Hogyan kezdjünk a borkóstoláshoz?
Az első lépések
2009-02-21 | Tóth Adrienn
Bort kóstolni, borokról, borászokról, borvidékekről beszélgetni ma már szinte kötelező az üzleti világban. Mégsem ezért érdemes ezeket megtenni. Bort kóstolni azért jó, mert egy új, jó hangulatú világot fedezhetünk fel általa, még akkor is, ha ki sem mozdulunk a négy fal közül. Elég, ha beruházunk egy pár egyszerűbb boros pohárra – erre a célra egyébként kiválóan megfelelnek a borfesztiválokról haza hozott darabok is – meg egy-két palack borra, és máris kezdődhet a felfedezőút.
Az előkészületek
Anélkül, hogy részletesebben beleásnánk magunkat a megfelelő borhőmérséklet témájába, annyit tudnunk kell, hogy a fehér és rosé borok hűvösen a legjobbak. Érdemes tehát őket legalább három-négy órával fogyasztásuk előtt a hűtőbe tenni, de a legtöbb vörösbornak sem árt egy negyedóra a jégszekrényben.
Bármilyen jószívű házigazdák vagyunk is, a poharakat ne töltsük csurig, ez ugyanis szinte lehetetlenné teszi majd azt, hogy később kényelmesen megszagolhassuk őket. Maximum egyharmadáig öntsünk bort a poharakba!
Nézzünk rá!
Első lépésként illik külcsínre is megvizsgálni a bort. Ebből ne vonjunk le végleges következtetéseket - ahogy egy ember esetében sem érdemes -, azonban sok apróság árulkodó lehet. A poharunkban lévő bornak tisztának, tükrösnek kell lennie. Úszó darabkák, homályosság a legtöbb esetben nem jó jel. Persze vannak kivételek e szabály alól, főleg a magasabb árkategóriában lévő szűretlen tételek. Mi alapján tudjuk megkülönböztetni, hogy borhibával vagy különleges, magas minőséggel van dolgunk? Egyszerű, csak ugorjunk a következő lépésre!
Szagoljunk bele!
Egy jó bort egy hibás, beteg bortól nem nehéz megkülönböztetni. Arról van ugyanis szó, hogy a pohárba szagolva egy kellemes, megnyerő, a bor kóstolására csábító illattal kell, hogy találkozzunk. Persze nagyon széles spektrumon mozgunk, lehet a borunk üdén gyümölcsös, előhívhatja bennünk egy kajszibarackfa vagy egy málnabokor emlékét, eszünkbe juthatnak róla konyhánk polcán sorakozó fűszerek vagy különleges esetben bőr, gomba, föld. A lényeg az egészben az, hogy játszunk el ezekkel az illatokkal, fedezzünk fel és tudatosítsuk érzékeinket!
Kóstoljuk meg!
Most jön a legjobb rész. Ideje a kóstolásnak. Vegyünk a szánkba bátran egy nagyobb kortyot, és mielőtt lenyelnénk, forgassunk át azt, akár úgy is mondhatnánk, rágjuk meg. Erre azért van szükség, mert a szájüregünk és nyelvünk részei különböző mértékben érzékenyek az alapízekre, mint az édes, a sós, a savanyú és a keserű. Csak ha már a szánk szinte egész felületével érintkezett a bor, kaphatunk teljes képet róla.
Kóstoláskor az ízek mellett érdemes a különböző érzetekre is figyelni. Tapasztalunk-e melegséget, tüzességet a magas alkoholtartalom miatt, megfigyelünk-e üdítő, friss savakat vagy esetleg érezzük-e, hogy a bor íze sokáig ott marad a szánkban, még az után is, hogy lenyeltük?
A borkóstolás tulajdonképpen egy játék, persze van, aki néha túl komolyan veszi, de ami a legtöbb embert hozzáköti, az a sok kedves és felejthetetlen perc, új ismeretség, amit általa nyer. Az út kezdetén elég, ha mindössze saját ínyünkre figyelünk, és annak járunk a végére, hogy mi ízlik nekünk, és mi nem.
Ha értesülni szeretne a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezzen Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!