Franciaország felfedezésre váró folyói
WSET felsőfok, 6. óra, a Loire- és a Rhone-völgy
2016-02-15 | Vinoport
Franciaország több borvidékén is kiemelt szerep jut a folyóvizeknek; a Loire- és a Rhone-völgy nevükben is hangsúlyozzák fontosságát. E két vidék kevés egységességet mutat, és a WSET felsőfokú tanfolyam hallgatójaként joggal jut eszünkbe azonnal: ez sokkal több tanulnivalót jelent. Ha azonban borszeretőként felülemelkedünk ezen a tényen, az is eszünkbe juthat, hogy a vidék változatos borkínálatát felfedezni izgalmas kihívás.
A Vinoporton januártól több hónapon át, minden hétfőn este körbejárunk egy szakmai témát vagy egy borvidéket, éppen úgy, ahogy a Borkollégium hallgatói a Borkollégium WSET3 felsőfokú bortanfolyam esti kurzusain. A korábbi részekért ide kattintson>>
Ha nem szeretne lemaradni a további részekről, iratkozzon fel Egyperces kurzus hírlevelünkre>>
Előadó: Mészáros Gabriella, nemzetközi borakadémikus, a Borkollégium vezető oktatója
A Loire
A Loire Franciaország leghosszabb folyója: 400 km-t tesz meg, mire az Ardéche-től Orléans-on át Nantesnál az Atlanti-óceánhoz ér. Szőlő és bor szempontjából az utolsó néhány száz km válik izgalmassá: itt sorakozik 7 régiója, amelyek közül leginkább 4-et emlegetünk, ezek a Centre, a Touraine, az Anoju-Saumur és a Nantais. Ekkora területen (78000 hektár) persze változatos klíma- és talajviszonyok fedezhetők fel (akár a borokon keresztül), nem beszélve a számos engedélyezett szőlőfajtáról. A borok 52%-a fehér.
Nagyobb táblázatért ide kattintson>>
A 4 említett terület közül a legkisebb a Centre, ugyanakkor itt található a két fontos régió, a Loire legjobb fehérborait adó Sancerre és a Pouilly-Fumé. Sancerre kifinomult fehérborairól híres, elsősorban a sauvignon blanc borairól. Ezeket korábban 600 literes hordókban erjesztették, ma már azonban a borok többsége egyáltalán nem lát fát. A folyó másik oldalán, Pouilly-Fumé adottságai hasonlóak, lényegében boraik (és árazásuk) is nagyon hasonló a sancerréhez.
Touraine éghajlata az óceáni és a kontinentális éghajlati típusok tulajdonságait is bírja. A Bourgueil és Chinon vörösborairól ismert, a Vouvray pedig a száraz fehérborokat adja. Három sajátos fogalmat kell itt megjegyeznünk: a pétillant (ejtsd: pétijjan) lényegében gyöngyözőbort jelent, a tuffeau (tüfó) a vidékre jellemző puha kőzet, a côt (kó) pedig a malbec helyi elnevezése.
Nagyobb táblázatért ide kattintson>>
Az Anjou-Saumur a Loire szíve. Az óceáni éghajlat itt már kimondottan forró nyarakat eredményez, így a vörösboroknak is komoly szerep jut (habár csak a filoxéra-vész óta). A legjelentősebb mégis a chenin blanc, vagy modern változatban az Anjou Blanc. A Loire északi partján, Savenniéres-ben szintén a chenin blanc a fő fajta, és nagytestű, száraz, kivételesen komplex borokat készítenek belőle. A Nantais már egészen az óceánhoz közel nyúlik el, óceáni éghajlatán a muscadet és a melon blanc ad releváns borokat.
A Rhone
A Rhone a Loire-nál egységesebb vidéknek tekinthető, de még ez is két részre, észak és déli Rhone-ra osztható. Az egészet tekintve az északi rész csak a teljes termelés 5%-át adja, viszont ezek között megtalálunk néhányat a leghíresebb (és legdrágább) tételei közül. A szőlők itt meredeken magasodnak a Rhone folyó fölé; a gránitos talajt gyakran lemossák róluk a heves esőzések. Az egyetlen engedélyezett kékszőlő a syrah, és ez is csak a legészakibb területeken tud biztonsággal beérni. A fehérszőlők közül a viognier szerepe jelentős, Cote-Rotie AC-ban a syrah-hoz is kerül belőle erjedéskor, legfeljebb 20%-ig. A marsanne és a rousanne 15%-ös mértékig a Hermitage AC, a Crozes-Hermitage AC, és a St. Joseph AC syrah-khoz kerülhetnek. Persze az így készülő vörösborok ma már inkább kuriózumok, mintsem alapvetések.
Nagyobb táblázatért ide kattintson>>
A Dél-Rhone, amely a Rhone borainak 95%-át adja, szintén vörösboraival tűnik ki, habár a minőség itt nagyon változatos. A minőségi piramis alján a Cotes du Rhone borok állnak. A Cotes du Rhone Villages tételek már nagyobb jelentőséggel bírnak, 18 település jogosult ennek a címnek a használatára. És ezen felül még 7 cru büszkélkedhet egyéni AC státusszal.
Nagyobb táblázatért ide kattintson>>
Az egyes alrégiók területe kicsi, több közülük nem nagyobb, mint 100 hektár. A kavicsos, köves talaj a jellemző, a szőlők sík területeken növekednek, és a legnagyobb veszélyt a mistral jelenti rájuk nézve. Az erős széllel szemben az alacsony művelés és a széltörők jelentik a védelmet az errefelé jellemző grenache szőlőnek, így a kőzetről visszaverődő napfényt is jobban hasznosítja. Sok helyen még térállás sincs, a terméskorlátozást pedig a természet végzi.
Habár A Tipikus Dél-Rhone-i Vörösbor nem létezik, és a vörösborok gyakran számos szőlőfajta házasításai, a Chateauneuf du Pape AC borai nagytestű, magas alkohollal, alacsony savval ellátott, fűszeres és piros bogyós italokként vonultak be a köztudatba. Valójában ezek is nagy változatosságot mutatnak, már csak az itt engedélyezett 13 szőlőfajta és a talaj változatossága miatt is. Ez már önmagában is egy jó ok, hogy újabb és újabb tételeket kóstoljunk belőle.
Ha kíváncsi rá, milyen Loire- és Rhone-völgyi borokat kóstoltunk a WSET3 kurzuson, ide kattintson>>
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
"10 éven belül mi leszünk az új mediterráneum”
Két különleges bor a Jura borvidékről: vin jaune és vin de paille
Az anyaföld gyógyítása a mezőgazdaság által - Idén 100 éves a biodinamikus mozgalom
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!