Montecucco
2012-03-19 | Tóth AdriennA borvidék Toszkána dél-nyugati részén, Maremmában húzódik, és az Amiata lankáin terül el. Utóbbinak azért van nagy jelentősége, mert a mára kialudt vulkán ásványi anyagokban gazdag talaja ugyanúgy egy minerális karaktert ad az itt készített boroknak, mint a hasonló hazai borvidékeké. Montecuccóhoz hivatalosan hét település tartozik, és a szőlőművelésre szánt területek 150-400 méter tengerszint feletti magasságon húzódnak.
Bár a olívaolaj- és borkészítés mindig is a helyi gazdaság két alappillérének számítottak, a neves bortermő területek által körbevett hegyes vidék elismerése sokáig elmaradt. Mindössze tizenhárom éve történt, hogy elnyerte a DOC státuszt, most pedig már a legmagasabb eredetvédelmi kategória, a DOCG várományosa.
A borvidék azonban nem csak ebből a szempontból változott sokat az elmúlt évtized alatt, a jelentős befektetéseknek köszönhetően komoly szőlőtelepítések és pinceépítések zajlottak le. Míg tíz évvel ezelőtt körülbelül tíz pincészet készített bort errefelé, addig mára a számuk meghaladja a hetvenet, és a szőlőművelés alá vont terület mérete elérte a 300 hektárt. Erről a területről annyit szüretelnek, amennyiből évente 1,8 millió palack bor készíthető. Ha a borvidék minden szőlőtermelésre engedélyezett földjét betelepítenék, akkor ez a szám megközelítené az 5,5 milliót.
Az eredetvédelmi szabályzat értelmében négyféle bor készíthető itt. A Montecucco DOC Bianco, azaz egyszerűen fehér, legalább 60%-ban toszkánai trebbianóból és 40%-ban más, a borvidéken engedélyezett szőlőfajtából kell, hogy álljon. A Montecucco DOC Vermentino név magáért beszél, ám az elnevezést adó szőlő mellett a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően 15%-ban más, helyben termelt fehérszőlő is hozzáadható.
A Montecucco DOC Rosso, azaz vörös, 60%-ban sangioveséből, míg 40%-ban más helyi kékszőlőkből áll. Az alaptípust a szüretet követő év áprilisában már forgalomba lehet hozni, míg a riserva esetében kötelező a tizennyolc hónapos hordós érlelés. A Montecucco DOC Sangiovese összetételének logikája megegyezik a Vermentinóéval, és a riserva megjelölés ebben az esetben is egy tizennyolc hónapos érlelést követően kerülhet csak rá a címkére. Érdekes, hogy mind a négy bortípus kizárólag, maximum ötliteres Bordeaux-i vagy burgundi palackba tölthető, és lezárásuk csak parafa dugóval lehetséges.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
"Pannonhalma mintegy királyi széken lebeg"
Fenntartható ökológia gondolatok Ausztriában és Magyarországon
Ausztria mércét állít a környezettudatos szőlőtermesztésben
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!