A módszertanról, illetve a Király-dűlőn végzett vizsgálat eredményeiről egy korábbi cikkben olvashat>>

A március 19-i Tokaji Március Nagykóstolón a Tokaj Hétszőlő Szőlőbirtok mesterkurzusán a Hétszőlő-dűlő lösztalajáról készült borait mutatja be. A birtokvezetővel és az előadó geológussal készült interjúnkért ide kattintson>>

Vizsgálati eredmények

A Tokaj Hétszőlő Szőlőbirtok mintatérként kiválasztott táblájának talaja a pH (H2O) és a KA kivételével jelentős heterogenitást mutatott, ami a színárnyalatokban is megmutatkozik egy műholdas felvételnél:

A változékonyság egyik mérőszámaként használatos CV(%) paraméter számszerű értékét helyhiány miatt nem közöljük, csupán tájékoztatás céljából jegyezzük meg, hogy e mutató nagyságrendileg 15-70% értéktartományban mozgott, legnagyobb értékét a NO3-N tartalom esetében érte el, de jelentős volt a talaj K, Mg, P és Zn ellátottságának heterogenitása is. A tábla talajából a jelzett mintavételi pontokban, illetve annak közvetlen környezetében található szőlőtőkék levélzetből, illetve terméséből szedett minták laboratóriumi vizsgálati adatai közötti összefüggéseket az 1. és 2. táblázat adatai alapján elemezhetjük.

1. táblázat: A vizsgált mustjellemzők kapcsolata a talajtani adottságokkal (Tokaj, Hétszőlő-dűlő, 2014.)

A táblázat szerkesztése során a mustminőségi jellemzők és a vizsgált talajtulajdonságok, illetve a levelek tápelem ellátottságát jelző elemtartalmi adatok közötti összefüggések szorosságát kifejező korrelációs koefficiens került feltüntetésre. Az üres négyszögek azt jelzik, hogy a hozzájuk tartozó két paraméter között statisztikailag is igazolható kapcsolat nem mutatható ki az adott termőhelyen.

2. táblázat: A vizsgált mustjellemzők kapcsolata a levél kémiai összetételével (Tokaj, Hétszőlő-dűlő, 2014.)

A korrelációs együttható értéke -1 és +1 között változik, ahol az előjel a kapcsolat jellegét (pozitív, illetve negatív összefüggés), az abszolút érték nagysága pedig a kapcsolat szorosságát fejezi ki. Minél nagyobb a korrelációs koefficiens abszolútértéke, annál szorosabb összefüggés van a két vizsgált változó között.

A feltalaj szűk intervallumon belül változó kémhatása és kötöttségi száma nem mutatott statisztikailag is igazolható összefüggést egyik mustvizsgálati paraméterrel sem. A humusztartalom emelkedése a must Zn- és N-tartalmának növekedését eredményezte. A vizsgált mádi termőhelyen tapasztaltakhoz hasonlóan a lösztalaj javuló P és K szolgáltató képességének eredményeként is növekedett a must összes, illetve asszimilálható N-tartalma, a cukortartalom ugyanakkor egyértelmű csökkenést mutatott.

Ez némiképp ellentmondhat a várakozásainknak, hiszen ismert a K jelentős élettani szerepe a szénhidrátok (pl. szőlőcukor) bioszintézisében. Úgy tűnik azonban, hogy alacsony tápanyagszinteken e hatást képes elfedni a szőlő fenológiai viszonyaira gyakorolt hatás, ami szerint a javuló tápanyagellátás a vegetációs idő, és ezzel együtt az érés kisebb mértékű kitolódását eredményezheti, különösen a talaj N-szolgáltató képességével kölcsönhatásban.

Figyelemfelkeltő lehet az is, hogy a must élesztőgombák számára felhasználható formában jelen lévő N-tartalmát a két N-forma közül elsősorban a talaj NO3- tartalma befolyásolta pozitívan. A talaj NH4+ tartalma a kísérletünkben nem mutatott összefüggést az asszimilálható N-tartalommal.

A mikroelemek közül a szőlő esetében egyebek mellett a talaj könnyen oldható Zn-tartalmának tulajdonítható kiemelkedő szerep, amelynek jelentősége a meszes talajokon kifejezettebb. A talajoldat megnövekedett Ca2+ aktivitásának következtében ugyanis a mikroelemek felvétele akadályozott, nem ritkán Zn-, illetve Fe-hiány alakul ki, amit mész klorózisként ismerünk. Az eredményeink azt mutatják, hogy a talaj Zn ellátottság növekedésének köszönhetően megnövekszik a must Zn-, összes-, illetve asszimilálható N-tartalma, ami az erjedési folyamatok szempontjából kedvező lehet bizonyos határok között.

A levél N-tartalma és a mustminőség közötti összefüggések a várakozásainknak megfelelően alakultak, ugyanis pozitív kapcsolat volt megfigyelhető e paraméter, illetve a must összes és asszimilálható N-tartalma között. Negatívan befolyásolta ugyanakkor a must cukortartalmát, ami a N vegetatív növekedést elősegítő, és ebből eredően az érést késleltető hatásának köszönhető. 

Foszfor, kálium, vas és kálcium

A talajvizsgálati eredményekhez viszonyítva némiképp ellentmondásos eredményt kaptunk a levél P- és K-tartalma, és a mustminőségi változók közötti kapcsolatok elemzése során. Amíg ugyanis a talaj javuló P- és K-szolgáltató képessége növelte a must összes és asszimilálható N-tartalmát, és csökkentette a cukortartalmat, addig a levél P- és K-tartalma a felsorolt mustvizsgálati paraméterekkel ezzel ellentétes összefüggésben állt. E megfigyelés ismételhetőségének igazolásához és oksági kapcsolatainak feltárásához további vizsgálatokat tartunk szükségesnek.

A levél Ca-tartalma a fürttömeggel pozitív, a must pH-val pedig negatív kapcsolatot mutatott. Ez utóbbi összefüggés jól mutatja a Ca-ionok pH-szabályozó szerepét a növényi szövetnedvben. A levél Fe-tartalma, valamint a must összes, és asszimilálható N-tartalma, illetve a titrálható savtartalom között negatív kapcsolatot figyeltünk meg.

Következtetések

A mustvizsgálati paraméterek kölcsönhatás-rendszerének elemzése során viszonylag kevés, statisztikailag is igazolható szorosságú összefüggés volt megfigyelhető. Általánosan elmondható, hogy a mustban mért tápelemtartalmak nem tükrözték hűen az elemek talajból történő felvétele során megvalósuló antagonisztikus, illetve szinergisztikus kapcsolatokat. Az egyes tápelemek különböző növényi részek közötti megoszlása, illetve az érés során a transzlokálható elemek szőlőbogyóban történő felhalmozása jelentősen módosítja e viszonyokat, ezért a megfigyelt kapcsolatok részletes tárgyalására nem térünk ki. Nem elhanyagolható viszont a tény, ami szerint – a mádi termőhelyen tapasztaltakhoz hasonlóan – a fürttömeg növekedése a pH csökkenését, illetve a titrálható savtartalom növekedését eredményezte.

Különbségek a táblán belül

Megvizsgáltuk, hogy az egyes mintavételi helyek hogyan csoportosíthatók a talajtani paraméterek, a levél kémiai összetétele, és a mustminőséget jellemző változók alapján, azaz elkülöníthetők-e homogénebb táblarészletek. A levélanalízis eredményei alapján végzett klaszteranalízis eredményeként kapott dendogram teljességgel eltért a talajtani tulajdonságok alapján kapottól, annak ellenére, hogy a levél N-, P- és K-tartalma számos talajjellemzővel szoros kapcsolatban volt.

Több hasonlóság figyelhető meg ugyanakkor a talajjellemzők, illetve a mustvizsgálati paraméterek alapján kapott dendogramok között, ami a talajadottságok és a mustminőség bizonyos szintű kapcsolatára utal. Ezek között említhető meg a nyugati, valamint a keleti táblarészletek alcsoport szintű elkülönülése. Ennek alapján talán érdemes lenne megvizsgálni a tábla ezen részleteinek a többitől való elkülönült kezelésének borászati előnyeit, így esetleg kihasználható lenne a keleti táblarészleten termett szőlő magasabb cukortartalma is.

Következtetések

Összefoglalásként megállapítható volt, hogy a vizsgált paraméterek között megfigyelt összefüggések egy része összhangban volt a korábbi ismereteinkkel, illetve az irodalmi adatokkal, más részük azonban nem a vártnak megfelelően alakult. Ennek oka részben abban is keresendő, hogy a 0-30 cm mélységű talajréteg tulajdonságai nem reprezentálták kellőképpen e vastag lösztakaróval rendelkező termőhely talajtani viszonyait, amelyek részletes ismerete a mélyen gyökerező szőlő esetében felértékelődik.

Az eredmények a mádi termőhelyhez hasonlóan a lösztalajú kísérleti téren is igazolták, hogy egy-egy termőhely táblán belüli heterogenitása (elsősorban talajtani) indokolttá teheti az egyes táblán belüli részterületek elkülönítését, azok termésének elkülönült kezelését, eltérő borászati célokra való felhasználását, illetve a szüret időpontjának differenciált megválasztását. Ehhez nagy segítséget nyújthat a területet jól ismerő gazda tapasztalata, illetve a termőhelyi adottságok, valamint a mustminőségi paraméterek részletes felmérése.

A cikk eredetileg a Tokaji Borvidék Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet kiadványában jelent meg (Szőlő-levél, V. évfolyam, 8. szám). A szerző az Intézet munkatársa. Zsigrai György az Intézet munkatársa, László Péter pedig az MTA Agrártudományi Kutatóközpont Talajtani és Agrokémiai Intézetének munkatársa.

A cikk 3. részét hamarosan közöljük.