Tokaj – emberek és dűlők
Interjú Kézdy Dániellel
2014-11-07 | Tóth Adrienn
Szeptember végén jelent meg Kézdy Dánielnek a Tokaji borvidék kiemelkedő borászait bemutató kötete. A „Tokaj – emberek és dűlők” címet viselő könyv a borok készítőinek életútján és gazdag képi anyagán keresztül viszi közelebb az érdeklődőket Hegyaljához. A szerzőt, akinek nevéhez kapcsolódik a Furmint Február programsorozat is, annak a több mint három hónapig tartó időszaknak a tanulságairól is kérdeztük, amit a borvidéken töltött a kötet előkészítésekor.
Milyen célból írtad ezt a könyvet? Miben különbözik más boros kötetektől?
A célom az volt, hogy legyen egy átfogó és egyben látványos könyv, amely bemutatja és egyben dokumentálja azt a hatalmas változást, amely végbement a Tokaji borvidéken az elmúlt 25 évben úgy, hogy ez egy átlagember számára is fogyasztható legyen.
A különbözőség több dologból ered: a könyv bár nem album, még is hatalmas időt, energiát és felületet szenteltünk egy átfogó képanyagnak, amit Dancsecs Ferenc készített el. Ezek a képek nemcsak különleges hangulatot teremtenek a könyvben, hanem a tudatos helyszínválasztás miatt is nagyon sok fontos részletet a képekkel kívántam megjeleníteni.
Az eredeti célom az volt, hogy mindenféle külső támogatás és reklám igénybevétele nélkül készítsem el e könyvet. Ez azért volt nagyon fontos számomra, mert nem szerettem volna semmifajta minőségi kompromisszumot kötni, illetve az elejétől kezdve arra törekedtem, hogy az általam vélt legfontosabb személyek és legjobb borászatok kerüljenek be a könyvbe.
Így természetesen egy szubjektív tartalom jött létre, de én ezt jó szívvel tudom vállalni, és bátram tudom ajánlani azoknak, akiket érdekel Tokaj, vagy esetleg hozzám hasonlóan rajonganak Hegyaljáért.
Miért pont Tokajt választottad témának?
Tokaj számomra egy régi és folyamatosan lángoló szerelem. Ezen kívül az elmúlt tíz évben Tokaj vált a fő szakterületemmé, ezért is találtam ki és indítottam el öt éve a Furmint Február mozgalmat vagy rendeztem meg a Hárslevelűk Éjszakáját, amely rendezvények és kapcsolatok jó alapot képeztek e könyv megírásához is.
Azt gondolom, hogy bár több fontos és látványos borvidék van hazánkban, mégis az adottságai miatt Tokajnak különleges úttörő szerep kell hogy jusson a magyar borok felemelkedésében. Bár a kicsit zavaros hazai közösségi bormarketingnek néha vannak elszigetelt, de jó próbálkozásai, folyamatosság sajnos mégsem volt tapasztalható az elmúlt tizenöt évben ezen a téren.
Ehhez képest én a magam szerény eszközeivel rendszeresen és kitartóan küzdök azért, hogy a magyar bor méltó helyére kerüljön, és mindezt egy folyamatos akcióterv mentén próbálom megvalósítani. Ennek a folyamatnak remélem, hogy egy fontos mérföldköve lesz ez a könyv, ami persze önmagában nyilván nem fogja megváltani a világot.
Mennyi ideig tartott a könyv megírása? Sok időt töltöttél Tokajban?
Magát a könyvet bő egy év alatt írtam meg, amiből több mint száz napot töltöttem Tokajban. Az előkészítéssel és az utómunkákkal együtt ez a projekt majdnem két évet ölelt fel az életemből. Ez az időszak nagyon érdekes volt, tanulságos, és sokszor felemelő. Ugyanakkor nagyon kemény is, sok apró buktatóval, amiket nem volt egyszerű kezelni, főleg úgy, hogy gyakorlatilag külső segítségre nem számíthattam. Szerencsére azonban jó csapattal dolgozhattam együtt, illetve tokaji barátaim is sokszor megfogták a kezem.
Milyen szempontok szerint választottad ki a könyvbe kerülő borászokat?
Ez egy vállaltan szubjektív válogatás. A portrék közé azok a személyek kerültek be, akiknek véleményem szerint kiemelt szerepe volt Hegyalja jelenkori felemelkedésében. A lista persze különböző okok miatt nem lehet teljes, de a végeredmény nagyon közel van az én eredeti válogatásomhoz.
A könyvben van több mint hetven ajánlott pince is. Ide bekerültek olyanok is, akik a portrék között nem szerepelnek, például azért, mert még csak néhány éve vannak jelen a borvidéken, vagy mondjuk azért, mert csak most kezd beérni az elmúlt években mutatott kemény munkájuk gyümölcse.
Mondanál egy-két olyan szereplőt, akiket széles körben talán még kevesen ismernek, de te szívesen ajánlod őket a borkedvelők figyelmébe?
Gergely Vincét (Úri Borok Pincészet) talán sokan nem ismerik azok közül a borbarátok közül, akik csak az elmúlt években kezdtek a tokaji borokkal ismerkedni, pedig a ’90-es években a három legkeresettebb tokaji borász között volt, illetve ma is érdemes és tanulságos hozzá ellátogatni.
Vagy említhetném Bai Istvánt, aki határozott, de fiatalos lendülettel dolgozik azon, hogy visszahelyezze a top dűlők közé a Pajzos- és a Megyer-dűlőket. Fontos azt is kiemelni, hogy sok olyan szereplője van a könyvnek, akik egy ismert pincészetnél dolgoznak, személyük és élettörténetük mégis kevésbé ismert.
Kiemelnél egy-két bort, amelyet a tokaji látogatásokkor kóstoltál, és mély nyomot hagytak benned?
Rengeteg nagyon jó bort kóstoltam, de ezek közül nem szeretnék konkrétat kiemelni, mert nem tudnék korrektül választani. Olyan szempontból nagy szerencsém volt, hogy a kiemelkedő 2013-as évjáratot követhettem végig testközelből, illetve ennek az évjáratnak a készülő borait kóstolhattam és figyelhettem meg folyamatosan.
Innen sem könnyű kiemelni bármit, ha mégis ki kell, akkor a Bott Pince Kulcsár Hárslevelűjét mondanám, ami számomra az évjárat egyik nagy meglepetése, és az a bor, amit mostanában talán a legszívesebben iszom egy fárasztó nap után.
Mennyiben alakult a képed Tokajról, mire befejezted a könyvet?
Azt gondolom, hogy a Tokajról alkotott képem és tudásom sokat mélyült, és sokkal átfogóbb lett, mint korábban volt. Nagyon sok értékes és tettre kész emberrel találkoztam Hegyalján, és itt nem feltétlenül csak olyanokra gondolok, akik névvel szerepelnek a könyvemben.
Itt egy kis hiányérzet is van bennem, mert úgy érzem, hogy sokkal szélesebb és hatékonyabb összefogásra lenne szükség a borvidéken belül. Muszáj, hogy egymásra és a belső kommunikációra is megfelelő időt szakítson a szakma, mert különben nem adódnak össze az energiák, pedig erre igen nagy szükség lenne, minden pozitív fejlődés mellett.
Sok időt töltöttem el kint a dűlőkben, talán a dűlőkkel való viszonyom változott a legtöbbet. A könyv megírása előtt csak távolról csodáltam és felületesen ismertem őket, most viszont már inkább egy kezdődő közeli barátsághoz hasonlítanám a viszonyunkat. Persze itt is igaz az a szabály, amit már sokszor hallottam nálam sokkal okosabb emberektől is, mégpedig az, hogy minél jobban beleástam magam a témába, annál inkább láttam azt, hogy még mennyi mindent kell tanulnom, tapasztalnom erről a különleges borvidékről.
Milyen paraméterekkel rendelkezik a könyv és hol lehet megvásárolni?
A könyv háromszázhatvan oldalas, több mint háromszáz egyedi fotóval és új dűlőtérképekkel kiegészítve. A portrékon túl hangsúlyt fektettem az egyéb témák (pl. gasztronómia, szabadidős tevékenységek, kilátópontok stb.) kidolgozására és könyvben való megjelenítésére is.
A könyvet az összes nagyobb könyvesboltban meg lehet vásárolni, illetve a kezdy.hu honlapról meg is lehet rendelni. Terveink szerint év végén angol nyelven is meg fog jelenni a kötet, a magyarnál talán még egy fokkal különlegesebb formátumban/kiadásban.
Végül szeretnék köszönetet mondani azoknak a borászoknak, akik rám szánták az idejüket, illetve azoknak a Hegyalján élő embereknek, akik végig a könyv mellett voltak, és sokszor segítettek. Illetve szeretném kiemelni azt a profi csapatot, akik a könyv komplett munkájában részt vettek, és kimagasló szakmai tudásukkal segítettek a magas minőségű végeredmény létrejöttében.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
Az aszúk tökéletesek, a vörösök többségének kell még egy kis idő
Mesterkurzusok “vájt orrúaknak” a Winelovers Grandon
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!