Egy kabátról nevezte el a borát
Franz-Josef Gritsch válaszolt 1. rész
2014-10-20 | Tóth Adrienn
Spitz városának központjában található a Weingut Gritsch Mauritiushof. Bár a sok száz éves történelemmel bíró épület egyáltalán nem mondható kicsinek, sőt kerti terasza és kóstolóhelyisége kifejezetten tágas és szellős, lent a pincében néha már az a benyomása az embernek, hogy a hordók a falakra másznak fel. Nem véletlen, hogy a Wachaura jellemző hagyományos dűlőszelektált borok készítése mellett a könnyed borcsaládjuk révén széles körben ismertté vált borászat épp most építi új feldolgozóját a település peremén. Kérdéseinkre Franz-Josef Gritsch, a borász válaszolt.
Mi köze egy kabátnak a borhoz?
A Kalmuck borcsalád arról a kabátról kapta a nevét, amelyet a borászok a vidékünkön hagyományosan viselnek. Ez a négytagú széria, amelyhez az alapanyag húsz dűlőből érkezik, ez adja a pince által előállított borok felét. A Kalmuck Wachau egy zöld veltelini, a Kalmücke egy habzóbor, a Kalmuck Red egy zweigelt, a Kalmuck Pink pedig egy zweigelt alapú rozé szentlőrinccel és syrah-val kiegészítve. Utóbbit zsinórban egymás után három évben választott a Vinaria a legjobb osztrák rozénak.
Úgy tűnik, nálatok van a rozé receptje. Mi a titka?
A kiinduló pont az, hogy a savakat mindig meg kell őriznünk. A 2013-as rozéban a 8 gramm/liter savtartalom mellett a kiegyensúlyozott felépítés érdekében azonban meghagytunk 5 gramm cukrot. Így 11,5% alkoholtartalommal egy lendületes rozét kaptunk, amely kifejező, gyümölcsös ízvilággal bír annak köszönhetően, hogy az ízanyagoknak volt idejük kifejlődni a fürtökben, hiszen a szőlőt október közepén szüreteltük.
Milyen borokat készítetek a Kalmuck tételeken túl?
A dűlőszelektált boraink már a családnevünkön, Gritsch-ként kerülnek forgalomba. Ebben a kategóriában készítünk zöld velteliniket, rajnai rizlingeket, sauvignon blanc-okat, valamint muskotályt és neuburgert.
Van olyan a területek közül, amely különlegesebb, mint a többi?
Két olyan dűlővel is dolgozunk, amely más-más szempontból mondható egyedülállónak. Az egyik ilyen a Dürnstein Burg, amely mára az egyetlen olyan ültetvény, amely Dürnstein városfalain belül található. A másik pedig az Atzberg, amelyet az utóbbi évtizedekben teljesen elhanyagoltak, és amelyet rekultivációja után betelepítettünk, és már terem is. Az ültetvény korának emelkedésével azonban még többet várunk tőle.
Wachau híres arról, hogy erősen limitált a szőlőterületek mennyisége. Miért esett ki ilyen hosszú időre az Atzberg a termelésből?
Az Atzberg név az Eisenberg elnevezésből jön, ami Vashegyet jelent. Ez a domborulat egyedinek számít egész Wachauban, a talaj magas vastartalma miatt. Ugyan a II. világháború után abbahagyták itt a bányászatot, a terület azonban túl meredek volt, és az ebből adódó magas művelési költségek miatt nem került újra termesztésbe. Valahol meg lehet ezt érteni, hiszen ötven évvel ezelőtt egy gazda nem kapott volna magasabb árat azért a borért, amely egy ilyen termőhelyről származik, most viszont teljesen más a helyzet.
A dűlőn ma két egységet különbözetünk meg. Az alsóbb terület a Steilterrassen elnevezést viseli, itt október közepén szüretelünk, és az innen származó borokat tartályban érleljük. A felső, úgynevezett Obere Steilterrassen fekvések termése viszont egy hónappal később, november közepén kerül be a pincébe, és hordós érlelést kap. Az Atzberg Wachaun belül az egyik legkomolyabb múlttal rendelkező termőtáj: a legkorábbi dokumentum, amely a szőlőművelés kapcsán említi, 1382-ből származik, mi pedig 2008-tól készítünk ismét bort a terméséből.
A legtöbb önálló tételt – hat különböző dűlőszelektált bort – zöld velteliniből készítetek. Ezt tartjátok a legfontosabb szőlőfajtának?
Az exportértékesítésünk szempontjából egyértelműen ez az elsődleges. Tizenöt országba szállítunk zöld veltelinit federspiel és smaragd kategóriákban. Ez a fajta esetében az értékesítés meghatározó részét jelenti, míg ugyanez a rajnai rizlingnél mindössze 10%. Úgy gondolom, ennek az az oka, hogy a nemzetközi boros közvélemény a rajnai rizlinget egyértelműen Németországgal azonosítja, míg a zöld veltelini Ausztriáé.
Egyáltalán nem bánom azonban, hogy a zöld veltelinire helyeznünk a hangsúlyt, hiszen ez egy sokszínű szőlőfajta, amelyből könnyed tételek és nagy borok egyaránt nyerhetőek. Ugyanez a rajnai rizlingre már nem igaz; ha azt korán szüretelem, zöld ízek és nyers savak kerülnek a borba.
Zöld velteliniből és rajnai rizlingből készítetek a prémium borokat Wachauban. A borok karaktere szempontjából hogyan fogalmaznád meg a legfontosabb különbséget közöttük?
A zöld veltelinire általában az alacsonyabb savtartalom a jellemző, illat- és ízvilágát a fűszeresség és a trópusi gyümölcsök építik fel. A rajnai rizling jelentősebb mennyiségű savval bír, aromatikája pedig leginkább sárgabarackra, citrusokra emlékeztet. Ugyancsak erőteljesebben mutatja meg a talajból eredő mineralitást.
A rajnai rizlingnek vékonyabb a héja, ezért hamarabb megtámadhatja a botritisz, így november elején jellemzően már szüretelnünk kell. A zöld veltelini ebből a szempontból ellenállóbb, így azt van, hogy november végéig kint hagyjuk a tőkéken, emiatt általában magasabb alkoholtartalommal bírnak a borai. Amikor telepítésről döntünk, azt is figyelembe kell vennünk, hogy a zöld veltelininek több nedvességre van szüksége.
Cikkünket holnap ITT folytatjuk.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!