Tíz tudnivaló a sherryről
Gladiátor Andalúziából
2011-02-16 | Tóth Adrienn
Európa legdélibb csücske Andalúzia, amely területének nagysága csaknem eléri hazánkét. A tartományban négy eredetvédett bortípust különböztetnek meg: a sherryn kívül a Montilla-Morilesnek, a Condado de Huelvának és a Málagának is van külön D.O.-ja. A paletta természetesen itt sem lenne teljes, ha nem rendelnénk hozzá a borhoz a mindenhol olyan szorosan kapcsolódó termékeket, mint Vinagre de Jerez-t, a helyi borecetet és a Brandy de Jerez-t, a borpárlatot. Most azonban nem erről, hanem a borvidék hírességéről, a sherryről gyűjtöttük össze a legfontosabb tudnivalókat.
1. A sherry az erősített borok egyik legfontosabb típusa a portói mellett. Alapvető különbség a kettő között, hogy az előbbi fehér-, míg az utóbbi kékszőlőből készül. A bor esetében az erősítés alkohol hozzáadását jelenti, amely a sherrynél az erjedés lefolyása után történik meg.
2. Bár a világ sherryként ismeri ezt a különleges bortípust, tudni kell az elnevezésről, hogy ez már egy, az angolok által módosított változat, amely eredetileg a származási helyet jelölő Jerez vagy Xérès volt.
3. Sherryt azonban nem kizárólag Jerez de la Frontera városa környékén készítenek, tulajdonképpen rajta kívül még két település, Sanlúcar de Barrameda és El Puerto de Santa María határolja azt a háromszöget, amin belül ez a spanyol eredetvédett, tehát D.O. bor készíthető.
4. A bort három szőlőfajtából készíthetik. A palomino, a pedro ximénez és a moscatel, mindhárman fehérszőlők, legnagyobb jelentősége közülük azonban az elsőnek, a palominónak van.
5. Bár a borvidékre jellemző három talajféleség mind külön nevet kapott, közülük a legtöbbet az albariza típusról beszélünk, hiszen ez a legalkalmasabb a palomino termesztésére. Az albariza 40-50%-ban mészkőből áll, emellett azonban tartalmaz még agyagot és homokot is.
6. A területen, amelyen szinte folyamatosan süt a nap (évente kb. háromszáz napon át) október és május között hull le a 600-650 mm csapadék, így különösen nagy jelentősége van annak, hogy a fent leírt albariza talaj jól tárolja a nedvességet a forró nyári hónapokban.
7. Bár a borkészítést a föníciaiaknak hála már Kr.e. 1100-tól gyakorolják a helyiek, a borvidékre a mórok hozták el a desztilláció tudományát, amely lehetővé tette a párlatok, majd később az erősített borok készítését.
8. A XVI. századtól a sherryt a világ legkeresettebb italai között tartják számon, és nagyon valószínű, hogy ez volt az első bor, amelyet Amerikába vittek. Kolumbuszon túl azonban egy másik nagy felfedezőnek, Magellánnak is fontos volt. A feljegyzések szerint nagyobb értékben vitt magával a Földet megkerülő hajóútjára sherryt, mint fegyvert.
9. A két legmarkánsabb sherry stílus a fino és az oloroso. A kettő között a különbség az, hogy a finót csak kis mértékben, 15% alkoholtartalomig erősítik, így meg tud rajta telepedni a flor nevű élesztőhártya. Ezzel szemben az olorosóhoz az erjedés után annyi párlatot adnak, hogy annak alkoholtartalma meghaladja a 17%-ot, így erre nem ül rá a védőréteg, ennek következtében oxidált körülmények között érlelődik a bor.
10. Sherry vidékén állítják elő, de nem erősítik azt a két szárított szőlőből készített desszertbort, amely az őket adó szőlőfajtákról a Pedro Ximénez és a Moscatel nevet viselik.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!