – sajnos néha – gyenge utánzatoktól a világ vörös cuvée-s élvonaláig eljutó alkotásokig. Ha biztosra akarunk menni, vegyünk szekszárdit; ha kalandra vágyunk (aminek persze vannak kockázatai), keresgéljünk az egri polcokon! Bikára fel!
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!