A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

A bor a hordóban érezze magát úgy, ahogy mi

Salustri - Toszkána, Montecucco 2. rész

2011-07-08 | Tóth Adrienn


Miután cikkünk előző részében áttekintettük Montecucco borvidékét, itt az ideje, hogy közelebbről is megismerkedjünk a Salustri család birtokával. A komplexum, amelyet apa és fia irányít, százötven hektáron terül el. Ebből csak tíz a művelés alá vont szőlőterület, a birtok legnagyobb részét erdő foglalja el, de jelentős itt az olajfák jelenléte, valamint más haszonnövényeket is termesztenek.


 

A cikk első részéhez kattints IDE.

Montecuccón belül a Salustri birtok a Poggi del Sasso lejtőin fekszik, amely két ok miatt is különleges. Egyrészt a szakértők szerint hála a talaj összetételének, a napsütéses órák magas számának és a mindössze huszonöt kilométerre lévő tenger felől érkező szeleknek, egyike a legjobb adottságú szőlőtermő területeknek Toszkánában.

Másrészt található errefelé egy különleges „szőlő múzeum”, egy olyan dűlő, amelyben a tőkék kora meghaladja a kétszáz esztendőt. Ezek a növények még a saját gyökereiken élnek, nem alanyokon, mert nem fertőzte meg őket a filoxéra. Az itt fellelt ősi fajtákat és klónokat ma a Pisai Egyetemmel együttműködésben kutatják, remélve, hogy a jövőben telepíthetőek lesznek a helyi borászok számára.

A Salustri család egyébként kifejezetten régre, az 1200-as évekre tudja visszavezetni helyi gyökereit, és a család elmondása szerint ma is azért alkalmaznak bioművelésmódot, mert sosem ismertek mást. Persze azért ma már hozzáteszik, hogy e tradíció megtartásában nagy segítségükre van az állandóan fújó szél, amely a gombás betegségeket távol tartja a szőlőtől.

A biogazdálkodás mellett a szőlőtermesztés szempontjából a másik fontos tényezőnek a terméskorlátozást tartják. A napsütötte órák által bőven elkényeztetett Toszkánában ezért jóval az átlag alá mennek. Az érés kezdetén minden tőkéről eltávolítanak kettő-négy fürtöt a minél gazdagabb beltartalmú gyümölcs elérése érdekében, így végül kb. 4500 kilogramm szőlőt szednek le egy hektárról.

A pince több szintre bontható, a fogadótérben fatartályokban érnek a borok. Már itt ízelítőt kaphat a vendég abból, a kissé szokatlan logikai fordulatból, amelyen a mélyebb szintre érve, ahol az acéltartályok foglalnak helyet, végképp elcsodálkozik. A helyi borászati filozófia ugyanis többek között abból áll, hogy a később lepalackozott borok stabilitását nem a megszokott eszközökkel vagy a kontrollált hőmérséklettel akarják elérni, pont ezzel ellentétesen gondolkodnak. Ahogy megtudtuk, itt a borok is úgy kell, hogy érezzék magukat, ahogy a borászok, ennek érdekében a mélyebb pincerészben, ahova nem jut el a kintről beáramló nyári meleg, a tartályok hőmérsékletét meleg vízkeringetéssel emelik. Télen ezzel szemben igyekeznek minél hűvösebb körülményeket biztosítani.

A pincészet négyféle bort készít. A Grotte Rosse egy dűlőszelektált sangiovese, amely a pincészet legidősebb, több mint ötvenéves tőkéinek terméséből készül. A Santa Maria szintén 100% sangiovese, amely egy harmincéves, saját klónnal telepített ültetvényről kerül a pincébe. A Marleo egy Montecucco DOC Rosso 90%-ban sangioveséből és 10%-ban a helyi ciliegiolóból. Salustriék egyetlen fehérbora a Nara’ névre hallgat és vermentinóból áll.

Bár a pincészet látogatása kapcsán sok kérdés felmerül az emberben, érdekes tapasztalatokra tettünk szert, hiszen az itt dolgozók kétségtelenül a saját útjukat járják. Kísérletező kedvük erős, és nem félnek szembeszállni a megszokott tradíciókkal annak érdekében, hogy az általuk leghitelesebbnek tartott termőhelyi bort készítsék el.

Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!

 

 



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!