Tíz tudnivaló a portugieserről

Márton-napi csúcsszezon

2012-11-07 | Tóth Adrienn

Ha végiggondoljuk, a Márton-nap az egyetlen olyan széles körben megült ünnepünk, amely a borról szól. Ha pedig újbor, a korai érésű szőlőfajták jöhetnek számításba, hiszen ezek azok, amelyek elsőként elhagyják a tőkét, és megkezdik átalakulásukat a pincében. Hazánkban Villányból kiindulva terjedt el az újborőrület, ezért nem véletlen, hogy a mai napig a portugieser az egyik legismertebb primőralapanyag. A szezonalitás jegyében most ezt a szőlőfajtát vesszük elő; íme tíz fontos információ!

1. Mára úgy tűnik, megszoktuk a portugiesert, nem volt azonban olyan régen, amikor még oportónak, kékoportónak neveztük. Azonban az EU szabályozásának megfelelően a földrajzi elnevezés névazonosság esetén felülírja a szőlőfajtát. Így amit elnyertünk az olaszoktól tocai friulano (szőlőfajta) – Tokaj (származáshely), azt elvesztettük a kékoportónál (szőlőfajta) – Portó (borvidék).

2. A portugieser már ismert név volt, az Ausztriában és Németországban ugyancsak telepített fajtát arrafelé így nevezték. Németországban Pfalz, Rheinhessen és Ahr vidékein foglalkoznak vele, a szomszédnál pedig Alsó-Ausztriában terjedt el.

3. Származása bizonytalan, valószínűleg mind hozzánk, mind Németországba Ausztriából került. További kérdés az, hogy mennyi annak a legendának az igazságtartalma, amely szerint Baron von Fries Portóból hozta magával osztrák birtokára 1772-ben.

4. A fajta jellemzően szeptember első felében már szüretelhető, egészségi állapotára ugyanakkor az érés folyamán különösen is tekintettel kell lenni, mert vékony héja miatt hajlamos a rothadásra. Más érzékenység nem jellemző rá, sokféle talajon és eltérő klimatikus viszonyok között is beérik, a téli fagyokat jól viseli.

5. Nem véletlenül kedvelt alapanyaga az újboroknak. Ezt nemcsak korai szüretének időpontja teszi lehetővé, hanem a bor szerkezete is, amely lágy tanninja, markáns gyümölcsaromái miatt nem teszi szükségessé a hosszabb érlelést. Különösen igaz ez rá déli fekvésű, melegebb klímájú származáshely esetén.

6. A portugieserből készült fajtaborokat jellemzően a mindennapok boraként tartjuk számon. Jó fekvésű dűlőben termesztve, megfelelő terméskorlátozást és hozzá illő borfeldolgozási módszereket választva azonban magasabb kategóriájú bor is nyerhető belőle.

7. Nemcsak fajtaborként kedvelt azonban, de gyakori szereplője az egri bikavéreknek, amelyekbe rajta kívül kerülhet még kékfrankos, kadarka, blauburger, zweigelt, cabernet franc, cabernet sauvignon, merlot, pinot noir, menoir és syrah.

8. Ételpárosít keresve hozzá, az évnek ebben a szakában elsősorban a libaételekre gondolhatunk; kerek gyümölcsös vörösborként azonban széles körben illeszthető nem túl nehéz, enyhén fűszerezett fogásokhoz a paradicsomalapú tésztaételektől a sült húsokon át a sonkát tartalmazó hidegtálakig.

9. Valószínűleg a német minta hatására a nemzetközi szakirodalom megemlíti a vonatkozásában a különböző kolbászféléket, valamint az ezek felhasználásával készített ételeket, amelyek nálunk sem elvetendő lehetőségek.

10. Konkrét példákat is mutatva a Vinoport által kóstolt fajtaborokhoz és házasításokhoz kattints IDE!

Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!

Címkék

villány újbor portugieser ausztria németország szőlőfajta márton-nap kékoportó kék szőlő oportó

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!