A biodinamika életre kelti a borokat
Hans Nittnaust kérdeztük 1. rész
2014-06-05 | Tóth Adrienn
Tavasszal a Drop Shop csapata második alkalommal hívta Budapestre azokat az osztrák borászatokat, amelyekkel együtt dolgozik. A DS!Austria keretében mesterkurzusokra és sétáló kóstolóra is sor került a Gerbeaud-ban. Hans Nittnaussal a kóstoló előtt ültünk le beszélgetni, nem csak a pincészet szemléletmódja és borai érdekeltek bennünket, de a borász által húsz éve létrehozott borkategória, a pannobile is.
Családi pincészetünk Burgenlandon belül Gols településén található. 1684-ből származik az első dokumentum, amely itt a Nittnaus nevet említi. Azóta a többi helyi családhoz hasonlóan mi is földművelésből, állattenyésztésből tartottunk fent magunkat, amelyhez más termények mellett a szőlőművelés is hozzátartozott.
Mikor változott meg a tevékenység oly módon, hogy onnantól már egyedül a szőlőre koncentráltak?
A ’70-es évek hozták meg ezt a fordulatot, a váltást még az édesapám valósította meg. Tőle azután 1986-ban vettem át a birtok irányítását, amikor megházasodtam. A szőlőterületeink mérete folyamatosan növekedett, az apám által művelt tíz hektár mára harminchétre gyarapodott.
Mennyiben számított az, hogy pont a nevezetes glikolbotrány után vette kezébe a pincészet irányítását?
Meglepőnek tűnhet, de azt mondhatom, hogy ez egy igazán jó időszak volt. Inspiráló volt valami teljesen újba kezdeni, a korábbiaktól eltérő elképzelések mentén, tudatosan újra felépíteni Ausztria lerombolt boros hírnevét. Sok erőt adott ehhez a munkához, hogy mindegyikünk érezte, csak akkor boldogulunk majd, ha tényleg összefogunk.
A botrány után egyértelmű volt a boraink iránti nemzetközi érdeklődés visszaesése, ezért még elszántabbak voltunk abban a tekintetben, hogy megmutassuk a világnak, mire vagyunk képesek. Az egymás iránti szolidaritás a közös munkával erősödött, és az évek alatt barátok lettünk. Ez egy nehéz, de szép időszak volt.
Milyen szőlőfajtákkal foglalkoznak ma a pincénél?
Apámtól egy főleg fehérborokra és kékfrankosra épülő ültetvényszerkezetet örököltem meg. A Fertő tó partján az olaszrizlingnek, a tramininek, a zöld veltelininek régre nyúló hagyományai vannak, hajdanán komoly szőlőterületek álltak rendelkezésre furmintból is, de sajnos ez mára nagy mértékben visszaesett.
Manapság ezeken túl elterjedtnek számít a pinot blanc és a chardonnay, de a borvidéken megtalálható még a zweigelt és a pinot gris is. A Fertő tóhoz közel eső termőhelyeken megfelelő évjáratokban traminiből, muscat ottonelből és scheurebéből készítenek édes borokat.
Mi a fehér fajták közül chardonnay-val, sauvignon blanc-nal, zöld velteinivel és pinot blanc-nal dolgozunk. A kék szőlők közül a kékfrankos, a zweigelt és a Szent Lőrinc mellett cabernet sauvignon, pinot noir és merlot áll rendelkezésre.
Amikor átvette az édesapjától a birtokot, milyen módon alakította át?
Egy konzultánssal való együttműködésnek köszönhetően a bordeaux-i és burgundi mintát tekintettük kiinduló pontnak, ennek köszönhetően csökkent a sorok közötti távolság és nőtt az egy hektárra jutó szőlőtőkék száma. A korábban elterjedt Lenz-Moser féle magasműveléstől igyekeztünk minél hamarabb megszabadulni, ez ugyanis nem kedvezett a minőségnek, hiszen elsődleges célja a mennyiség növelése volt.
Az egy szőlőtőkére eső termésmennyiséget is jelentősen csökkentettük a megelőző generációban elterjedthez képest. A legújabb komoly lépésünk pedig az volt, hogy 2006-tól átváltottunk a biodinamikus művelési módra.
Miért döntöttek a biodinamikus gazdálkodás mellett?
Már ezt megelőzően is a bioelvárásoknak megfelelően dolgoztunk, ezzel a lépéssel az volt a szándékunk, hogy még inkább kinyilvánítsuk az ipari termelésmódtól való elzárkózásunkat.
Változtak ennek következtében a borok?
Karakterükben kis mértékben valóban változtak, a mineralitás jelenléte erősödött bennük, így a terroirt tükröző képességük is jobbnak mondható. A megfigyelés, hogy a borokat egyre inkább a talaj összetétele és szerkezete határozza meg, szintén hozzájárul egyediségükhöz. Összességében azonban, ha nagyon röviden kellene összefoglalnom a különbséget, azt mondanám: életre keltek a borok.
Mi egy manufaktúraként tekintünk magunkra, a bor számunkra az, mint a művésznek az alkotás. Szerintünk a borokat nem azok az ismert minőségek teszik naggyá, mint a szín, az aromák, az alkohol vagy az évjárat, hanem az egyediség. A műalkotásokat pedig nem lehet pontozni.
Interjúnkat holnap ITT folytatjuk.
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!