Bizonyíték, hogy a furmint Tokajban született
Melyik a furmint igaz története?
2015-11-27 | Dr. Bihari Zoltán
A furmint eredetéről még mindig számos verzió kering, köztük olyan legendák, amelyek könnyen megcáfolhatók. Ez a verzió is több részletében spekuláció, de az ismert tudományos tényeket igyekeztem összefűzni.
A szerző 15 évig a Debreceni Agráregyetem docense volt, 2011 óta a Tokaji Borvidék Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet igazgatója.
A történet Szent István uralkodásának idején kezdődik (legalábbis az ismert és feltételezett része). 996-ban István királyunk feleségül vette Gizellát a Bajor herceg lányát. A feleséggel együtt mintegy hozományként lovagok és szerzetesek is érkeztek Magyarországra. Ők feltehetően itt ismerkedtek meg a honi szőlőműveléssel, melynek egy nagyszerű szőlőfajtája volt a Gouais blanc, amit persze abban az időben nem így hívtak. A derék németek ennek vesszőit el is küldték Bajorországba, ahol az elterjedt, népszerűvé vált. Nem felejtették el azonban a fajta származását, így a német neve Heunisch, vagyis hun származású lett.
A német szakirodalom ma is hun-magyar eredetűként tartja számon (Maul 2005). Hogy mikor is került azonban Németországba a fajta, az az idők homályába veszett. Három teóriát is ismernek:
- Az egyik szerint még Attila kalandozásai során került Németországba 450 környékén.
- A második hipotézis szerint a kalandozó magyarok a forrásai a fajtának. Sachs (1661) úgy ír a fajtáról, hogy „Heunisch vel Hunnisch quod ab Hunnis vel Hungaris in Germaniam anno 906 et 923 irrumpentibus eo simul translatae vites”. Vagyis véleménye szerint a kalandozó magyarok vitték a fajtát Németországba 906-923 között.
- A harmadik nézet szerint a 9-11.sz. között érkezett a fajta Németországba a Magyarországra betelepült németek révén.
Véleményem szerint a harmadik hipotézis lehet az igaz, hiszen a szőlőtelepítés nem háborúk idején szokott történni.
Vissza azonban a történethez! Németországban a középkorban két csoportra osztották a szőlőfajtákat, úgy mint Frankisch és Heunisch („hunnisch“, „huntsch“ „hünsch”) (Schumann 1997). A kezdetben Dél-Németországban elterjedő fajta hamarosan Svájcban is megjelent, majd pedig Franciaországban. A svájci neve „Gwäss”, lehetett az eredete a francia „Gouis” megnevezésnek. A franciául „Gouis”, Svájcban „Gwäss”, a németeknél „Heinisch” fajtát hazánkban „Hajnos”-nak nevezték (Rácz 2004).
Eddig tartana tehát a Gouis blanc elterjedésének története, ami ha valóban igaznak bizonyul, akkor elmondható, hogy 1000 éve a Kárpát-medencéből származott az a szőlőfajta, melynek utódai megtalálhatóak a világ minden borvidékén. Mert lényeges, hogy ebből a fajtából származik a furmint, de mellette közel 80 fajtának (mint a rizling, chardonnay, gamay, kékfrankos, aligoté) is szülője.
A rokonsági kapcsolatokat célzó DNS-vizsgálatok több szülő-testvér kapcsolatra is rámutattak. Ezek alapján egyértelművé vált, hogy a furmint a Gouis Blanc nevű ősi szőlőfajta, és egy ma nem ismert (mára valószínűleg kihalt) másik szőlőfajta kereszteződése révén jött létre (Robinson et al. 2012).
A furmint rokonsági kapcsolatai (Robinson et al. 2012 nyomán)
Mikor és hol született a Furmint?
Egy szőlőfajta kialakulásának helye és időpontja genetikai vizsgálatokkal közvetlenül nem határozható meg, azonban következtetni lehet rá. A furmint is, mint minden szőlőfajta, egyetlen egyedre, egyetlen magra vezethető vissza. Jellemzően ott van valamely taxon kialakulásának helye, ahol a legnagyobb annak a genetikai változatossága, ahol a géncentruma van.
A tokaji régi fajtákat tanulmányozva Varga (2008) ugyanazzal a DNS profillal négy, ma már a termesztésből kivont típusát találta meg a furmintnak: „fehér”, „lazafürtű”, „piros” és „változó”. A genetikai változatosság magas foka arról árulkodik, hogy a furmint kialakulásnak pontos helye a Tokaji Borvidék.A számos legenda ellenére nagy biztonsággal állítható, hogy a furmintot nem más borvidékről telepítették be (Robinson et al. 2012).
A fajta kialakulásának időpontját nehezebb meghatározni, azt csak a rendelkezésre álló történeti források segítségével lehet becsülni. A furmint, mint borszőlőfajta első említésének helye az Erdőbénye határában lévő Gyepű-völgy, 1611-ből (Dienes 2001). Zelenák (2012) levéltári kutatásai alapján megállapította, hogy az aszú bor első említése 1571-ben történt. Tudjuk, hogy az aszúbor készítéséhez a legkiválóbb fajta a furmint, így valószínűsíthető, hogy már ekkor is ebből a fajtából készült. Ez azt jelentheti, hogy már legalább egy-kétszáz évvel korábban meg kellett jelennie a fajtának, vagyis a 15. században, vagy korábban születhetett a fajta. Hogy ettől korábban-e, és ha igen, akkor mennyivel, az nem tudható.
A Medve (Fotó: FurmintUSA)
Amennyiben azonban a Gouais blanc magyar származása igaz, akkor mégis tehetünk további pontosítást: a furmint értékesebb fajta, mint a Gouais blanc, ezért bizonyára ebből is vittek volna Németországba, ha már létezett volna. De akkor még feltehetően nem alakult ki.
Így tehát a Furmint megszületésének dátuma 1000 és 1400 közé tehető, a helye pedig a Tokaji Borvidék volt.
Irodalom:
Dienes D. 2001. Református egyház-látogatási jegyzőkönyvek, 16–17 század. Osiris Kiadó, Budapest,
Maul, E. 2005. Die sehr alte Rebsorte Weißer Heunisch und ihre zum Teil berühmt gewordenen Kinder, wie z. B. Chardonnay. Deutsches Weinbau-Jahrbuch, 56: 129-145.
Rácz J. 2004. Egy soknevű szőlőfajta. Magyar Nyelvőr, 128/3: 347-350.
Robinson, J., Harding J., Vouillamoz J. 2012. Wine Grapes. Penguin books, London, 1242 pp.
Schams F. 1832–33. Ungarns Weinbau in seinem ganzen Umfange. I–II. Pest
Schumann F. 1997. Rebsorten und Weinarten im mittelalterlichen Deutschland, in: Christhard Schrenk, Hubert Weckbach (Hg.),Weinwirtschaft im Mittelalter. Zur Verbreitung, Regionalisierung und wirtschaftlichen Nutzung einer Sonderkultur aus der Römerzeit (Quellen und Forschungen zur Geschichte der Stadt Heilbronn 9), Heilbronn, 221–250.
Varga Zs. 2008. Investigation of the cultivation value and the relations of origin of old grapevine cultivars in Tokaj’. unpublished PhD thesis, Corvinus University, Budapest, 12.
Zelenák I. 2012. A tokaji aszú titkai. Budapest, Agroinform Kiadó, 220 pp.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
100 év küzdelme a szőlő-bor ágazatért
„Alulról kell felépíteni a rendszereket, felülről csak segíteni tudjuk ezeket”
Mesterkurzusok “vájt orrúaknak” a Winelovers Grandon
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!