A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

A szurokfőző mesterek szőlője

Dűlőtörténelem: a szegi Poklos

2016-01-16 | Nagy Kornél


A szurokfőző mesterek szőlője

A régi feljegyzések még bodrogkeresztúri (Kerezthwr) szőlőként írták le a Poklost. Régies formája volt még a Puklus is. Nevét a kiváltságos uradalmi szurokfőző mesterek, az úgynevezett poklosok után kapta.


 

A szegi Poklos bizonyíthatóan középkori eredetű szőlőhegy. Nevét a kiváltságos uradalmi szurokfőző mesterek, az úgynevezett poklosok után kapta, mivel e mesterség képviselői készítették el a hordókészítéséhez szükséges szurkot. Az ő birtokukban álló szőlőterületüket kezdték el nevezni a Poklosnak a középkorban.

 

A történeti Tokaj-Hegyalján a 15. század elején két Poklost különböztettek meg. Egy létezett a mai Sárospatak város, egy pedig Szegi település határában, Poclos írott formában. Ez utóbbi terület azonos a ma ismert Poklossal. Ez az Aba nemzetség Debrey/Debrőy ágának volt birtoka 1402-ig. Miután a Debrey família összeesküvést szőtt I. (Luxemburg) Zsigmond (1387−1437) király ellen, az udvar elkobozta birtokait. Rövid ideig a királyi udvar tulajdonában volt a Poklos, majd azt követően került a nádori címet is viselő Garay családhoz 1405-ben. 1420 körül a Garay família a szerb Lazarevics családnak adta el, tőlük néhány évvel később az ugyancsak szerb Brankovics arisztokrata család vásárolta meg az uradalmat a Poklossal együtt.

 

A szurokfőző mesterek szőlője

A sárospataki Rákóczi vár (Forrás: Fortepan)

 

A 15. század közepére a Brankovicsoktól a Hunyadiak vették meg az uradalmat és a Poklost. Azonban 1459-ben I. (Hunyadi) Mátyás (1458−1490) király elzálogosította a Szapolyai családnak. E család a mohácsi vész időszakáig zavartalanul birtokolta. Ezt követően rövid ideig I. (Habsburg) Ferdinánd (1526−1564) király birtokában állt, aki nem sokkal később, 1532-ben visszaadta a Szapolyai családnak.

 

Szapolyai János (1526−1540) király halálát követően I. Ferdinánd király 1540-ben újból elfoglalta a tokaji váruradalmat és a Poklost, majd azt követőn az uradalmat minden hozzátartozó birtokkal és szőlőterülettel együtt a Serédy családnak adományozta. Az 1564. évi tokaji váruradalom tartozékairól készült összeírás szerint 1550-ben a Pokloson részben uradalmi, részben egyházi szőlők voltak. Ez utóbbiakat a Serédy főúri család adományozta a bodrogkeresztúri egyháznak, lelki üdvössége érdekében.

 

Azt is tudjuk, hogy akkortól kezdve Lestár János tokaji főesperes (archidiaconus) és egyúttal tokaji plébános (a tarcali Lestár szőlő névadója) műveltette ott a szőlőt. Ugyanakkor arról is van tudomásunk, hogy 1550 körül még György bodrogkeresztúri plébánosnak voltak a Pokloson szőlői. 1554-ben azonban Serédy Benedek főúr, a tokaji főesperes és a bodrogkeresztúri plébános halálát követően rátette a szőlőre a kezét, és hű szolgájának, az ugyancsak nemesi rangú Gaál Imrének adományozta. Viszont ez a nevezett Gaál Imre néhány évvel később eladta ezt a szőlőterületet Bakáts János Zemplén vármegyei köznemesnek, de 1570 után a Bakáts família neve eltűnt az összeírásokból. Gyanítható, hogy eladták, vagy eladományozták a bodrogkeresztúri református egyháznak e területet a Pokloson.

 

 

1557-ben a Serédy család főágának kihalását követően a tokaji uradalom új ura, a Habsburg-párti Némethy Ferenc kapitány elkobozta ezt a szőlőbirtokot, és – a protestantizmust támogatandó – a bodrogkeresztúri prédikátorságnak, illetve a mezőváros önkormányzatának adományozta a Poklos szőlőhegy ezen részeit. 1565-ben Némethy Ferenc (miután szembefordult a Habsburg udvarral és kiostromolták őt a tokaji a várból) elhalálozott, így az uradalmi terület újfent a Habsburg udvar tulajdonába került.

 

A 16. század végén az uradalmat a Thurzó családnak adományozták, azt követően Bocskai István (1557−1606) fejedelem birtoka lett, de halála után két évvel, 1608-tól e terület Bethlen Gábor (1580−1629) későbbi erdélyi fejedelem tulajdonába került. Bethlen halála után a Poklos, rövid kincstári birtoklást követően, 1644-ben a Rákóczi család birtokába került. Eközben 1622-ben a Thököly főúri família vásárlás útján igen jelentős szőlőbirtokra tett szert a Pokloson: a Bodrogkeresztúr mezőváros tulajdonában álló szőlők nagy részét vásárolta meg.

 

Ebben az időszakban a források már megkülönböztettek Kis- és Nagy-Poklos, valamint Felső-Poklos nevű részeket, de ez a felosztás a Rákóczi szabadságharcot követő években szinte teljesen eltűnt a korabeli írásos dokumentumokból. A Felső-Poklos a 18. század végétől már Poklos-tető néven volt ismert, de akkor még a Poklos szőlőhegy szerves részét képezte. Önállósodása inkább a 19. századtól volt csak tetten érhető.

 

A szurokfőző mesterek szőlője

II. Rákóczi Ferenc

 

A Rákóczi és a Thököly család több nemesi rangú emberének adott szőlőbirtokokat a 17. század közepén e két családnak tett szolgálataik fejében. Így lett szőlőbirtokos a Pokloson a Baranyai, a Bessenyei, az Isépy és a Szentkirályi család. 1670-ben a Wesselényi összeesküvés bukása után, érintettségük miatt az előbb említett családok szőlőit az udvar konfiskálta, és kincstári tulajdonba utalta. Hasonló sorsra jutott a Thököly család Pokloson fekvő szőlője. A bodrogkeresztúri prédikátorság szőlőjét az ellenreformáció jegyében ugyancsak elkobozták, és a bodrogkeresztúri plébániának adományozták. A hatalmas kiterjedésű Thököly szőlők jelentős részét a kincstár 1673-ban a lőcsei jezsuita kollégiumnak és rendháznak adta.

 

Viszont Thököly Imre (1657−1705) fejedelem 1682-ben kirobbant felkelése idején a Poklosról is elüldözte a jezsuitákat, és visszavette korábban elkobzott birtokait. Mozgalmának bukását követően a Poklost az udvar újból elkobozta tőle, és az egészen a Rákóczi szabadságharc kirobbanásáig a kincstár tulajdonában maradt. Ugyanakkor az 1690-es években az Isépy család sikeresen visszaváltotta szőlőit a Pokloson, és hosszú évtizedeken keresztül zavartalanul birtokolta azokat.

 

A Rákóczi szabadságharc kirobbanását követően II. Rákóczi Ferenc (1676−1735) tette rá a kezét a kincstár tulajdonában álló egykori Thököly szőlőkre. Sőt, a bodrogkeresztúri plébániát is arra kötelezte, hogy szőlőjének egy részét adja vissza a protestáns gyülekezetnek. A szabadságharc után a Rákóczi birtokok is udvari kezelésbe kerültek.

 

1712-ben a lőcsei jezsuiták visszajöttek a Poklosra, a rend 1773-ban történt feloszlatásáig tulajdonukban álltak a Pokloson szőlők. A kincstár tekintélyes szőlőket adott el a Dessewffy, a Klobusiczky, a Mudrány, a Trautson és Waldbott családoknak. A 18. század közepére a kincstár, illetve a lőcsei jezsuita rendház mellett a bodrogkeresztúri plébániának, valamint a református gyülekezetnek, továbbá a már említett Dessewffy, Isépy, Klobusiczky, Mudrány, Waldbott és Trautson családoknak díszlettek szőlői a Pokloson. A 20. század közepéig e nemesi családok leszármazottai birtokolták a szőlőket a Pokloson.

Nagy Kornél dűlőtörténelmi sorozatának korábbi részeiért ide kattintson>>


Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!