A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Bordeaux

Az 1855-ös besorolás

2009-12-15 | Tóth Adrienn



Bordeaux több olyan dolgot tanított meg a világ borászainak, amelyet sohasem felejthetünk el neki: ilyenek az úgy nevezett bordeaux-i szőlőfajták, mint a cabernet sauvignon, a cabernet franc és a merlot, vagy a 225 literes barrique tölgyfahordó.

 

A borvidék Franciaország dél-nyugati részén, a Gironde folyó partján fekszik, klímája a közeli Atlanti-óceánnak köszönhetően enyhe és csapadékos. (Ez utóbbi tényező miatt viszonylag ritkák errefelé a biopincészetek.)

A nagy vörösborok hazája nem az egyszerűségről és a könnyű átláthatóságról híres. A valóban óriási kiterjedésű Bordeaux több nagy egységre osztható, amelyek eltérő klasszifikációs rendszerrel, klimatikus adottságokkal, szőlőfajta preferenciákkal és borkészítési stílussal bírnak. Ha azonban a klasszikus Bordeaux-i borokra gondolunk, akkor leginkább Haut-Médoc alrégiója jár az eszünkben.

A vidék pincészeteit 1855-ben, akkori áruk és presztízsük szerint öt kategóriába sorolták. A borvidékre jellemző állandóságra példa, hogy a rendszer a mai napig életben van, mi több, a 150 évvel ezelőtt megkapott pozíció még most is komoly értékmérőnek számít.

Piramis

Az 1855-ben a médoci vörös- és a sauternes-i fehérborokra sütött billog nem a területeket, hanem a chateau-ket minősítette. Médocban 5 szint állt fel, élén máig a Ch. Lafite, Latour és Margaux. Graves élén a Ch. Haut-Brion. A Mouton-Rothschild 1973-ban csatlakozott. Sautern 3 minőségi kategóriájának csúcsán a Ch. d'Yquen áll.

 
Persze ismerünk más, hosszú ideje létező besorolási rendszereket is, elég csak Tokajra vagy Burgundiára gondolnunk. A nagy különbség azonban az, hogy míg ezen a két vidéken a dűlőket minősítették, ezáltal azt határozták meg, hogy az adott természeti körülmények között milyen minőségű szőlő termeszthető, Bordeaux-ban a pincék kapták az elismerést.


Az utóbbi százötven évben mondanunk sem kell, sok pincészet adott el vagy vásárolt új területeket, sok váltott gondosabb vagy gondatlanabb tulajdonosi kezekre, az osztályba sorolás azonban változatlan maradt - egy ominózus kivételtől eltekintve, hiszen a Mouton-Rothschild 1973-ban csatlakozott Graves csúcspincészeteihez.

 

 

Arról, hogy a Bordeaux-ból származó borok elismertségét a mai napig elsősorban a pincészet neve határozza meg, nem egyedül a klasszifikációs rendszer tehet. A borvidék viszonylag sík, így az egyes dűlők kitettsége nem játszik meghatározó szerepet.

 

A kisebb alrégiókon belül a szőlőfajták aránya is meglehetősen hasonló. Végül pedig a borászatok egyetlen olyan bort készítenek, amely a nevüket viseli, nincsenek kisebb-nagyobb, ilyen-olyan portfóliók. Bár vannak másod- és harmadborok, ezek nem töltenek be akkora jelentőséget a kialakított hírnév szempontjából.

 

Kiegészítés: a rendszer elavultságát és esetleges igazságtalanságait a Cru Bourgeois rendszer próbálta meg kiküszöbülni>>


A szőlőkben elvégzett munkák alaposságán és a gondos válogatáson túl tehát a nagy dolgok a pincében dőlnek el. Ezzel vissza is értünk a kiindulóponthoz.

Egysíkúnak tűnik ezek után a kép? Koránt se higgyük! Hiszen lehet bármilyen profi felszerelése egy borászatnak, elvégezheti a legerősebb szelekciót, minden évben megtöltheti a pincéjét új fahordókkal, egy dolgot sosem befolyásolhat, mégpedig az időjárást! Az egyes évjáratok közötti különbségeknek így Bordeaux esetében különösen nagy jelentősége van.

 

 



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!