A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Téli tündöklés Hegyalján

Barangolás a Tokaji borvidéken

2009-02-11 | Vizi Csenge


Éljünk a fővárosban vagy az ország bármely más pontján, érdemes útra kelnünk, ha még nem ismerjük Tokaj-Hegyalja téli arcát. Míg az ország nagy részén – a magasabban fekvő hegycsúcsokat kivéve – talán még csak a hópelyhek bájos hercegnője kopogtat be egy-egy éjjel az ablakunkon, földet érve tápláló cseppé olvadnak Tokajban és környékén,ahol akár több centiméteres hótakaróval borított szőlősorok várhatnak minket. Más arcát mutatja a hideg hónapokban e szőlővesszein nektárt csepegtető tájék. És akkor még a számtalan helyről nem is esett szó, ahol kipihenhetjük az év során felhalmozódott feszültséget, kényeztethetjük lelkünket-testünket.


 

Ha autóval indulunk útnak, akkor mindenképp autópályán érdemes Hegyalját megközelíteni. Igaz egy idő után véget ér e gyorsutazás és némileg lassabb szakasz következik, de ezzel együtt lassul le a magunkkal hozott élettempónk is. Nem is lehetne biztosabb jele annak, hogy megérkeztünk, mint a helyi körforgalom fölé tornyosuló fehér kis épület, a filagónia. Akik jártak már erre, azok tudják, hogy ez egy kis kilátóként szolgált régen és mellette található az égből pottyant kő, a Disznókő. Ma is mámorító kilátásban lehet része bárkinek, aki felmászik oda és esetleg még egy üveg bort is visz magával a területet birtokról Disznókő Pincészet kiváló tételeiből. Sőt, ha már a szőlőbirtoknál járunk, akkor érdemes is itt elidőznünk egy picinyt, hiszen nem csak szőlősorok, hanem csodálatos épületek is alkotják a francia AXA-Millésimes tulajdonában lévő pincekomplexumot. Az egyik ilyen a Sárga Borház, melyet régen présháznak használták, ma elnyerte méltó funkcióját: a klasszicista stílusú épület étteremként működik, és várja a messziről érkezett vándorokat helyi specialistásokkal.

Mivel egy pincészet sem képes présház nélkül bort készíteni, így hát 1995-ben az Ybl-díjas Ekler Dezsővel új épületeket tervezettek, ebben kapott helyet az új présház és a szőlőfeldolgozó. A Disznókő Szőlőbirtok születése sem datálható sokkal korábbra, csupán 3 évet kell visszaugrani annak, aki szeretné felvázolni történelmét. Mi azonban lépjünk tovább e Rákócziak, Lónyayak, Andrássyak stb. által pár száz éve belakott falakon túlra és ideje, hogy eldöntsük, a körforgalomban merre megyünk tovább: Mád, Tarcal, Mezőzombor? Legyen Tokaj!

Tokaj nagy falat, hiszen számtalan történelmi emléket fel lehetne idézni, mely felkelti az érdeklődésünk a csupán 1986-ban visszanyert városi címet viselő borközpont iránt. Megsínylette a város a háborúkat és a régi rendszert, holott már 1450 körül oly híres volt bortermeléséről és Felvidéket illetve az Alföld északi részét összekötő gazdasági szerepéről, hogy akkor mezővárosi ranggal látták el. Ma ismét élet szaga - vagyis az illata szó ideillőbb talán - járja át e fontos forgalmi csomópontot. A Tokaj Történelmi Borvidéket 2002-ben az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította, így maga Tokaj városa kiváló szakemberei révén próbál minden lehetőséget megragadni arra, hogy Hegyalját minél látogatottabb turisztikai területté emelje. Megkapja méltó helyét, ahogyan a boraik is megkapják méltó helyüket az ételek és a többi bortárs között. Mi felé is nyithatna egy borvidék, mint a gasztronómia felé? És ha mellé még kultúra is társul, akkor az egyenlő a biztos sikerrel! Tokajban pedig minden adott erre.

Ott a régi Zsinagóga, mely már egy ideje rekonstruálva, teljes pompájában és a mai kor technikájával felvértezve várja a konferenciára vagy épp házasságkötésre érkezőket, de azok sem fognak csalódni, akik pár száz kilométert nem csak a finom nedűk, hanem mondjuk egy zongora hangverseny kedvéért tesznek meg. Mellette pedig a Paulay Ede Színház tárja ki kapuit a drámára és vígjátékra éhező lelkek előtt, de nem csak a színpadon, hanem a vásznon is, hiszen a színház moziként is funkcionál.

A város sétálóutcája pedig évről évre egyre szebb lesz, felfedezhetünk pár igen jó kávézót vagy épp a Toldi Fogadó személyében egy-egy jó éttermet. Ha pedig bort kóstolnánk, akkor ki sem kell mennünk a városból, csupán egy pár lépést kell tennünk a központból felfelé vezető úton, és máris eljutunk a Hímesudvarba, vagy épp a Dobogó pincészethez, vagy ha ehhez a kis túrához sincs kedvünk, csak a téren iszogatnánk, látogassuk meg a Rákóczi Pincébe.
És hogy mit hozhat még a jövő? A város vezetői szívükben dédelgetnek egy nagy álmot: egy szabadtéri kőszínház megvalósítását, de nem titkolt vágyuk az sem, hogy a város centrumában, a főtéren elkészüljön egy a több mint 100 vendég befogadására alkalmas szálloda, sőt! Az Kulturális Turizmus év során egyre több és színesebb programmal készülnek a helyi turisztikai szakemberek, az az egy biztos, itt senki sem fog unatkozni, aki esetleg megfáradna a nektárok ízlelgetésében.

Utazzunk is tovább! Mivel már biztosan nagyon éhesek vagyunk, eldönthetjük, hogy utunkat Erdőbénye vagy pedig Tállya felé vesszük. Ha több napra jöttünk, akkor nem érdemes egyik települést sem kihagyni! Hogy miért? Mert Erdőbénye tiszta levegőjéhez fogható nincsen, mert itt egyszerűen elolvad az ember a táj látványtól, mely fogadja. A völgyben fekvő falut először talán érdemes a környező szőlősorok tetejéből megfigyelni, hiszen ha egy áldott napot fogunk ki, akkor lábunk alatt enyhe ködfelhő lengi be sejtelmesen Erdőbényét. Majd ha lejjebb araszolunk a már bronz korban is lakott településbe, több különleges dologban is részünk lehet: egyrészt egy kádárbemutatón végignézhetjük, hogyan készülnek boraink tárolói, de betérhetünk akár a Magita Hotelbe is, ahol a kitűnő ételek mellett a környék borait vagy épp pálinkáit is megkóstolhatjuk, ha pedig ránk esteledik, akár ki is vehetünk egy szobát, és hatalmasat aludhatunk az oxigéndús levegőjű napunk után. Vagy inkább még innánk egy kis bort a helyi termelőktől pihenés helyett? Akkor érdemes a kulináris élvezeteket a Béres Szőlőbirtoknál vagy épp valamelyik kisebb pincészetnél, pl. Homonna Attilánál folytatni.

Azonban essen szó a másik településről, Tállyáról is. Erdőbényéről visszaindulva először több kis falun vezet át az utunk, érdemes is megállni például Szegilongon, ahol egy gyönyörűen felújított tájház várja az érdeklődőket, hagyományőrző berendezéssel és végtelenül kedves vendégfogadókkal. A hatalmas kályhában sütik a finomságokat, közben pedig pálinkát, bort lehet kóstolni. És ha megtetszik a hely szelleme? Tessék visszatérni! A tájház ugyanis vendégházként is működik, így nyáron bárki leugorhat pár napra pihenni, persze előtte érdemes tájékozódni a lehetőségekről, ugyanis sok hétvége már betelt a házikó vendégfogadó naptárjában.



Na de haladjunk tovább. Ahogy elérjük Tarcalt, és még nem sietünk haza, mindenképp térjünk be az Andrássy kúriába vagy épp a Gróf Degenfeld Kastélyszállóba. Előbbiben egy kitűnő Vinosense Spa fürdő és masszázs szolgáltatás várja nem csak a kúria vendégeit, hanem bárkit, aki szeretne egy különleges, vinoterápiás foglalkozáson részt venni, és felmelegedni a kinti hűvös levegő után. Utóbbit pedig muzeális berendezési tárgyai, Empire bútorzata, velencei csillárjai, vagyis a 19. századi miliő miatt érdemes felkeresni. Amúgy mindkét hotel négy csillagot tudhat magáénak, így Tarcal települése egyedülálló e tekintetben hazánkban.

Ha már kiáztattuk magunkat, és túl vagyunk a szemet gyönyörködtető látványon is, menjünk tovább Mád irányába, amit elhagyva lassan meglátjuk a Tállya táblát. A már őskorban is lakott település a 15. században kapott városi rangot. Neve francia bevándorlóktól származhat, ugyanis létezik egy szó, a taille, amely vágást, irtást jelent, és amely minden bizonnyal arra utal, hogy a szőlőtelepítés előtt a domboldalon található bozótokat kiirtották. Egyes vélekedések szerint Európa földrajzi középpontja Tállyán található, de vajon ezt ki bizonyíthatná? Mindenesetre, ha már idáig jöttünk, akkor nézzük meg ezen állításnak emlékül állított szobrot, sétáljunk egyet a tüneményes házak között, barangoljuk be az utcákat, majd ha már kellőképp megéheztünk, irány Hegyalja egyik híres étterme, az Oroszlános Borvendéglő.

Ezt a 400 éves Szirmay-kúria részeként alakították ki, és mint a gasztronómiai megújulás érharcosa felhúzza zászlaját a szezonális ételek, hagyományos és modern konyha ötvözése mellett. Kényelmes kis asztalok, korabeli hangulat, megannyi eldugott kis terem, apró könyvtárszoba mind-mind a vendégek hangulatát hivatott fokozni. Amennyiben már nem kívánunk ma tovább menni, szenderüljünk álomba Tállyán, akár a vendéglő szomszédságában található Bártfay Udvarházat is választhatjuk, így nem kell sokat mennünk a kiadós vacsora és finom italok után, a háziasszony kedvessége pedig kárpótlás lehet arra, hogyha netán másnap már autóba is kell ülnünk, és elhagynunk e vidéket.

Biztosan akad olyan, akinek ennyi még közel sem volt elég a látványosságokból, annak van még mit körbejárnia, azt bizton állíthatjuk, vagy ha épp sportolni támad kedve bárkinek a ropogós hó láttán, esetleg szeretné ledolgozni minél hamarabb az elmúlt napokban elfogyasztott sok finomságot, irány a sípálya, fel a túrabakancsot, izzítsuk be fényképezőgépünket és örökítsük meg a mennyei Tokaj-Hegyalját télen (is)!

Ha értesülni szeretne a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezzen Primőr hírlevelünkre!

 

 



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!