A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

A Megyer törzs hegye, Sárospatak féltett kincse

Dűlőtörténelem

2015-12-26 | Nagy Kornél


A Megyer törzs hegye, Sárospatak féltett kincse

A sárospataki Megyer szőlőhegy, vagy dűlő története a középkorig nyúlik vissza. Elnevezése ugyanakkor nagy valószínűséggel összefüggésben állt a honfoglaló magyar Megyer törzzsel, amelyből az Árpád-ház is származott.


 

(Nyitókép: Sárospatak, Rákóczi vár, rontott fotó, 1943. Forrás: Fortepan)

 

A mai Tokaj-Hegyalja északi része eredendően a Megyer törzs szállásterületéhez tartozott. Erősen gyanítható, hogy már a késő Árpád-korban is díszlettek itt királyi, illetve uradalmi tulajdonban álló szőlők. Erre utal az is, hogy 1248-ban IV. Béla király a korábbi királyi tulajdonban álló olaszliszkai Előhegyen, valamint a sárospataki Megyer hegyen szőlőket és egy sárospataki pincét adományozott a szepesi Szent Márton premontrei-rendi prépostságnak. Ugyan e dokumentumban nem nevesítették a Megyert, de a később keletkezett középkori iratok visszaigazolták, hogy a nevezett szőlőhegyen a prépostság már hosszú ideje volt birtokos.

 

A Megyert szőlőhegyként, vinea in monte Meger formában, 1324-ben említette meg először egy szőlőbirtok cseréjét igazoló írásos dokumentum, mely eset két sárospataki család között történt meg. 1342-ben, egy szőlő adás-vétel ügyében úgyszintén előbukkant a Megyer szőlőhegy neve. Sőt, 1354-ben egy sárospataki tehetős „polgár” a Megyer hegyen lévő nagy kiterjedésű szőlőbirtokát - lelki üdvössége érdekében - a sátoraljaújhelyi Szűz Mária és Szent Egyed pálos kolostorra hagyta. A későbbi évtizedek során számos sárospataki és sátoraljaújhelyi lakos úgy rendelkezett, hogy szőlőbirtokát a nevezett pálos kolostor örökölje. Ily módon a késő-középkor folyamán (14−15 század) a Megyer egyik legnagyobb birtokosa már a nevezett pálos kolostor lett.

 

 

A 1526. évi mohácsi vészt követően a Megyer szőlőhegyről a pálos és premontrei-rendi szerzetesek folyamatosan kiszorultak. Ugyanis a Perényi család önkényesen lefoglalta a pálosok birtokait, majd pedig egyre inkább megerősödő reformáció jegyében el is üldözte őket a borvidékről. A Megyer hegyi szőlőket, más a pálosoktól elkobzott szőlőhegyekkel együtt (mint pl. sárospataki Királyhegy, Hosszúhegy vagy Gomboshegy), a Perényi család tulajdonában álló sárospataki váruradalomhoz csatolták.

 

1567-ben a Perényi család férfiágon kihalt. Ekkor az uradalom birtokosa rövid időre a Bécsben székelő magyar királyi udvar lett. Az udvar parancsa által 1567-ben és 1570-ben készült összeírás alkalmával a Megyert továbbra is a sárospataki uradalom szőlőhegyeként írták össze. Ugyanakkor 1570-ben az udvar a Dobó családnak adományozta az uradalmat a fent nevezett szőlőhegyekkel együtt. Nem sokkal később, 1578 körül a Dobó család férfiágon kihalt, és az uradalom birtokosa a leányágon a Dobókkal rokonságban álló Zeleméry família lett. Azaz a Megyer szőlőhegy birtokosai a Perényiek után a Dobók, majd a Zeleméryek lettek.

 

A Megyer törzs hegye, Sárospatak féltett kincseSárospatak a Várból, 1955 (Forrás: Fortepan)

 

1596-ban a Zeleméry család is férfiágon kihalt, helyükre tulajdonosként a velük rokonságban álló Lorántffy család került. A család hírneves nő tagja, Lorántffy Zsuzsanna (1600−1660) I. Rákóczi György (1593−1648) főúrral, későbbi erdélyi fejedelemmel házasodott össze, aki hozományul a sárospataki uradalmat kapta. Viszont feltételül szabták, hogy amíg Lorántffy Zsuzsanna életben van, addig a sárospataki uradalom az ő birtokában marad, és csak halála után kerülhet a Rákóczi család birtokába. A protestantizmust támogató fejedelemasszony az 1630-as években Megyer szőlőhegyet, a sárospataki Királyheggyel együtt a híres református kollégiumnak adományozta.

A 17. század második felében Tokaj-Hegyaljára is beköszöntött az ellenreformáció, vagy más néven a rekatolizáció.

II. Rákóczi György (1621−1660) erdélyi fejedelem özvegye Báthory Zsófia (1629−1680) fejedelemasszony és fia I. Rákóczi Ferenc (1645−1676) a jezsuiták hatására 1661-ben áttért a római katolikus hitre. Sőt az özvegy fejedelemasszony 1663-ban a helyi protestánsok heves tiltakozásának ellenére a jezsuita rendet letelepítette Sárospatakon.

 

A Habsburg ellenes Wesselényi-összeesküvés bukását követően, 1670-ben Tokaj-Hegyalján az ellenreformáció még nagyobb lendületet vett. A bécsi udvar parancsára a sárospataki Református Kollégiumot bezárták, ingatlanjaikat (ily módon szőlőiket is) lefoglalták, illetve elkobozták. Így a bécsi udvar a Megyer hegyen fekvő egykori kollégiumi szőlőket a sárospataki jezsuita rendháznak adományozta. Az ellenreformáció jegyében a 17. században visszatértek a sátoraljaújhelyi pálosok is, akik visszakaptak néhány szőlőterületet a Megyeren, melyet még tőlük a Perényi család kobzott el a 16. század első harmadában.

 

A Megyer törzs hegye, Sárospatak féltett kincseA Bodrog a sárospataki várból, 1958 (Forrás: Fortepan)

 

A 18. században a Megyeren elsősorban a két előbb említett szerzetesrendnek voltak szőlői, de a Rákóczi-szabadságharcot követő időkben a Sztáray, a Trautson és Krucsay főúri családok is számottevő birtokokkal rendelkeztek ott. Ezen felül a 18. században számos főúri, zempléni vármegyei köznemesi, illetve sárospataki családokkal találkozunk a Megyeren, mint pl. a Bihari, a Dobozy, a Gáborján, a Hagymási, a Jeney, a Kállay, a Kossuth, a Szathmáry, a Szikszay, a Szirmay, a Tállay, a Vitányi, és a Zsidai.

 

A jezsuita rend feloszlatását követően az egykori szőlők a sátoraljaújhelyi pálosok birtokába kerültek, de II. József (1765−1790) császár és király 1783-ban feloszlatta a pálos rendet, és így Megyer hegyen lévő egykori pálos szőlők részben kincstári, azaz állami, részben a pálosok helyét átvevő sátoraljaújhelyi piaristák tulajdonába kerültek. Ez utóbbi rend egészen 1950-ig birtokolta szőlőket a Megyeren, melyek az idő tájt kerültek az állami tulajdonba.

 

A 19−20. században elsősorban Breczenheim és a Windischgrätz családok rendelkeztek még jelentős szőlőkkel a Megyeren, de a jól ismert 1950. évi államosításokat követően, a nevezett főúri családok szőlői is állami tulajdonba kerültek.



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!