A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Sangiovese

2012-07-02 | Tóth Adrienn


Érdekes, hogy Itália határain kívül ez az egyik legismertebb szőlőfajta, pedig népszerű példáinak címkéin nem jelenik meg a neve.


 

A sangiovese nevét a szupertoszkánok kapcsán a világ a '80-as évek végén, a '90-es évek elején tanulta meg tisztelettel kezelni. Valljuk be, azelőtt a minden mennyiséget felvevő amerikai piac körülbelül ugyanolyan hatást gyakorolt a Chianti minőségére, mind esetünkben a világ keleti fele a bikavérre. A "mindegy milyen, csak sok legyen belőle"-elve ott sem vált be, mára azonban sokan veszik komolyan ezt a szőlőfajtát és a belőle készülő házasításokat.

 

A sangiovese Olaszország legelterjedtebb kékszőlőfajtája, és bár az ország széltében-hosszában megtalálható, leggyakrabban mégis a félsziget középső részén találkozunk vele.

Nevének jelentése Jupiter vére, akit latinul másként Jovének neveztek. Jupiter a római vallásban a görög Zeusz, a főisten megfelelője volt, aki az eget és a villámokat uralta.

Egy 2004-es DNS kutatás szerint egyik szülője helyből, azaz közép Itáliából származik a toszkán ciliegiolo személyében, míg a másik, a calabrese montenuovo déli dialektusról árulkodik.

 

Érdekes, hogy Itália határain kívül ez az egyik legismertebb szőlőfajta, pedig népszerű példáinak címkéin nem jelenik meg a neve. Élénk savgerince és keménysége miatt a XVIII. századtól szívesen házasítják, ennek eredménye például a Chianti és a Vino Nobile di Montepulciano.

 

A Chiantiban klasszikus házasítási partnereinek a ciliegiolo, a mammolo, a colorino, valamint a fehér malvasia és trebbiano számítottak. A modern idők szelét jelenti, hogy ma már gyakran kerül egy palackba a cabernet sauvignonnal is. Persze a Chiantiban a jelenlegi törvényi szabályozás szerint sem lépheti túl a 15%-ot a francia szőlőfajta.

Nem korlátozódik azonban kizárólag cuvée-kre a belőle készülő borok sora, hiszen ott a Brunello di Montalcino, a Rosso di Montalcino, a Sangiovese di Romagna és számtalan szupertoszkán, például a Tignanello.

 

Míg régen a hozzá házasított szőlőfajtákkal igyekeztek húst adni ennek, az önmagában gyakran szikár, kemény bornak, addig manapság fajtatiszta példáinál olyan megoldásokkal igyekeznek élni, mint a terméskorlátozás, a klónszelekció, a megfelelő alanyfajták kiválasztása, a kontrollált hőmérsékleten zajló különböző hosszúságú erjesztés és a kisfahordós érlelés.

 

A sangiovesének több, mint tizennégy klónja ismert. Az 1900-as évek elején a bogyóméret alapján ezeket két csoportba sorolták, a sangiovese grosso és piccolo kategóriákba. Sokan azonban nem látnak egyértelmű összefüggést a bogyóméret és a minőség között.

Emellett azért is kényes kérdés a klónszelekció a sangiovese tekintetében, mert korábban nem feltétlenül a minőség, inkább a bő termés volt a legfőbb döntési szempont. Így manapság több vezető pincészet egy kiválasztott klón kizárólagos alkalmazása helyett inkább a tömegszelekció mellett dönt.

 

Olasz borokról persze nem beszélhetünk megfelelő gasztronómiai utalás nélkül. Helyben leggyakrabban a következő fogásokat fogyasztják a sangiovese borokhoz, vagy az ezen a fajtán alapuló házasításokhoz: bruschetta, carpaccio, grillezett cukkini, paradicsomszószos tészták, vaddisznó, pepperonis vagy húsos pizza.

 

 

 



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!