A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

A színes múltú tolcsvai Gyopáros

Dűlőtörténelem

2016-02-27 | Nagy Kornél


A színes múltú tolcsvai Gyopáros

A középkori és kora újkori Tolcsva mezőváros egyik legváltozatosabb történelemmel rendelkező szőlőhegye a Gyopáros/Gyapáros. Feltételezhetően már a 13. század második felében léteztek ott szőlők. Nevét a hegyen lévő gyopár virágok után kapta.


 

(Nyitókép: Kertészeti hallgatók Tolcsván, 1958; Fortepan)

 

A Gyopáros birtokosai elsősorban a Csicsery-Ormos, valamint a Tolcsvay családok voltak, majd kihalásukat követően a terület a 15. század elején az Upory család tulajdonát képezte, de szőlőbirtokkal rendelkezett a Gyopároson a tolcsvai plébánia is. A szőlőhegy első ismert említése is egy birtokadományozáshoz köthető: Upory László örökjogon rokonainak, Buttkay (Bwttkhai) Andrásnak és fiainak, Péter és Mihály nemesembereknek adományozta a tolcsvai határban elhelyezkedő, a Gyopáros hegyen fekvő szőlőit (vinee in monte Gyoparos formában). Ezt az aktust egy évvel később maga I. (Hunyadi) Mátyás (1458−1490) király is jóváhagyta.

Peres ügyek

Ugyanakkor Buttkay András néhány évvel később az ugyancsak nemesi rangú, és egyúttal Tolcsván a Kútpataka (ma Kútpatka) szőlőhegyen szőlőbirtokos Czékey Jánosnak és családjának adta haszonbérletbe, azaz úgynevezett árendába a Gyopárost, azzal a feltétellel, hogy a megtermelt szőlő után fizeti a járulékokat. Azonban a Czékey család ennek nem tett eleget, amelynek folytán hosszú pereskedés vette kezdetét, és az ügy a királyi udvar elé került. 

 

1489-ben I. Mátyás király utasította a környék legfontosabb jogi szervét, vagy más néven hiteleshelyét, a leleszi konventet, hogy iktassák be, és erősítsék meg Butthkay családot a Gyopároson lévő szőlők birtoklásában. Az ügy Mátyás király halála után is folytatódott, sőt 1492-ben Butthkay András bepanaszolta Czékey Jánost II. (Jagelló) Ulászlónál (1490−1516), hogy a királyi utasítások ellenére sem hajlandó eleget tenni a végzéseknek, és továbbra sem hajlandó fizetni az adót. Az uralkodó 1492 végén újból részletes vizsgálatot rendelt el.

 

 

A következő év elején a leleszi konvent gyorsan folytatta le a vizsgálatot, és helyt adott a Buttkay család panaszának. A vétkes Czékeyeket a tartozás kifizetésére kötelezte, és ezen túlmenően a károk miatt további 300 aranytallér büntetés kifizetését szabta ki a Czékey családnak. Ezen túlmenően II. Ulászló király 1494-ben a további vitákat és viszályokat kiküszöbölendő, megerősítette a Buttkay családot a Gyopároson történő birtoklásában, illetve felszabadította (latinosan exemptálta) a Butthkay család Gyopároson, valamint Tolcsva határában lévő összes szőlőjét a tizedfizetés kötelezettsége alól. Azaz a Gyopáros 1494-ben lényegében adómentes, úgynevezett szabadszőlővé vált.

 

A Buttkay család a 16. század első évtizedeiben, 1505-ben, 1510-ben, és 1520-ban szőlőterületet adott el Eperjes szabad királyi városnak, illetve a város módos polgárainak. Ezen kívül a város 1525-ben a tolcsvai plébániától és helyi lakosoktól is újabb szőlőterületet vásárolt a Gyopáros Cziróka nevű részén. Ekkortól kezdve e területet önálló szőlőként tartották számon. 

 

A mohácsi vészt követő időkben a Buttkayak elvesztették megmaradt szőlőbirtokaikat. A Gyopároson fekvő szőlőikre részben a Perényi család tette rá a kezét, és a sárospataki uradalomhoz csatolta. A másik megmaradt rész a Serédy család földesúri tulajdonába került. Ez 1557-ben, a Serédy família főágának kihalását követően a család oldal ágának a tulajdona lett.

 

A színes múltú tolcsvai GyopárosI. Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna

 

Eperjes városát ugyanakkor ez a birtokosi szerkezetváltás nem befolyásolta, továbbra is háborítatlanul birtokolták szőlőiket a Gyopároson. A birtokos eperjesi polgárok ugyancsak megmaradtak tulajdonosokként a nevezett szőlőhegyen. 

A 16. század közepétől megkülönböztettek Kis- és Nagy-Gyopárost, de legkésőbb a 18. század elejére megszűnt ez a felosztás.

A Perényi család 1567-ben kihalt, utódjuk a Dobó család lett 1570-ben, majd őket a Gyopáros birtoklásában a Zeleméry család követte 1587-ben. E família is kihalt nem sokkal később, örökösük a Loránttfy család lett 1596-ban.

 

A Gyopáros 1616-ban egyike volt Lorántffy Zsuzsanna (1600−1660) tolcsvai hozományának I. Rákóczi Györggyel (1593−1648), későbbi erdélyi fejedelemmel történő házassága alkalmával. Ezt követően a fejedelemasszony a Gyopároson szőlőbirtokot adományozott a tolcsvai református gyülekezetnek is. A Rákóczi család csak 1660-ban Lorántffy Zsuzsanna halálát követően lett birtokos.

 

A színes múltú tolcsvai Gyopáros

Szirmay kastély, Tarcal

 

A 17. század elején az eperjesi polgároktól a Thököly, a kassai Vass és a tolcsvai Bónis család vásárolt jelentős szőlőbirtokokat a Gyopároson. Az 1670. évi Wesselényi összeesküvést követő időszakban a források tanúsága szerint az udvar elkobozta a Bónis, a Serédy, és a Thököly szőlők egy jelentős részét. Ezeknek az elkobozott szőlőterületeknek a tekintélyes hányadát nem sokkal később a Szirmay család szerezte meg.

 

Az Enea Caraffa (1642−1693) császári generális által felállított 1687. évi eperjesi vésztörvényszék (vagy más néven eperjesi theátrum) idején az eperjesi polgárok jelentős részének a szőlőjét kobozták el, és utalták kincstári kezelésbe. Viszont a kincstártól csakhamar e szőlők jelentős hányadát ugyancsak a Szirmay család vásárolta meg. A Rákóczi szabadságharcot követően a Rákóczi és a Vass családok szőlőit az udvar ugyancsak konfiskálta. Ugyanakkor Gyopároson korábban elkobzott szőlőinek egy hányadát a Bónis család visszaváltotta a kincstártól.

 

A 18. század közepére fiskális, valamint plébániai szőlőkön kívül a Bónis, a Dessewffy, a Szirmay és Waldbott családoknak voltak ott birtokai a Gyopároson. A 20. század közepéig a Gyopárost általában a nagybirtokosi szerkezet jellemezte.



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!