Balafánt, gohér, királyédes: felkutattuk Tokaj régi szőlőfajtáit
Gyűjtemény
2015-12-23 | Balling Péter
A több száz éves szőlőtermesztés során a Tokaji Borvidéken termesztett szőlőfajták száma sokat változott. A jelenleg engedélyezett 6 fajta közül 4 hagyományos, míg kettő új nemesítésű. Más fajták ma már csak gyűjteményben találhatók meg, vagy országosan kipusztultnak tekinthetők. Mégis érdemes megismerni őket.
A legkorábbi írás, amely tartalmaz napjainkban is értelmezhető Tokaj-hegyaljai szőlő neveket (mintegy 10-12 darabot) a XVI. század végén kiadott, Szikszai Fabriciusz Balázs (1590) által készített Nomenclatura. A szójegyzékben a Sárga muskotály, Bogár, Fehérszőlő, Gohér, Gerzset, Kecskecsecső, Rózsás szerepelnek olyan fajtaként, amelyet mai szemmel is értelmezhetünk. A többi név lehetséges, hogy elfeledett szinonim elnevezéseket takar.
A korai írásos emlékek közül Kéler Pál (1724) szőlészeti témájú munkája említi az előbbi fajtákat, valamint hozzáfűzi a Budai gohér, Kadarka, Királyédes, Purcsin elnevezéseket is. Írásában a Furmint két változata (Furmint, Madárka) és a Hárslevelű is szerepel.
Kortársa, Matolai János (1744) dolgozata írta le szakszerűen a borvidéken termelt szőlőfajtákat, kitérve azok tulajdonságára is. Írásában beszámol róla, hogy szerinte Tokaj-Hegyalján a fajták száma magas, a leggyakoribb közülük a formint (Furmint) és a Fehér szőlő (Rapaics (1940) szerint Hárslevelű). Ezek mellett megemlíti a Juhfark, a Gyöngyfehér, a Porcsén (Purcsin), a Gerset, a Rózsaszőlő, a Bakator, a Polyhos, a Boros bial fajtákat is, mint a borvidéken termesztett fajtákat.
Kicsit ugorva az időben
A reformkori Tokaj-Hegyalja már gazdagabb és részletesebb írásos anyagot szolgáltatott az utókornak, amelyek értékeléseket és leírásokat is tartalmaznak. Kitaibel Pál (1803) a következő elnevezéseket jegyezte le Tállyán:
Alak-Urmó (Alanttermő), Aronka (Aranka), Balafánt, Bátay, Budai Góhér, Czigány szőlő, Egri szőlő, Fejér Bogda, Fejér Boros, Fejér Ketske Csöcsü, Fejér Szőlő, Fekete Góhér, Fekete Jenej (Kadarka), Formint, Gacsal, Gerzsely, Góhér, Gyöngy-Fejér, Hárs-levelő, Járdovány, Juhfark, Leány szőlő, Lelt szőlő, Muskata (valamely musko-tály), Nagy Völgyü (Szemendiriai?), Petrezselyem szőlő (Chasselas ciotat), Polyhos, Purcsin, Rosa szőlő, Sárga Rumuny (Romonya), Szabó-samó vagy Török-hárslevelő (Somszőlő másnéven Bá-kor szőlő), Tök szőlő, Török Góhér, Válas-Demény, Változó Góhér,Vöres Bogda, Vörös Boros.
Hasonló, de rangsoroló listára bukkanhatunk 1804-ből. Még az ezt megelőző évben körlevélben kérték nyilatkozni a hegyaljai mezővárosokat, hogy mely fajtákat tartják jónak, termesztésre érdemesnek, és melyeket kevésbé alkalmasnak, vagy alkalmatlannak (hitványnak, kiirtandónak). Ez részletesen megtalálható a Szőlő-levél I. évfolyam 1. számában, ezért csak néhány dolgot érdemes kiemelni belőle.
Az egyik, hogy a hét nyilatkozó mezőváros (Olaszliszka, Mád, Sárosnagypatak, Tállya, Tarcal, Tokaj, Tolcsva) által egyarántjónak tartott fajták a Balafánt, Furmint, Fehér szőlő, Gohérok (több változata), Gyöngyfehér, Hárslevelű, valamint a Királyédes voltak.A másik érdekesség ugyanezen analógia mentén, hogy a hitványok sorát a Boros bial, Gacsal, Gerzset, a Polyhos fajták jelentik a településeken. A rangsorolás szempontjai sajnos nem maradtak fent, azaz hogy mely tulajdonságok alapján értékelték a termesztett szőlőket és sorolták ezekbe a csoportokba.
1833-ban jelent meg Kassai József Magyar-diák szókönyvének első kötete,
majd 1838-ig további négy. Ezekben, illetve a posztumusz megjelent (1962) zárókötetben több hegyaljai vonatkozás is fellelhető a szőlőfajtákat illetően. Gyakori fajtaként számol be az Aranykaszőlő, Aranka, Bolgár vagy Bogárszőlő, Bátai, Budai gohér, Boros bial, Fejérszőlő, Hárslevelű, Pankota szőlő, Polyhos, Lindvai, Porcsény (Purcsin), Romonya, Vállas demjén elnevezésekről. A Furmintból három változatot is taglal, ezek a hólyagos, ligetes és a madárkás (utóbbi kettő hasonlóan ritkás fürttípust takart).
Szabó Dávid is rendszerező szemlélettel készítette el a saját lajstromát a hegyaljai szőlőkkel kapcsolatban
Gyűjtését megküldte mádi, tállyai és sárospataki szőlőtulajdonosoknak, hogy kiegészíthessék és véleményezhessék. Ennek nyomán 1853-1855 között a Gazdasági Lapok több számában jelent meg a fajtákról publikációja.
Három osztályba sorolta (első-, másod-, harmadosztály) a Tokaji Borvidék fajtáit, felhasználhatóságuk, termeszthetőségük szerint. Ezek közül ebben az írásban
Az első osztály fajtáit célszerű megismernünk
- Zamatos aszúsak: Alexandriai muskotal, Fehér muskotal, Fekete muskotal, Hárslevelű (és egy hosszú fürtű változat), Muskatal herceg, Török hárslevelű, Veres hárslevelű, Veres muskotal, Zömök hárslevelű.
- Színtelenek: Aranka, Aranka furmint, Fehér balafánt, Fehér gohér, Fehér szőlő, Gyöngy fehér, Királyédes, Változó gohér.
- Furmint változatok: hólyagos, halvány, madárkás, tömött, vajas, változó, vigályos.
Az eddigiekben ismertetett szőlő elnevezések körvonalazzák Tokaj-Hegyalja fajgazdagságát. Ezen ritkább szőlőfajták közül néhány még ma is fellelhető a borvidéken (pl. Kecskecsecsű fajták, Gohérok stb.), jellemzően a háztáji szőlőkben.
Ugyanakkor sok fajta kiszorult a termesztésből a filoxéra pusztítását követő újratelepítésekkor, vagy az azóta eltelt időszak alatt. Kifejezetten ezeket összegyűjtő jelenkori szőlőültetvény a Tokaji Borvidéken a Kutatóintézet fajtagyűjteménye, nem megfeledkezve természetesen a magángyűjteményekről sem (pl. szaporítóanyag termelők, stb.).
A fentiek ismeretében érdemes áttekinteni az intézetünk gyűjteményében szereplő tételeket
|
FAJTA, NÉV |
SZINONIM NEVEK |
|
Alanttermő |
Alacsony fehér, Alattermő, Alóltermő, alultermő, Alföldi, Bálintka, Bátai, Erősinú, Fehér kadarka, Jóféle frankus, Pergő, Perő, Sajgó, Zelinka; |
|
Aligoté |
Aligotéblanc |
|
Aprófehér |
Abuc, Albuc, Aprofer, Apró fejér, |
|
Aranka |
Aranka formint, Aranyka, Aranyka szőlő, Goldtraube |
|
Bakator |
Bakar, Bakar fekete, Bakar kék, Fekete bakar, Fekete bakator, Kék bakar, Kék bakator |
|
Bakator piros |
Alföldi, Bakar rózsa, Halvány bakar, Ménesi rózsa, Ménesi rózsás, Piros bakar, Piros járdány, Piros járdovány, Rózsaszőlő, Rózsás bakar, Ruzsica, Sápadt rózsás, Tuli piros, Veres bakor, Veres váci, Vörös bakator |
|
Balafánt |
Blaufahnler, Balafán, Balafant, Balafant a blanc, Belefaint, KutyafülüBalafánt, Picolettobianco, Picolit |
|
Bálint |
Aprafer, Bálinka, Bálint fehér, Fehér Bálint, Kleinweiss, Zelenka |
|
Bátai |
Alatt-termő, Bátai fejér, Gyöngyfehér, Gyöngyfejér, Gyöngysárfehér, Gyöngyszemű, Gyöngyszemű fehér, Pataki, Tokayer |
|
Beregi rózsás |
Beregi, Beregi rózsa, Piros lányszőlő, Piros járdovány, Sápadtrózsás, Vörös árdány, Zöld piros |
|
Bihari |
Bialboros, Bihari boros |
|
Bogár |
Bogárszőlő, Bolgár, Bolgár-szőlő, Rumonya |
|
Bodányi dinka |
Bogdányi, Bogdányi szőlő, Szegedi piros, Török dinka |
|
Budai gohér |
na. |
|
Budai zöld |
Budai, Budai zöldszőlő, Zöld budai, Zöld fehér, Zöldszőlő |
|
Chasselasciotat (Petrezselyemlevelű) |
Csipkéslevelű Fábián, Csipkéslevelű chasselas, Csipkéslevelű saszla, Fehér petrezselyemszőlő, Hasított levelű gyöngyszőlő, Jeruzsálemszőlő, Petemzsiromszőlő, Petrezselyemlevelű chasselas, Petrzselyemszőlő, Petrezselyemlevelű saszla |
|
Chasselaspasatutti |
na. |
|
Chasselastokayangevine |
na. |
|
Chasselasblanc |
na. |
|
Chasselasrouge |
na. |
|
Cukorszőlő |
Rumonya, Sárga rumonya |
|
Csókaszőlő |
Kleinungarn, Rácfekete, Vadfekete |
|
Csomorika |
Csomor, Gyüdi fehér, Lämmerschwanz, Szederkényi fehér |
|
Demjén |
Fejér Demjén, Rongyos Demjén, Miskolci Demjén |
|
Detki |
Kései tükör, Kislányszőlő, Mádi lányszőlő |
|
Erdei |
Alföldi, Bakar, Erdei fehér, Fehérbakar, Fehérszőlő |
|
Ezerjó |
Fehér budai, Fehér sajgó, Frank, Kerekes, Klomreifler, Korponai, Mátyok, Scheinkernweiss, Szátoki, Budicsína |
|
Fehér tökszőlő |
Bécsi gohér, Fehér ökörszem, Lófarkú, Tökszőlő |
|
Furmint (fehér, változó, piros) |
Bihari boros, Demjén, Formont, Furmin, Furmind, (Furmint-madárkás, -hárslevelű, -borzos, -gyaporka, -halvány, -legyes, -ligetes, -vigályos, -lisztes, -nyellő, -tökös, -tömött, -vajaslevelű, -vicsiri), Formént, Formint, Formiant, Gemeiner, Görin, Hójagos furmint, Hólyagos formint, Kéknyelű, Som, Szalai, Szegszőlő, Szigeti, Zapfner; |
|
Gyöngyfehér |
Bátai, Bátaigyöngysárfehér, Fürjmony, Gyöngyfehér, Gyöngyfejér, Gyöngyfejér-szőlő, Gyöngysárfehér, Gyöngyszemű, Gyöngyszemű fehér, Gyöngyszőlő, Rongyosszigeti furmint, ligetes |
|
Gyöngyszőlő |
téves elnevezése Fürjmony |
|
Hamvas |
Égszínszőlő, Olajszőlő |
|
Hárslevelű
|
Halszőlő, Bodzavirágszagú, Szódokszőlő, Zöldszőlő, Juhfark, Bolyhos, Hasadt levelű |
|
Hétszőlői |
na. |
|
Járdovány fekete |
Jádorvány, Járdán, Járdány, Járdovány, Kék furmint, Kék zapfner, Fekete szigeti, Pataki |
|
Juhfark |
Bácsó, Bárányfarkú, Budai góhér, Durbancs, Durbats, Fehér boros, Fehér kadarka, Fehérszőlő, Hosszúnyelű, Ihfarkú, Juhfarkú, Keserű |
|
Kadarka |
lsd. Kék kadarka |
|
Kék kadarka
|
Fekete budai, Fekete cigány, Fekete Linka, Jenei fekete, Kadar, Kadárka, Kádárka, Törökszőlő |
|
Kék tarcali |
na. |
|
Királyszőlő |
Barna király, Fehér király, Fodor király, Királyédes, Königstraube, Lampartner, Lampone, Lágylevelű, Sárga király, Sárgaszőlő |
|
Kék barátcsuha |
Barátcsuha kék, BlauerKölner, Füstösszőlő, Hamvas dinka, Kölni kék, Velkacerna, Dinka kék, Purcsin dinka |
|
Kolontár |
na. |
|
Kövérszőlő |
Bajor, Fehér kövérszőlő, Gohér, Huppajagos, Kövér fehér, Pataki |
|
Kübeli |
Kőbeli, Kőfehér |
|
Laszta |
na. |
|
Leányszőlő |
Lascamodrina, Laska Cseke, Nagylányszőlő |
|
Lisztes fehér |
Fehértermő, Fehérszőlő, Fosóka, Gaskó, Gatyaszalajtó, Hascsikarító, Lisztes, Mehlweiss, Rumpel, Sislovina, Tokaji fehér, Topolina |
|
Lisztes piros |
Piros fosóka, Piros lisztes |
|
Muscatottonel |
Ottonel muskotály |
|
Mustos fehér |
Fehér mustos, Lampor, Magyarádi, Mustafer, Mustoasa, Mustos |
|
Piros cirfandli |
Cilifai, Cilifán, Cirfandli, Cirfandli piros, Cirifai, Cirifán, Késői piros, Späthrot,Zierfandler |
|
Polyhos |
Bolyhos, Pulykos |
|
Purcsin |
Fekete purcsin, Gerzset, Kék purcsin, Királyédes, Kisfekete, Kökényszőlő, Partinka, Pelyhes, Porcsin, Purcsény |
|
Rakszőlő |
Ezüstfehér, Ezüstszőlő, Hóvíz, Huszár dinka, Nagyezüst, Silberweiss, Világos |
|
Rózsa szőlő |
Rózsa, Rózsás, Rózsaszemű |
|
Sárfehér |
Alattermő, Alföldi, Alföldi fehér, Alföldi szőlő, Ardai, Cseki, Glenovetz, Öreg sárfehér, Sárga ardai, Silberweiss, Szagos sárfehér, Vizesfehér, Zöld sárfehér, Zsige |
|
Sárga ortlibi |
Ortliebi, Ortlieber |
|
Sárpiros |
na. |
|
Som szőlő |
Bajnár szőlő, Bajnák szőlő, Bajor szőlő, Sombajom, Somgohér, Somfurmint |
|
Szerémi |
Grünspitzler, Szerémi zöld, Teremi, Teremi zöld, Zöldszeremi |
|
Tökszőlő |
Bécsi gohér, Fehér ökörszem, Fehér tökszőlő, Lófarkú, Tökszőlő fehér |
|
Török gohér |
Török gohér,Gohér török, Merancsik, Török góhér;Fehér gohér: Aranyos sárga, Augster, Ágas bajor, Ágas szőlő, Bagoly gohér, Bajor, Buhér, Csebajor, Cserszőlő, Durbancs, Eleinérő, Fehér góhér, Góhér, Guhér, Hulló bajor, Jókorérő, Kolontár, Koránvaló, Körteszőlő, Kozma, Sárga góhér, Som bajor, Somogyi fehér, Szőkeszőllő, Tódor, Török gohér, Zöld gohér; |
|
Villáskacsú |
Ketteskacsú |
|
Zöld dinka |
Dinka zöld, Glitzer |
Számos egyezőséget fedezhetünk fel a szinonim elnevezésekben. A lajstromokban, leírásokban szereplő nevek esetében több átfedés is van egy-egy fajta esetében. Előfordul, hogy a különböző elnevezések valójában szinonimák. Az egyik ilyen szembetűnő eset a Szabó Dávid (1855) rangsorolta Aranka és Aranka furmint, amelyek ugyanazt a fajtát, vagyis az Arankát takarják.
Ennek ellenkezője is igaz, amikor egy szinonim név fel-fel tűnik ugyanolyan formában, ámde különböző fajtáknál. Erre példa a Királyédes elnevezés, amit a táblázatban szereplő Királyszőlő és Purcsin fajtákra is szinonimként használtak.
Forrás: Facebook
Vannak olyan fajták, amelyek nem kerültek bele a fajtagyűjteményünkbe, de a régi fajták között szerepelnek. Ilyen például az Alexandriai muskotály, Bajor, Chasselas d’Or, Rajnai rizling és a Vadfekete, stb. Ezekkel terveink szerint még bővülni fog a gyűjteményünk.
Vannak olyanok is, amelyek sorsa nem ismert, mint például a Gerset, Lacrima, így ezeket csak a lajstromokból ismerhetjük meg. A felsorolásban van két fajta, amely fajtagyűjteményünkben szintén nem található meg: a Bátai és a Hétszőlői. Ezen két fajta szerepel ugyan a régi leírásokban, de jelen állás szerint országosan kipusztultnak tekinthető. Ha véletlenül valakinek van ismerete ezen fajták lelőhelyéről, kérjük jelezze számunkra.
Romantikus nosztalgián túlmenően a Tokaji Borvidéken korábban termesztett fajtáknak gyakorlati haszna az a genetikai háttér, amely már bizonyította alkalmazkodóképességét azt itteni biotikus, abiotikus tényezőkhöz. A nemesítés lehetőségeitől eltekintve, ez azt is jelentheti napjainkban, hogy érdemes lehet ezeket a régi fajtákat újraértékelni, hogy a modern művelésmódok és borászati körülmények mellett mire képesek.
A szerző a Tokaji Borvidék Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet munkatársa. A cikk eredetileg a Kutatóintézet kiadványában jelent meg. (Szőlő-levél, V. évfolyam, 2. szám.)
Felhasznált irodalom
1881. Levél Tarczalról. A Szüret. Szőlészeti-, Borászati- és Gazdasági Lap, 2: 488-489.
Balassa I. 1991. Tokaj-Hegyalja szőleje és bora. Történeti-néprajzi tanulmány. Tokaj, Tokaj-Hegyaljai ÁG. Borkombinát. 752 pp.
Bényei F., Lőrincz A. (szerk.). 2005. Borszőlő-fajták, csemegeszőlő-fajták és alanyok. Fajta-ismeret és –használat. Budapest, Mezőgazda Kiadó, 314pp.
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár Sátoral-jaújhelyi Fióklevéltára. IV-A. 1001/d. Zemplén Vármegye Nemesi Közgyűlésének iratai. Köz-gyűlési iratok. Loc. 169. No. 61. A 409. jegyző-könyvi szám 8, 10-12, 14-16. sz. mellékletei.
Engelbrecht K. 1891. A szőlőfajok helyes megvá-lasztásáról. Szőlészeti és Borászati Évkönyv, 1: 152-161.
Entz F., Málnay I.; Tóth I. 1869. Magyarország borászata. Közlemények a Földmivelés-, Ipar-és Kereskedelemügyi Magyar Kir. Ministerium Köréből II./2: 112pp.
Fábián József 1813-1814. Vizsgálódó és okta-tó értekezés a szőlő-mívelésről. I–II. Vesz-prém, Szammer Nyomda, (Chaptal–Rozier– Parmentier–Dussieux könyvének fordítása)
Gombocz Z. 1906. A bor. Magyar Nyelv, II/4: 145-152., II/5: 193-198.
Gyürky A. 1861. Borászati-szótár. Pest, Emich Gusztáv, Magy. Akad. Nyomdász, 112pp.
Hajdu E. 2003. Magyar szőlőfajták. Budapest, Mezőgazda Kiadó. 258pp.
Harsányi J., Mádi R.-né (szerk.). 2005. Szőlő- és gyümölcsfajták. Nemzeti fajtajegyzék. Szapo-rításra egyedileg engedélyezett fajták jegyzéke. Budapest, Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet. 160pp.
Hegedüs Á., Kozma P., Németh M. 1966. A szőlő. Budapest, Akadémiai Kiadó, 325pp.
Kassai J. 1833-1962. Magyar-diák szókönyv. I-V. Keleti K. (szerk.). 1875. Nemzetközi statisztika.
Szőlészet. 1. rész: Magyarország szőlészeti statisztikája 1860-1873. Budapest, Athenaeum Nyomda. 402pp.
Kéler P. 1726. Beschreibung des vornehmsten Weingebürges in Ungarn. In: Jaenichius: Meletemata. 256-278.
Kitaibel P. 1939. Iter Bereghiense 1803. A Hegyaljára vonatkozó naplórészletek. (Az eredeti naplójegyzetek alapján összeállította: Gom-bocz E.). Botanikai Közlemények, 36. 278-284.
Légárdy L. 1844. Lajstroma és rövid leírása azon honi ’s külföldi szőlőfajoknak… Pest, Landerer – Heeckenast, 58pp.
Lichtneckert A. 2007. Borászok titkai – titkok gazdái. Források és szemelvények szőlészetünk és borászatunk múltjából 1700-1871. Balatonfüred, LA Könyvtár, 224pp.
Lőrincz A., Bényei F., Zanathy G., Varga Zs. 2004. A nővirágú fajták a magyar szőlőtermesztés-ben. Borászati Füzetek, 16/3: 1-6.
Matolai J. 1744. Disquisitio physico-medica de vini Tokaiensis cultura, indole, praestantia, et qualitatibus. 24pp.
Németh M. 1966. Borszőlőfajták határozókulcsa. Budapest, Mezőgazdasági Kiadó, 240pp.
Németh M. 1970. Ampelográfiai album. Ter-mesztett borszőlőfajták 2. Budapest, Mezőgaz-dasági Kiadó, 276pp.
Németh M. 1973. Régi magyar borszőlőfajták. Agrobotanika, 15: 37-55.
Oláh M. 1857. Hegyaljai szőlő-lajstrom. Szőlésze-ti és Borászati Közlemények, 1: 236-239.
Pap M. 1985. A tokaji. Budapest, Gondolat Kiadó 296pp.
Rapaics R. 1940. A magyar gyümölcs. Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 350pp.
Rácz J. 1997. Kétszáz magyar szőlőnév. Budapest, Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai, 144pp.
Szabó D. 1855. Okszerű bortermelés hegyaljai kézikönyve. Pest, Emich Gusztáv, Magy. Akad. Nyomdász, 136pp.
Szabó J., Török I. (szerk.). 1867. Tokaj-hegyaljai Album. Pest, Tokaj-hegyaljai Bormívelő Egye-sület, 188pp.
Szikszai F. B. 1590. Nomenclatura seu Dictionarium Latino-ungaricum, Debrecini, 235pp.
Varga Zs. 2009. Régi Tokaj-hegyaljai fajták termesztési értékének és rokonsági viszonya-inak vizsgálata. Doktori értekezés, Budapesti Corvinus Egyetem, 176pp.
Vitéz V. 1857. Hegyaljai szőlő, 1: 71.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
Az aszúk tökéletesek, a vörösök többségének kell még egy kis idő
Mesterkurzusok “vájt orrúaknak” a Winelovers Grandon
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!