A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Klímaváltozás és erózió: így pusztul a talaj Tokaj dűlőin

Mit tesz az erózió?

2016-01-03 | Zsigrai György


Klímaváltozás és erózió: így pusztul a talaj Tokaj dűlőin

Az éghajlatváltozás miatt a jövőben hazánkban is egyre szélsőségesebbé válik az időjárás, és ez a hegyvidéki szőlők talajának sem kedvez. Mi az az erózió és hogyan védekezhetünk ellene? A Tokaji Borvidék Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet munkatársának cikke.


 

Az erózió általános megfogalmazásban nem más, mint a földfelszín (talajfelszín) különböző erőbehatások következtében fellépő pusztulása. Szűkebb értelemben azonban a csapadékvíz (hulló csapadék, olvadó hó) által kiváltott, esetenként jelentős mértékű anyagelmozdulással járó folyamatokat értjük az erózió fogalma alatt. Ennek hangsúlyozása jut érvényre a vízerózió kifejezés gyakori használatában is.

 

A jég által kiváltott felszínpusztulást jégeróziónak, a szél által kiváltottat pedig széleróziónak, illetve deflációnak nevezzük. Az eróziós folyamatok eredményeként elmozduló anyagok hosszabb-rövidebb szállítási szakaszt követően hordalék formájában felhalmozódnak arra alkalmas helyeken.

Fontos különbséget tennünk a természetes (geológiai) erózió, illetve az úgynevezett gyorsított (emberi tevékenység által befolyásolt) erózió között

Amíg az előbbi, a természetes állapotú, emberi behatástól mentes területek viszonylag lassú állapotváltozását eredményezi, addig a gyorsított erózió az eredeti növényzetétől megfosztott, mezőgazdasági és egyéb irányú hasznosításba vont területek talajának lényegesen gyorsabb lepusztulásával jár. Megszűnik ugyanis a természetes növényzet talajvédő hatása, a termesztett növénykultúra pedig csak részleges térbeli, illetve időbeli növényborítottságot képes biztosítani.

A hegy- és dombvidéki szőlőültetvények esetében mind a térbeli, mind pedig az időbeli takaráshiány megvalósul, ami e területek erózióérzékenységének jelentős növekedését eredményezi. 

 

Meg kell különböztetnünk az eróziót kiváltó, illetve befolyásoló tényezőket

A kiváltó tényezők a talajrészecskék elmozdításához szükséges közeget és energiát szolgáltatják, amelyeket Stefanovits (1975) szerint az alábbiak szerint összegezhetjük:

  1. A csapadék mennyisége, cseppnagysága, intenzitása, időtartama, az olvadó hó mennyisége, és az olvadás időtartama
  2. A lejtő meredeksége, hosszúsága, alakja, kitettsége

Amennyiben a talaj vízbefogadó képességét meghaladó mennyiségű csapadékvíz jut a területre időegység alatt, felszíni vízborítás alakul ki, ami engedve a gravitációs erőnek, lejtőirányban elmozdul.

 

Ennél fogva, a csapadék intenzitásnak az erózió szempontjából történő megítélése csak az adott terület (talaj) vízgazdálkodási tulajdonságainak ismeretében lehetséges (...). 

 

A lehulló csapadék mechanikai romboló hatása jelentős mértékben függ a cseppmérettől. A nagyméretű esőcseppek ugyanis nagyobb energiával csapódnak a talajfelszínre, aminek következtében a különböző talajszerkezeti elemek struktúrája megbomlik. A kisebb méretű szerkezeti egységek pedig lényegesen könnyebben erodálódnak. 

Itt szeretném felhívni a figyelmet a talaj aggregátumok nedvesedés következtében fellépő károsodásának jelentőségére is

A kiszáradt talajok nedvesedése esetében ugyanis a víz rendkívül nagy energiával kötődik a talaj szilárd alkotórészeihez és a kapilláris erők olyan mértékű nyomást gyakorolnak a szerkezeti elemek belső pórusterét kitöltő, bezárt talajlevegőre, ami gyakorlatilag szétrobbantja az adott szerkezeti egységet, növelve ezzel a talajfelszín erodálhatóságát.

Lejtőhossz és meredekség

A lejtőhossz, és a meredekség növekedése a felszínen elmozduló víz tömegének, illetve áramlási sebességének és ennél fogva mozgási energiájának növekedését eredményezi, ami nyilvánvalóan az eróziós károk mértékében is megnyilvánul. Egyazon talaj esetében a hosszabb és meredekebb lejtőkön gyorsabb a felszín pusztulása.

A lejtő alakja szintén jelentős eróziós tényező. Az egyenes lejtők felszínén elmozduló víz mennyisége és mozgási energiája a lejtő hosszával arányosan nő, aminek következtében a lejtő alsó harmadán számíthatunk legkifejezettebb eróziós károkra. A domború lejtők esetében ugyanakkor a felső, a homorú lejtőkön pedig a középső szakaszokat veszélyezteti leginkább az erózió.

 

Klímaváltozás és erózió: így pusztul a talaj Tokaj dűlőinEliszpolódás a tábla alsóbb részein

 

A természetben leggyakrabban előforduló összetett lejtők lényegében az egyszerű lejtőtípusok térbeli kombinációi, amelyek egyes szakaszain bekövetkező talajpusztulás térbeliségét és mennyiségi viszonyait a fent ismertetett törvényszerűségek határozzák meg. A lejtőpihenőkön, illetve a hegylábi térszíneken ugyanakkor a felső területekről származó anyagok felhalmozódására számíthatunk elsősorban. 

A heves csapadékhullással járó záporok rendszerint közel azonos irányú széllel érkeznek,

így e széliránnyal megegyező kitettségű lejtőkön az esőcseppek ütőhatása kifejezettebb, ami az eróziós folyamatok intenzitásának növekedését eredményezi. Megfigyelhető az is, hogy a déli kitettségű lejtők talaja gyorsabban erodálódik, mint az északi fekvésűeké. Ennek oka abban keresendő, hogy a déli fekvés miatt nagyobb mértékben kiszáradó talajokban a csapadékhullás esetén intenzívebbek a nedvesedő aggregátumok szétesését eredményező erőhatások.

 

Az eróziót befolyásoló tényezők a kiváltó tényezők talajfelszínre gyakorolt hatását mérséklik vagy fokozzák. Az alábbiak szerint vehetjük számba e tényezőket: 

  • A talaj nedvességi állapota, vízgazdálkodása, szerkezete
  • A talajfelszín érdessége, növényborítottsága

A stabil, kedvező szerkezetű, jó vízbefogadó és vízvezető képességű talajjal rendelkező területeken megegyező domborzati, illetve meteorológiai viszonyok mellett is lényegesen kisebb mértékű eróziós károkra számíthatunk, mint a leromlott (degradált) szerkezetű, tömörödött feltalajú területeken. A talajfelszín növényi vegetációval, illetve más anyagokkal való borítottsága szintén akadályát képezhetik az eróziós folyamatoknak.

Az erózió megjelenési formái

Az eróziós károk megjelenési formái alapvetően két csoportba sorolhatók: felületi (réteg) erózió, illetve mélységi (vonalas) erózió. A felületi erózió csak a felszíni, az esetek túlnyomó többségében mechanikailag művelt talajrétegre korlátozódik, amely egyenletesen, vékony rétegekben pusztul le az eróziót kiváltó tényezők hatására. A mélységi eróziót ugyanakkor a lejtőn nagy sebességgel, koncentrált vízfolyások formájában lezúduló víztömegek idézik elő, amelynek során a feltalaj a lefutási vonalak mentén jelentős anyagveszteségeket szenved.

Felületi eróziós formák:
  • Rejtett erózió: A pépszerűvé váló feltalaj vékony rétegének nagy felületen lejátszódó csúszásszerű elmozdulása. A folyamat szemmel nem észlelhető.
  • Csepperózió: Az esőcseppek mechanikai ütőhatása, illetve a száraz talaj aggregátumok nedvesedésük következtében történő szétrobbanása váltja ki. Nagy jelentőségű az a tény is, hogy a felszínen szétfröccsenő csapadék a lejtőn felfelé rövidebb távolságra juttatja a talajrészecskéket, mint a lejtőn lefelé. A csapadékhullás során az egyedi talajrészecskék számos alkalommal kényszerülnek helyváltoztatásra változatos irányokban, amelynek eredőjeként a csapadékesemény végére jelentős távolságot tehetnek meg lejtőirányban. Szemmel szintén nem észlelhető eróziós folyamat.
  • Lepelerózió: A talajrészecskék lepelszerűen, nagy területen, egy időben elmozduló víztö-meg általi elmozdulása az erózióbázis irányában.
Mélységi (vonalas) eróziós formák:
  • Barázdás erózió: A talajfelszínen kialakuló kisebb vízerek egyesülésével koncentráltabb vízfolyások keletkeznek, amelyek a felszínbe bevágódva hordják el a talajrészecskéket a lefutási vonaluk mentén. Mélységük nem haladja meg az 50 cm-t.
  • Árkos erózió: 50-300 cm mélységű és 50-800 cm szélességű vonalas eróziós formák.
  • Vízmosásos erózió: A vonalas erózió legkifejlettebb formája, ami folyamatosan mélyülő és szélesedő vízmosás hálózat formájában ölt testet.

Klímaváltozás és erózió: így pusztul a talaj Tokaj dűlőinBarázdás erózió

Eróziós károk a szőlőben

Az erózió helyén fellépő károk: 
  • termőtalaj lehordódása
  • a talajtermékenység csökkenése
  • víz megkötődése hiányában vízhiány
  • talajtakaró növényzet, magok elhordása
A szedimentáció helyén fellépő károk: 
  • alsóbb térszínek hordalékanyaggal történő elborítása
  • természetes és mesterséges vízfolyások felisza-polódása
  • dűlőutak feliszapolódása
  • növényvédőszerek és egyéb kemikáliák nem kívánt területre érkezése

Az erózió elleni védekezés

Az erózió elleni védekezés magában foglalja egyrészt a kiváltó tényezők hatásának csökkentését, másrészt a befolyásoló tényezők eróziócsökkentő irányba történő módosítását. A gyakorlatban a lejtő tulajdonságainak módosítása és a talajvédelmi beavatkozások lehetségesek.

  • Sáncolás: (vízszintes, lejtős, duzzasztott víz-szintű) A lejtőhossz csökkentése a lejtőfelszín hullámosítása révén. A sáncok a lejtő eredeti vonalához törés nélkül csatlakoznak.
  • Teraszolás: (vízszintes, lejtős; vizet tartó, vizet nem tartó, vizet vezető; rézsűs, támfalas; folytonos, meg-szakított) Szőlő ültetvények meredek lejtőin tereplépcsőket alakítanak ki, drasztikusan csökkentve ezzel a teraszlapokon a lejtő hajlásszögét. A rézsűk, illetve a támfalak területe kiesik a termelésből.
  • Övárkok és vízelvezető csatornák létesítése: A felületi vízfolyások szabályozott levezetését szolgáló csatornarendszer.
  • Telepítés helyének megválasztása: A 40%-nál meredekebb lejtőket erdősíteni célszerű.
  • Táblásítás: A tábla szélességének és hosszának aránya 1:4-10 legyen. A táblát úgy kell kialakítani, hogy a hossziránya a lejtő irányára közel merőleges legyen.
  • Talajvédő fasorok, gyepes és cserjés sávok telepítése. 
  • Okszerű talajművelés: Talajlazító eszközök használata a vízbefogadó képesség növelése érdekében. Talajtakarás szénával, illetve sorközi takaró-növények alkalmazása.

Klímaváltozás és erózió: így pusztul a talaj Tokaj dűlőinSorköztakaró növényzet az erózió ellen is véd

 

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a zajló éghajlatváltozás hatása napjainkig elsősorban az időjárási szélsőségek gyakoriságának megnövekedésében érhető tetten és a jövőben várható e tendencia erősödése a hazánkra vonatkozó előrejelzések szerint. Ez azt jelenti, hogy a jövőben egyre inkább megnő a heves csapadékesemények gyakorisága, ami természetesen az eróziós folyamatok felerősödését vonja maga után. Fel kell készülnünk e változások kedvezőtlen hatásai elleni védekezésre Tokaj-Hegyalja szőlőterületein is, ha hosszútávon biztosítani akarjuk a borvidéken folyó szőlészeti-borászati tevékenység fenntarthatóságát.

A szerző a Tokaji Borvidék Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet munkatársa. A cikk eredetileg, teljes terjedelmében a Kutatóintézet kiadványában jelent meg. (Szőlő-levél, V. évfolyam, 3. szám.)

Felhasznált irodalom

Boros L. 1977. A tokaji Nagy-hegy lösztakarójának pusztulása. Doktori disszertáció. 134pp.

Boros L. 2014. Talajerózió különböző talajadottságú, eltérő lejtésviszonyú és növényi borítottságú területeken. (In: szerk. Jakab Z., Szalai Z.: Talajpusztulás térben és időben. MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Földrajztudományi Intézete, Budapest. 4-8.)

Csorba P. 1985. Tokaji löszön kialakult talajok és földeskopárok nedvességviszonyinak tér- és időbeni változása. Földrajzi értesítő, 34: 283-297.

Kátai J. 2011. Alkalmazott talajtan. http://www.tankonyvtar.hu/en/tartalom/ tamop425/0010_1A_Book_02_Alkalmazott_talaj-tan/ch02.html

Kerényi A. 1983. A szőlőtelepítés előtti tereprendezés és rigolszántás hatása a talajpusztulásra Tokaj-Hegyalja területén. Agrokémia és Talajtan, 32: 354-357.

Kerényi A. 1985. Szabadföldi talajeróziós kísérletek Tokaj-Hegyalján. Agrokémia és Talajtan, 34: 367-386.

Kerényi A. 1994. Loess erosion on the Tokaj Big Hill. Quaternary International 24. Elsevier Sc. 47-52.

Pinczés Z. 1968. Vonalas erózió a Tokaj-hegy löszén. Földrajzi Közlemények, 16: 159-171.

Pinczés Z., Boros L.,1967. Eróziós vizsgálatok a Tokaji-hegy szőlőterületein. Actorum Geographicorum Debrecinorum, 5-6: 308-325.

Pinczés Z., Kerényi A., Marton-Erdős K., Csor-ba P. 1987. Geoecological research methods and utilization of the results on the basis of investigations in Tokaj Mountains. Ekologia (CSSR), 6: 403-416.

Stefanovits P. 1975. Talajtan. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 351.pp.

Zsigrai Gy., Balling P., Zsembeli J. 2015. Két hegyaljai szőlőültetvény talajának erózióérzékenységi vizsgálata. Szőlő-levél, 5/1: 2-5.



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!