Syrah Toszkánából

Stefano Amerighi - Toszkána, Cortona

2011-06-25 | Tóth Adrienn

Ha azt mondja valaki, hogy Toszkána közepén van egy pince, amely kizárólag syrah készítéssel foglalkozik, nem sok borbarátnak dobban meg rögtön a szíve. Érdemes azonban tudni, hogy Cortonában, hála Napóleon csapatainak, a 18. század óta jelen vannak a nemzetközi szőlőfajták, így az itt készülő syrah 1984 óta eredetvédett státuszt viselhet Cortona Syrah DOC-ként.

Ha az ember Olaszország jól kialakult borvidékein utazik, nem gyakori, hogy túl hosszú borsorral kellene megküzdenie, hacsak házigazdája nem kínálja hordómintákkal, régebbi évjáratokkal. Az "egyboros" Stefano Amerighihez nem túl nagy érdeklődéssel indultunk, végül mégis toszkán túránk legemlékezetesebb kóstolójaként maradt meg bennünk az emlék.

A Stefano Amerighi birtok Cortona területéhez tartozik, ezen belül a magasabbra értékelt Chiuso dombság területén húzódó Poggiobello di Farneta vidékén található az a két kiemelkedő, déli, dél-keleti fekvésű dűlő, amely a pincészet szőlőit adja. A teljes terület tizennégy hektárnyi, ebből 8,5-ön díszlik szőlő.

Stefano Amerighi családja mindig is mezőgazdasági tevékenységet folytatott, az egyik ágon a marhatenyésztés, a másikon inkább a borászat volt a meghatározó. A sztori azonban itt ennyire nem szimpla, a generációs és gondolkodásbeli váltás itt is jelen van. Stefano nagyapja ugyanis inkább helyi fehér fajtából készített bort, amelyre az általunk meglátogatott pince fiatal borásza csak úgy emlékszik vissza: "a bor, amelyet nem tudtam meginni". Logikus volt tehát, hogy amint önálló lábra állt, nem a kicsit oxidált, fehérborok vonalán indul tovább, hanem egy komplex kísérletbe kezdett és mindent egy lapra, a syrah-ra tett föl.

Hivatalosan 2001 óta biodinamikus a pincészet, de már a kezdeti talajmunkák elvégzésekor, a szőlőtőkék telepítésekor is ezen elveket alkalmazták. Az általános követelmények legfontosabb gyakorlati megjelenéseiről kérdezve Stefano azt emelte ki, hogy húsz különböző növényt ültetnek a szőlősorok közé, amelyek a biodiverzitásról és a bizonyos magasságon túlnövő szőlőágakkal, levelekkel együtt a talaj tápanyag utánpótlásáról gondoskodnak. Szükség van erre, hiszen a különböző műtrágyák és más kemikáliák mellőzése mellett pusztán a réz és a kén alkalmazása nem lenne elegendő, a növényeknek ennél komplexebb tápanyagokra is szükségük van, így különös jelentőséggel bírnak a szőlősorok között termő növények és az engedélyezett preparátumok.

A szőlőmunkák elvégzésekor ügyelnek arra, hogy túl sok gépi munkával ne tömörítsék túlzottan a talajt. A terhelést is erőteljesen visszafogják, az egyes növényekre általában nagyságrendileg 500-600 gramm szőlő jut.

Az ültetvény kialakításától kezdve, a mindennapos munkáig az egyes feladatok idejét a holdnaptár gyümölcs-, levél-, gyökér- és virágnapjai határozzák meg. Egyedül egy kivétel van ez alól: az egyes dűlőkben a szüret idejéről a szőlő kóstolása alapján hoznak döntést. A környéken egyébként nem nagyon akad rajta kívül biodinamikus borász, de sok barátja dolgozik ezzel a rendszerrel Toszkána más vidékein, például Chiantiban. Az ő tanácsaik mellett persze szükség van egy, a témával foglalkozó konzultánsra, Adriano Zagora is.

A birtokkoncepció persze nem ér véget a szőlővel és a borral, az összetett struktúra kialakítása jelenleg is folyik. Tavaly készítették az első kenyeret saját búzából. A közeljövő terveinek megfelelően szeptemberben a másik, nem borász nagypapa nyomdokain is elindulnak azáltal, hogy tehenek érkeznek a birtokra, később pedig ezer hagyományos gyümölcsfa telepítésére kerül majd sor.

A borkészítés talán legérdekesebb pontja az a tény volt, hogy itt lábbal zúzzák a bogyók egy részét. Bár az ember sokszor hallja, hogy az emberi talp az egyik legtökéletesebb eszköz erre a célra, hiszen anélkül tárja föl a szemeket, hogy a magok megsérülnének, így elkerülve azt a kockázatot, hogy kesernyés ízek kerüljenek a bogyóba, mégsem gondolnánk, hogy – a néhány szüret idején érkező turistacsoport kivételével - bárki lábbal taposna szőlőt a XXI. században. Stefano szerint azonban bár kell hozzá egy állóképesség, mégsem túl megterhelő ez a munka, hiszen a kisebb egyszemélyes taposó edényekkel kb. fél perc alatt végezhet valaki.

A pincében pumpát nem használnak, a gravitáció segítsége mellett argon gáz bevetésével mozgatják a borokat. Utóbbit a tartályok ürítésekor vetik be úgy, hogy a gázt a tető felől engedik be, és az súlyával kinyomja a bent lévő folyadékot, amely így egy cső segítségével egy másik tartályba ömlik.

Az erjesztéshez fajélesztőt nem használnak, a különböző időben leszüretelt syrah termések természetesen külön erjednek és érnek. A legkorábban szedett, inkább elegáns karakterű, fűszeres, virágos aromájú borok jellemzően inkább betontartályba kerülnek, de ahogy egyre érettebb a gyümölcs a nagyobb, majd végül a kisebb tölgyfahordók is bevetésre kerülnek.

Mindig az alapbornak megfelelő érlelő alkalmatosságot igyekeznek megkeresni, a legfontosabb cél azonban az, hogy a hordó ízei ne legyenek túl kifejezőek a végül palackba kerülő borban. A sikeres házasítás fontos elemeinek számítanak itt a markánsan különböző alapborok, ennek érdekében az érlelés folyamán a borokat már nem mozgatják hordóról hordóra, hanem a nyugalom és konzisztencia érdekében abban hagyják, ahova először töltötték.

2010-ben a szüret szeptember közepén kezdődött és október 13-ig tartott. Az első és utolsó szedés közötti huszonhárom napos különbség nagyon különböző syrah borokat eredményezetett az erőteljesen fűszeres, karcsúbb tételektől, a gazdag, gyümölcsösökön át, a már lekvárosságot is idéző, kis fahordós aromáktól súlyos borokig.

A pincészet normál évben mindössze egyetlen bort készít: a Cortona Syrah DOC-t, jobb évjáratokban azonban emellett erősen limitált mennyiségben palackba kerül egy szelekció is, amelynek termése az Apice nevű dűlőből származik.

A borászat szőlőit és pincéjét végigjárva, láthatjuk, hogy az olasz borélet azért még több szempontból is izgalmasan alakulóban van, főleg az ehhez hasonló, nemzetközi fronton kevésbé ismert régiókban. A világban utazva is érdemes tehát alkalmanként letérni a főutakról, és Montalcino, Chianti vagy Montepulciano kötelező körei mellett olyan tájakat is felfedezni, mint például Cortona.

Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!

Címkék

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!