Szőlőfajták Piemontéből
Csúcsvörösek és édes pezsgők
2012-01-18 | Tóth Adrienn
Piemonte Olaszország északnyugati részében található, és Toszkána mellett Itália legkiemelkedőbb borvidékeként tartjuk számon. Az Alpok által meghatározott tartományban alig akad sík terület, így különös jelentőséggel bír a szőlők elhelyezkedése. Az ország többi részéhez hasonlóan itt is az autochton, azaz helyi fajták a legismertebbek, bár a most sorra vett három kék szőlő mellé ez alkalommal felkerül egy fehér világfajta is, amely nálunk ugyancsak népszerűségnek örvend.
Nebbiolo
A nebbiolo Olaszország egyik legnagyobb presztízsű kékszőlő-fajtája, ezen tulajdonságát ritkaságának és termetbeli nagyságának köszönheti. Még Itálián belül is jellemzően mindössze egy borvidéken termesztik: Piemontéban, és ebben a tartományban is csak a borok 3%-áért felel.
A hegyek által meghatározott régióban kizárólag a legjobb fekvésekben művelhető jó eredménnyel, a megfelelő adottságok hiányában ugyanis félő, hogy nem teljesen érik be ez az ideális esetben nagy testű, magas tannin- és alkoholtartalmú bort adó szőlő. A tapasztalatok szerint a meszes talajt előnyben részesíti a homoktalajokkal szemben. Barolo és Barbaresco világhíres borait ez a szőlőfajta adja, belőle azonban Piemonte más részein is készítenek bort, bár jellemzően ezek ott kevésbé robusztusak.
Barbera
Bár a szőlőfajta megtalálható Olaszország más tartományaiban, sőt az ország határain túl is jelentős a mennyisége, igazán kiemelkedő minőségű borokat a piemontei borászok készítenek belőle. Ott azonban annyira elterjedt, hogy a sangiovese után Itália második legnagyobb területen termesztett kékszőlő-fajtájának számít.
Művelése nem okoz komolyabb gondot a szőlészeknek, a barbera ellenálló a gombás betegségekkel szemben. Borának fontos jellemzője annak viszonylag magas savtartalma, amelyet még melegebb klímán termesztve is őriz. Pont ennek és alacsonyabb tannintartalmának köszönhető népszerűsége például a Kalifornia belsejében lévő borvidékeken, ahol alacsonyabb árfekvésű házasításokhoz használják. Piemontéban legfontosabb termőterületei Barbera d’Alba, d’Asti és del Monferrato.
Dolcetto
A dolcetto valahogy úgy működik Piemontéban, mint a portugieser Villányban. A hegyes olasz régióban igen eltérő adottságokkal bírnak a fekvések, míg a legjobbakba a nebbiolo és a barbera kerül, a hűvösebbekbe a dolcetto. A korán szüretelhető fajta megbízható, és a szüreti munkák időbeli megosztását is elősegíti.
Alacsony sav- és tannintartalmának köszönhetően ez a fajta az újboroktól, a könnyed, gyümölcsös, mindennapos fogyasztásra szánt borokig terjed. A tartományban hét eredetvédett termőhelyen készítik, közülük mégis kiemelkedik egy: Diano d’Alba környékén bora azért különleges, mert a régiós szokástól eltérően a melegebb fekvésekbe telepítik, és termésének mennyiségét is korlátozzák.
Moscato
A mai vörösborárban talán el sem hinnénk, hogy Piemonte legkorábban dokumentált szőlőfajtája nem kék szőlő volt, hanem fehér, méghozzá a moscato bianco, amit a nemzetközi szakirodalom muscat blanc à petits grains-nek nevez, mi pedig sárga muskotálynak hívunk.
Az Asti Spumante és a Moscato d’Asti charmant eljárással készül, amelynek a lényege, hogy az erjedés egy zárt tartályban játszódik le, ahol nem szökik el a fermentáció melléktermékeként létrejövő szén-dioxid. A két pezsgő esetében az erjesztést menet közben egy szűrés segítségével leállítják, eltávolítva az élesztőket a borból. Az így készült pezsgőkben a buborékok mellett cukor is marad, így az alkoholszint sem emelkedik túl magasra.
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!