A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Példázatokkal élve

Cimketan 3.

2011-10-24 | Vizi Csenge


Sorozatunk előző részéből megtudhattuk, hogyan is vélekedik Ipacs Géza egri grafikus a mai boros címketrendekről, megosztotta velünk azon alapokat, amelyek nélkül egy címke nem tud igazán hatni a vásárlóra, és bevezetett minket a szentélybe: milyen elemekre kell különösen odafigyelnie tervezéskor mind a borásznak, mind a grafikusnak. Az elméleti "oktatás" után átevezünk a vizualizáció és a gyakorlat színterére, ahol Géza munkáiról oszt meg néhány érdekességet, illetve Tokaj címkevilága is vászonra kerül.


 

„Mint már említettem, szinte mindannyian tele vagyunk félelmekkel, félünk az újtól, így azonban nehéz újítónak lenni. Pedig erre szükség van, hiszen valahogyan meg kell tudnunk fogalmazni a jelen közegünket, azt a közeget amiben most élünk. De természetesen oda kell figyelni az egyensúlyra. Kicsit olyan ez, mint a rabbi esete: a fiatal rabbi megkérdezi az idősebbtől, hogy miért kell tartani a szombatot, hiszen ha nem tartják, anélkül is hithű zsidók maradhatnak. Erre az idősebb válasza az, hogy természetesen nem muszáj megtartani, azon nem múlik semmi, meg a többi ünnepnap megőrzésén sem múlik semmi. Ki lehet ütni a falból egy-egy téglát, de ki mondja meg, hogy nem az lesz-e az az elem, amelynek hiányától összeomlik a fal. Tehát ezért nem az a feladat, hogy lebontsuk a falat, hanem az, hogy tovább építsük. Az újítás csak az a téglasor, amit most nekünk kell felrakni.”

Kockáztatni pedig nem árt, hiszen tudjuk, e nélkül nincs győzelem. Hazánkban több olyan borásszal is találkozunk, aki az elmúlt években, évtizedekben úgy döntött, vállal egy új irányt, és kipróbálja az addig járatlan utat. Ezen újítók munkáját Géza sokszor közvetlen közelről követhette nyomon.

„E téma kedvéért a borászok és boraik közül példaként kiemelném Szepsy István és a száraz furmint esetét, amely tökéletes iskolapélda lehetne, hiszen István volt az, aki be merte vállalni, hogy a szokások hatalmából kilépve újrafogalmazza Tokajt a száraz furmint megalkotásával. Ő például olyan ember, akinek a gondolkodásában megvan az az egyensúly, amiről beszéltem az előbbiekben. Ismerem a száraz furmint történetét, és tudom, milyen őrlődések folytán született, attól a felelősségérzettől vezérelve, hogy szükségszerű építkezni, de úgy, hogy ne gyöngüljön a fal, hanem erősödjön, ne téglát vegyünk ki, hanem új sort építsünk. Nekem ez mintapélda.”

Változás Magyarországon

„A borok címkéinek tervezésekor én is megpróbálok nagyon körültekintően eljárni. A meglévő értékeket nem fölülírni, hanem tovább írni. De természetesen mindenki külön történet. Ha megnézzük Bolyki Jánost és Szepsy Istvánt, borászati elképzeléseik, törekvéseik hasonlóak, de emberileg teljesen különböző karakterek.

Míg Szepsy István a visszafogottság megtestesítője, Bolyki Jani egy közvetlenebb karakter. Ezt a különbséget is meg kell tudni fogalmazni a címkékben, erre nagyon oda kell figyelni. A borászon tartjuk a fókuszt, ő az, akinek kifejezésre kell jutni, a címkéken keresztül is. A bor karaktere, stílusa is őt jellemzi. A címkének hitelesen kell tudnia megfogalmazni a borászt, különben a csomagolás kényelmetlen ruhája lesz neki is és a bornak is.

Természetesen több dolog együttállásában rejlik az arculat helyes megfogalmazása. Egyszer előfordult egy borászat arculatának kialakítása során, hogy nem mentünk el a pincészetbe, csak a borász elmondása szerint vontunk le következtetéseket, aztán az eredményből később hatalmas ellentmondás született, amikor megláttuk pincészetét. Koherensnek kell lenni ezeknek az elemeknek. A címketervet teljesen újra kellett gondolnunk. Nagyon fontos a borász személyes stílusa, ami persze félrevezető is lehet, mivel lehet, hogy a vágyait vagy mintákat fogalmaz meg. Látnom kell, hogy valójában milyen is a hétköznapokban, hol lakik, milyen a pince stílusa, mi a hobbija, milyen az érdeklődési köre stb.

Vagyis egyértelműen kijelenthető, hogy a stílus nagyon fontos, de nem kerülhet ellentmondásba a személyes attitűdökkel. A piac számára a megkülönböztetést nem grafikai vagy dizájn oldalról kell szolgáltatni, hanem a személy oldaláról. Természetesen itt meg kell különböztetni azokat a borászatokat, ahol egy személyhez vagy egy családhoz kötődik a pincészet, vagy ahol egy neutrálisabb nagyüzemi vagy kereskedői termékről beszélünk. Mindenhol azokat az értékeket kell kiemelni, melyek megkülönböztető ígérettel bírnak.

 Példázatokkal élve

Érdemes létrehozni egy „ígéret sorrendet”, ami megmutatja, mit szeretnénk képviselni az adott pincészet részéről. Mi olyan motívumokat használunk ennek kifejezésére, amelyek sosem szimpla formai játékok vagy díszítőelemek. Egy friss példa az eddig elmondottakra egy dél-balatoni birtok. A Bujdosó Pincészettel most kezdünk el együtt dolgozni. Az első találkozáskor egyértelmű volt, hogy két szálon futnak a napjaik. Az egyik természetesen a borászat, a másik a versenyhajózás. Ez egy ziccer helyzet volt. Ha azt mondták volna, hogy a sakkozás a szenvedélyük, akkor ez - mint dél-balatoni sztori - nem lett volna olyan erős. De így egyszerre fogalmazzuk bele a történetbe őket és a régiót, integrálunk két jelenséget, a vitorlázást és a borászkodást. Létrehoztuk azt a sugallatot, amely a Balatonhoz való kötődésről, a közelségről szól. Azóta ők találják ki a borok neveinek egy részét, sőt még hajós grafikai motívumokban is adnak tanácsot. Én úgy gondolom, hogy otthon érzik magukat ezekben a címkékben. És hát az otthonlevés érzése az, mint tudjuk, nagyon jó érzés.

Továbbá az Eszterbauer Borászat nevét is szeretném megemlíteni, ahol a kötődést a szülők képe jelentette, látszott a helyszín körbejárása során, hogy a régi fotók átölelik a borász életét, aki erősen kötődik a múlthoz. A cél ennek visszaadása lett, modern elemekkel ötvözve, a mai kornak megfelelő címkevilággal kifejezve. Nagyon jó példa ez is arra, hogy a vadász feladata a készenlét, annak a figyelemnek és érzékenységnek a kondícionálása, hogy ha jön a vad, meglássa és lőjön. Ne lövöldözzön össze-vissza, mert a sok lövöldözés elriasztja a vadakat.

Bolyki János címkéiben is az egyediségre törekedtünk, itt a személyes mindennapi sztori nagy szerepet kapott. Janival mindig történik valami, így fontos volt egy olyan világ létrehozása, amiben a változatosság beépíthető. Több grafikai stílust görgetünk ebben az arculatban a graffititől a klasszikus fametszetig.

Meg kell találni minden alkotónak a saját maga stílusát, melynek alkotása során az inspirációt a személy, a bor és a környezet adja, amelynek és amelyből kialakíthatjuk a termék csomagolását. Egy kedves minta számomra a személy körüli kutatás eredményére a St. Andrea Szőlőbirtok Akutyafáját nevű bora. Élő történet ez, hiszen Lőrincz György szavajárásának visszatükrözése a bor neve. Abban az esetben, ha valaki más csak mint egy vicces nevet találja ki, akkor azt mondom, ez csak egy geg. De ha ilyen erős a kötődés, akkor azt gondolom: sztoriban vagyunk. Ne féljünk használni az élő történeteket!

Példázatokkal élve
 

Önmagában a képi elemek még kevéssé lennének alkalmasak egy bor megfelelő címkéjének kialakítására, és legfőképp eladására. Megfelelő márkanevek kitalálása a következő lépés, amely hol egy hangzatos, de eddig nem létező név, hol pedig egy dűlő előtérbe helyezése.  Ezzel összefüggésben szép lassan át is térhetünk Tokaj címkevilágához, ahol a tradíciók, az arany szín és a finomság uralkodik. Ráadásul egyre több helyen először a dűlő nevével találkozunk egy palackon.

Véleményem szerint a legtöbb tokaji címkét grafikailag nem szabad megbolygatni, bár vannak elemek, amiket viszont szerintem egyre jobban előtérbe kellene helyezni.” Talán kevesen tudják, de Ipacs Géza az, aki több pincészetben kezdeményezője a dűlős borok megjelenésének, és a címkéken a dűlő hangsúlyosabb jelenlétének.

„Szepsy István, aki ennek a gondolatnak úttörője, eladhatná borait úgyis, ha csak a neve szerepelne rajta, de borainak különleges karakterét a különböző dűlők adják, így esetében fontosabbnak tartom a termőterület kommunikálását, mint magát a termelőt. Ez a címkéken is ebben a dominancia sorrendben látható, és a borász részéről nagy önfeladás, de hát a cél nemes. Természetesen ez a világban már több helyen jól működik (Burgundia stb...). A dűlőknek üzenete van, regionális gondolkodást sugallnak.”

Mádi körön belül

Géza a Mádi kör tagjaként egy címkeprotokollt dolgozott ki. „A borászok címkéinek stílusa sértetlen marad, rájuk van bízva, hogy milyen grafikai elemeket használnak fel, de a dominancia sorrend már a címkeprotokoll alapján kell, hogy történjen: legfontosabb elem a termőhely, utána a borászat és a fajta, majd a kötelező elemek következnek.”

 Példázatokkal élve

Az, hogy végül is mit fogad be a fogyasztói társadalom a bor témakörében, és ezt hogyan tudják artikulálni a grafikusok és borászok, jól látható, hogy igen átgondolt tervezői munka eredménye. A személyismeret, a célcsoport megtalálása és ezek megfelelő ötvözése a grafikai elemekben, a termék támogatása, maga a feladat. Ipacs Géza álmai, művészi inspirációi a ZEKK sorozatban nyertek formát. E témáról azonban már korábban megjelent egy átfogó cikk, így aki még szeretne erről vagy Ipacs Gézáról többet olvasni, annak szíves figyelmébe ajánljuk: Zekk - Többet is jelenthet a címke.

További cikkek e témában:

A palackok ruhája
Példázatokkal élve

A vizuális élmények kedvelőinek Gézával összeállítottunk egy portfóliót, amiben biztosan mindenki megtalálja kedvencét! Íme!

 

 



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!