Burgundia - apátságok árnyékában
Burgundiai anziksz 1.
2013-09-25 | Sánta ZoltánKét esztendeje a bordeaux-i VINEXPO-ról hazafelé tartó kis csapatunk a Cos d'Estournelnél tett látogatást, és kóstolót követően Burgundia felé vette az irányt, s meg sem igen állt Beaune-ig, a hírneves borvidék borfővárosáig. S bár csak egy éjszakát és másnap egy élményszerű dűlőlátogatással és kóstolóval tarkított pár órát töltöttünk a városban, ez is elég volt az elhatározáshoz, hogy alkalomadtán az úti cél maga a nagy történelmi múltú vidék legyen.
Az elhatározást tett követte, s az idén összeálltunk néhányan, és júliusra kitűztük az utazást. A tervezés feladata rám hárult. Nos, kezdjük az útikönyvnél. Nem szívesen viszünk egy egész országot átfogó több kilós könyvet ilyen útra. Itthoni üzletekben semmi, se magyarul se idegen nyelven, maradt az internet: az eredmény lehangoló volt. Végül is – jobb híján – a Michelin zöld sorozatának Burgundia és Jura kötete mellett döntöttem (angolul volt fellelhető…). Kár, hogy a kedvenc „Útitárs” (Eye witness) széria nem ismeri Burgundiát.
A borvidéket a WSET diplomakurzusa alatt elméletben elég jól megtanultam, és jó néhány tematikus kóstoló gyakorlati útbaigazítást is jelentett, tehát támpontjaim voltak. Aztán minden másképp alakult: barátaink – nem önszántukból – lemondták az utazást. Mivel a szállás itt-ott már ki volt fizetve, s jómagam kellően felspannoltan készültem az indulásra, más irányt vett a tervezés, hiszen a kóstolás mégiscsak társaságban az igazi. A bédekkert lapozgatva és az internetet bújva jöttem rá, hogy ez a táj sokkal többet kínál a bornál, pedig már az sem kevés.
Beszámolóm elején általános benyomásaimról írok, építészeti emlékekről, kastélyokról, apátságokról, városokról, a boros élményeket pedig a második részben olvashatják majd.
Amikor az emberfia Basel felől közelít gépkocsival Dijon felé, több dolog is feltűnhet. A vízválasztón utazik: innen jobbra a folyók északra, balra pedig délre sietnek a tengerek felé. A borszeretőknek erősebben kezd verni a szíve: jobbra ugyanis Elzász van, megannyi finom rajnai rizling, szürkebarát, fűszeres tramini és muskotály, no és elképesztő városkák, kitűnő éttermek hazája. Hopp! Barna táblán felirat: La Chapelle de Ronchamp: itt meg az építészet, az általános kultúra barátai szeretnének lekanyarodni a pályáról, hogy láthassák Le Corbusier Magasságos Miasszonyunk kápolnáját, de vár Burgundia!
Autózva e történelmi tájon, nézve a csodálatos és szinte érintetlenül maradt középkori városkákat, érezni, hogy hosszú évszázadokkal ezelőtt itt európai léptékkel is egy nagyhatalom létezett, s nem is szegény: amai Svájc nyugati része, észak felé pedig Flandria, azaz Németalföld is a nagy Burgundia része volt. Nem véletlen tehát, hogy Beaune fő nevezetessége az Hotel-Dieu burgundiai-flandriai stílusban épült, mint megannyi más építészeti emlék. Régi dicsőségünk…
A vallás, az egyház, a szerzetesrendek szerepe megkérdőjelezhetetlen és megkerülhetetlen. Dél-Burgundiában található Cluny, a modern európai civilizáció egyik bölcsője, a bencések egyik legfontosabb emléke. Talán túlságosan is fényűző volt e város a X. század tájékán, mert sokan gondolták úgy, hogy messze kerültek az ottani szerzetesek Benedek reguláitól.
Az „ora et labora”, „imádkozz és dolgozz” rendszeréből, különösen a labora, a munka maradt el, így aztán az elégedetlenek kiváltak a rendből és Cîteaux-ban, Dijon környékén megalakították a cisztercita rendet (Cîteaux latinul Cistercium). És máris a szőlőnél, a bornál vagyunk, hiszen ennek az apátságnak a szőlőbirtoka volt az egyik legismertebb név a Côte d’Oron, az 50 hektáros kerített Clos de Vougeot. Mai ésszel szinte felfoghatatlan építészeti gazdagsággal ajándékozott meg bennünket mindkét rend: a fentiek mellett Pontigny, Vezelay, Fontenay, Flavigny – csak a legfontosabbak az egyházi úti célok közül. Most Cluny városát és a Fontenay apátságot ejthettük útba.
Liberté, égalité, fraternité, azaz szabadság, egyenlőség, testvériség. Elgondolkodott-e már valaki azon, miért is nevezzük „nagynak” a francia forradalmat? Didaktikailag érthető talán, hogy a többitől megkülönböztessük. Felpillantok a könyvespolcomra, és a közel 10 cm vastag, a témának szentelt lexikon csak „révolution française”-ként említi. Bizonyára megvolt történelmi szerepe, de megerősödött bennem az érzés ezen a nyáron, hogy e forradalom tényleg nagy volt: igen nagy károkat is okozott…
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az apátságok hanyatlása már jóval a forradalom előtt elkezdődött, s a rendi demokráciának talán az jelentette a végét, amikortól az apátokat nem a közösség választotta, hanem a király nevezte ki. De az azért mégis csak megbocsáthatatlan bűn, hogy a forradalmat követő évben a Cluny apátság levéltárát elégették, a városnyi épületegyüttest pedig „kőbányaként” használták a környező épületek felépítéséhez. Így ma aztán csak makettek engedik sejtetni, milyen is lehetett a templom és környezete fénykorában.
Fontenay elkerülte ezt a szomorú sorsot, de az „államosítás” után magánkézbe került, és papírgyárként üzemelt, a Montgolfier család tulajdonában. Ahhoz a famíliához tartozott, akik egyébként a hőlégballon feltalálásért felelnek. Hálával tartozunk a család egyik tagjának, aki a XIX. század első harmadában észbe kapott és fokozatosan helyreállította, megmentette az utókornak ezt a csodát, így 1856 óta műemlék.
Bevallom, a szavam elakadt az épületek és a kert láttán: ilyen fantasztikusan ápolt műemléket nem sokat láttam még. A gyep mint Wimbledonban, rend és tisztaság, a növények szépen nyírva, sehol egy kósza falevél. Igaz, egy-egy kertrész, épületszeglet diszkréten kordonnal lezárva: „Privé” felirat, azaz jelzi a magánterület sérthetetlenségét. Hát ilyen áron? Üsse kavics!
Cikkünket holnap ITT folytatjuk.
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!