Mennyit tudsz a Ság-hegyről?
Beszélgetés Dénes Tiborral
2009-10-14 | Tóth AdriennA Ság-hegy a Nagy-Somlói borvidék kevésbé ismert része, ennek egyik legprózaibb oka, hogy mindössze egy borász, Dénes Tibor palackoz innen származó borokat. Ő mesélt nekünk a hegyről, mely bár alapvonásaiban megegyezik a Somlóval, mégis eltér attól bizonyos mértékig. Az interjú így lehetőséget ad arra, hogy az egyébként is jellegzetes terroir-ral bíró borvidék egy újabb arcát ismerhessünk meg.
Dénes Tibor 2005-ben kezdte építeni a Dénes Hegybirtokot, akkor vásárolta meg - egy helyi szófordulattal élve - első szőlőhegyét. A kifejezés onnan ered, hogy hagyományosan minden kis szőlőt külön világként kezeltek, amely tulajdonképpen egy önálló hegy volt gazdája számára. A pincészet ma háromhektárnyi területtel rendelkezik, ennek azonban csak egy részét borítja termő szőlő, a többi új telepítés, amely fokozatosan épül majd be a borkínálatba.
Beszélgetésünk kezdetén a hegy létrejöttének körülményeit igyekeztünk tisztázni, hiszen nem is olyan magától értetődő, hogy egyáltalán beszélhetünk a Ságról.
„Szerencsénkre még áll a hegy, így tudunk rajta szőlőt művelni. 1905 és 1958 között egy kőbánya működött itt: a Ság felső részét - az értékes szürke bazaltkőzet miatt – ki is bányászták. Ennek eredményeképp mai 279 méteres magassága sokkal kisebb, mint akár száz évvel ezelőtt, amikor 900 hold szőlő termett rajta, azaz bő 360 hektárnyi volt a területe, a felső bozótos erdőt nem számítva.
A Ság-hegy egyébként 5-5,5 millió éves, a késő miocén földtörténeti kor felső-pannon időszakában keletkezett, ugyanakkor, mint a Somló és a Kis-Somló. Mindhárman úgynevezett alkáli bazaltvulkánok, és emiatt a kőzetek tulajdonságai nagyon hasonlóak. A Ság-hegy is vízben született tűzhányó, ennek biztos jelei a bazaltorgonák és párnaláva kövek, amelyek létrejöttét a vulkán víz alatti tevékenysége eredményezte.”
Egy tűzhányó jelenti tehát a Ság-hegy alapját, ennyire azonban gondolom nem egyszerű a kép.
„A Ság a Marcal-medencében helyezkedik el, a Kemenesaljai tájegység szerves részét képezi. A medence a Marcal folyó mentén felosztható, a nyugati oldalon található a Kis-Somló és a Ság-hegy, a keleti oldalon pedig a Somló. A folyó és annak régen igen kiterjedt mocsaras árterei miatt üledékes talajformával is találkozhatunk a hegyen, amelyek keverednek a vulkanikus kőzetekkel, sok helyen agyagos talajt hozva létre.
Harmadik elemként - mivel hajdanán nagy kiterjedésben erdő borította ezeket a hegyeket - a barna erdőtalaj is jellemző. Nagyon változatosak itt a termőtalajok, nem lehet azt mondani, hogy akár egy vágó vagy egy dűlő is homogén lenne, tíz méterenként markánsan eltérhet a kép.”
A változatosság ténye mellett megfigyelhetők-e bizonyos jellegzetességek?
„A hegy szoknyáján vannak a mélyebb, hidegebb, agyagban gazdagabb talajok, míg a felsőbb területeken vékonyabb a termőréteg, hamarabb fordulnak ki a kövek, így errefelé különösen nehéz új szőlőket telepíteni.”
Miután kiveséztük az alapot jelentő talajadottságokat, rátérhetünk a szőlőre szintén komoly befolyással bíró időjárásra.
„Mikroklimatikus viszonyaiban a Ság különbözik az őt körülvevő tájtól. Ha ebből a szempontból hasonlítjuk magunkat a Somlóhoz - tapasztalataim szerint -, a Ság-hegy némileg hűvösebb és szárazabb. Az átlagos csapadék a borvidéken 550-650 mm között mozog évente. Bár erre a számra az utóbbi három év rácáfolni látszik, hiszen mostanában nem lépte túl az 500 mm-t sem.
A mi esetünkben azonban az is lényeges, hogy a hegy nyugati lejtőjén vannak a területeink, ami pedig a Keleti-Alpok láncaira néz, ahonnan hűvös légáramlatok érkeznek a felénk. Így nálunk viszonylag könnyen és gyorsan hűl le a levegő, egy-egy hűvösebb éjszaka komolyan visszavetné a növényeket, ha nem lenne ott ez a kivételes kőzettömeg, amely a korábban felvett meleget éjszaka visszasugározza.”
Milyen a szőlőfajták történelmi és mai összetétele a Ság-hegyen?
„Itt elsősorban a fehérszőlők a jellemzőek, a hegy tipikus fajtája ma az olaszrizling, amely a 120 hektáros termőterületünk 70-80%-át teszi ki. A Borászati Füzetek 1904-es számában azonban a „Sághi”-hegy fajtaösszetételéről azt olvastam, hogy a legfontosabb a furmint volt, a második legelterjedtebb pedig a juhfark. A harmadik helyen - meglepő módon - a rajnai rizling állt. Ez utóbbi információ annyira felkeltette az érdeklődésemet, hogy mi is telepítettünk a szőlőfajtából.
A hagyományokon alapuló bortörvény szerint ma a terület 20%-ig engedélyezett a kékszőlő telepítése, a jellemző fajta - valószínűleg Sopron közelsége miatt - a kékfrankos. Itt könnyű, gyümölcsös-fűszeres vörösborok készülnek belőle, a savkarakter meghatározó. Nyilván nem kell nagyon testes, tanninban gazdag Ság-hegyi vörösborra számítani.”
Pár éve készítesz bort, és nagy részben még most alakítod ki a szőlőterületeid fajtaösszetételét. Mégis mely szőlőfajtákban bízol a legjobban itt a Ság-hegyen?
„A fehérszőlőfajták közül a rizlingekben hiszek: az olasz- és a rajnai rizlingben. Az utóbbival kapcsolatban ugyan gyakorlatilag még nincs tapasztalatunk, ezt a korábban meglévő, de idő közben elveszett tudást még újra meg kell szereznünk.
Az olaszrizlinggel már más a helyzet. A nagyapám is abból készített borokat, még az ízükre is emlékszem. Úgy gondolom, a fajta nemcsak nálunk és a Balaton borrégióban, hanem az egész Kárpát-medencében sok lehetőséget rejt. A titok egyik nyitja, hogy ebből a fajtából nagyon sokféle bor készíthető: az egyszerű reduktív daraboktól kezdve, a házasítási alapon keresztül, egészen a nagytestű, fahordós erjesztésű borokig juthatunk, sőt, ott vannak a késői szüretelésű, édes tételek is.”
Beszéltünk a hegy adottságairól és a szőlőkről is, zárszóként menjünk le a pincébe. Hogy látod, milyen hordók használatával mutatják meg a Ság-hegyi borok legszebben karakterüket?
„Nálam leginkább az 500 literes hordók váltak be. Régen is inkább nagyobb hordókat használtak, hét és fél- vagy tízhektósokat. Úgy látom, hogy a legtöbb fehérbort ászokhordóban érdemes készíteni, ugyanakkor vannak olyan szőlőfajták, például a chardonnay, amelyeknél meg lehet próbálni a barrikolást is. Bár ez utóbbi szőlőfajta bevált, újabb telepítéseket nem tervezünk belőle, az erőnket inkább a hagyományos magyar fajtákra koncentráljuk.”
A Ság-hegy kapacitásánál fogva valószínűleg sosem lesz a legismertebb hazai borvidékek között, azonban borainak valóban egyedi karaktere miatt, a Nagy-Somlói borvidék többi részével együtt érdemes a tudatos borfogyasztó figyelmére.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
Mesterkurzusok “vájt orrúaknak” a Winelovers Grandon
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!