Természetes úton lesz igazán ellenálló a szőlő
A Hétszőlőnél komolyan veszik a biót, akárcsak a száraz tokaji borokat
2017-10-04 | Sólyom Bence
Igazán szerencsésnek mondhatja magát az a látogató, akit a nyárból őszbe forduló napok bármelyikén Tokajon ér a reggel. A színek és fények alkotta fantasztikus színkavalkád már önmagában magával ragadó, de ha mindeközben olyan dűlőkben kalauzolják az embert, ahol már több mint 500 évvel korábban is szőlőtermesztéssel foglalkoztak, akkor az ámulat csak fokozódik.
Fotó: Gellér Anna
Augusztus utolsó napjaiban a Tokaj-Hétszőlő Szőlőbirtok vezetői fogadtak minket, és abban a szerencsében volt részünk, hogy a kezdődő szüret izgalmai között Makai Gergely főborásznak még az újságírói kíváncsiság kielégítésére is maradt energiája.
Az egyik legszebb és legősibb birtok
Tokaj egyik emblematikus birtoka nem véletlenül érdemelte ki 2012-ben a Magyarország legszebb szőlőbirtoka címet, a feldolgozó fölötti meredek táblák egysége gyönyörű látványban részesíti a bámészkodót. Miután Oroszlán Tamás kereskedelmi igazgató nagyvonalakban vázolta nekünk a birtok felépítését, és röviden bemutatta az egyes dűlőket, a főborásszal dzsipbe pattantunk, és egészen a Hétszőlő dűlő felső határáig meg sem álltunk.
Dacára annak, hogy a Hétszőlő dűlőben már 1502-ben is gazdálkodtak, a birtokon látható szőlőtőkék „mindössze” 25 évesek. A rendszerváltás előtti, úgynevezett „kombinátos” időkben ugyanis úgy találták, hogy ez a terület nem alkalmas szőlőtermesztésre, ezért annak idején az államosítást követően az itt található szőlőket kivágták, és az 1991-es újratelepítésig (a Tokaj-Hétszőlő birtok alapításáig) ezekben a dűlőkben a fás-cserjés növényzet volt az uralkodó.
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy így ezek a területek megúszták a főleg az 1970-es évekre jellemző vegyszeres kezelést.
A Hétszőlő és a környező, fantasztikus adottságokkal rendelkező dűlők - köszönhetően saját meredekségüknek - évtizedeken át pihentek, hogy napjainkra a Tokaj-Hegyaljai borvidék első (és egyelőre egyedüli) olyan nagybirtoka legyen a Hétszőlő, ahol teljes egészében biogazdálkodást folytatnak.
Fotó: Gellér Anna
A Tokaj-Hétszőlő birtok azért is különleges, mert valamennyi parcella egy tagban van, így a szomszédok sem tudnak bezavarni a bioborok készítésébe. A Nagyszőlő-, Kis-Garai- és a Hétszőlő dűlő mellett a rendkívül meredek Lencsés dűlő is a birtokhoz tartozik. Utóbbin ugyan csak kis területen gazdálkodnak, de mind a dűlő látványa, mind pedig az alkalmazott szőlészeti technológia figyelemreméltó.
A Lencsés dűlő még tokaji viszonylatban is rendkívül meredek területnek számít, ezért a teraszos kialakítású hegyoldalban látható karós szőlőt csak lóval lehet megművelni.
Bio: nehéz, de megéri!
A bioborok kelendőek mostanság, de jó tudni, hogy csak az számít hivatalosan biobornak, ami megfelel a rendkívül szigorú szabályozásnak, és persze csak akkor viselheti egy bor a bio megjelölést, ha a bonyolult adminisztrációs procedúrán is átesik.
A Hétszőlő birtokon a biogazdálkodás már rég nem a kísérletezésről, vagy az éppen aktuális piaci trendek kiszolgálásáról szól. Teljes mértékben magukévá tették ezt a filozófiát, ami már a birtok alapításától kezdve fontos szempontként megjelent itt. Azzal, hogy egy szakmailag rossz döntésnek köszönhetően sokáig pihentették az itteni meredek parcellákat, egy olyan értéket kaptak a ma itt gazdálkodók, amelyet már az 1991-es induláskor szerettek volna megőrizni.
Fotó: Gellér Anna
Nem csupán a pénzről, vagy a jobb eladhatóságról szól ez, Makai Gergőék tapasztalata szerint ugyanis a bioművelésű szőlő meghálálja a törődést. Többször tapasztalták már, hogy amikor az időjárás miatt másoknak talán nehezebb az adott év, a Hétszőlő birtokon akkor sincs különösebb gond a szőlővel.
A biogazdálkodásban főleg a megelőzés dominál, ebből fakadóan a sütőporral, narancshéjjal és édesköményolajjal kezelt tőkéken nem kell annyit küzdeni a peronoszpórával, vagy a lisztharmattal. Fontos szempont természetesen a környezettudatosság is, Gergőék szerint ugyanis egyáltalán nem mindegy, hogy a szőlőben dolgozók milyen körülmények között törik magukat azon egész évben, hogy a végeredmény egyre jobb legyen.
Makai Gergő évről-évre azt tapasztalja, hogy ha a szőlőben mindent elkövetnek év közben, akkor a gondos szőlészet még egy nehéz évjáratban is érezhetően megtérül.
Nekünk még abból, hogy biók vagyunk, soha nem volt terméskiesésünk
– világít rá a főborász arra, hogy miért éri meg üzletileg is teljesen átállni a bioművelésre.
Nyugaton jobban tudják, hogy mi az a bio
A jó termésátlagot kevés permetezéssel is meg tudják tartani, az egyetlen kellemetlenség talán csak a szokásosnál is több adminisztratív munka, ami a bio tanúsítvány megszerzésével jár, de a végeredményt tekintve mindenképp megéri ez a kis plusz fáradozás. Ahol nem kizárólag bioművelésű területek vannak, ott azért akadhatnak gondok mind a tanúsítvánnyal, mind pedig a pohárba kerülő borokkal. Arra is látott már példát Gergő és Tamás, hogy gyakorlatilag ihatatlan biobort palackoztak egyes termelők, ami miatt sajnos vannak még félelmek itthon ezen a piacon.
Külföldön, főleg a nyugat-európai és északi piacon jelenleg talán könnyebb dolguk van a Tokaj-Hétszőlő bioboroknak. Egyrészről tudatosabb fogyasztókkal találja szemben magát a termelő, másrészt viszont az is beszédes adat, hogy a skandináv régióban kitűzött cél, hogy 1-2 éven belül a kínálat 20%-a biobor legyen.
Fotó: Gellér Anna
Az egy éve felállt új menedzsmentnek ez persze kedvez, bár amellett, hogy az amúgy is jelentős exportjuk mellett a belföldi jelenlétet is szeretnék erősíteni, a nyugati piacon is meg kell küzdeniük minden egyes eladásért. Szomorú, de igaz: a külföldi, főleg nyugat-európai közönség ismeri ugyan Tokajt, de a száraz tokaji borok puszta léte is komoly meglepetést okoz ezekben a körökben, ráadásul, ha még bio borról is van szó, akkor aztán még többen kapják fel a fejüket. Tamás és Gergő mindent megtesznek, hogy Tokaj és a Hétszőlő hírét és borait minél többen megismerjék, de hiányolják a stratégiai, mondhatni nemzeti összefogást a kérdésben.
A felvezetőnek szánt dűlőtúra végén a főborász kénytelen volt bemutatni a seregélyek terepjáróval és dudával történő elüldözését a Kis-Garai dűlőből. A sikeres óvintézkedés után pedig meghívást kaptunk egy rögtönzött kóstolóra, így mi is megtapasztalhattuk, hogy mit is jelent egy borászat életében a teljes paradigmaváltás.
Dűlőtúra után borkóstoló
Előzetesen leginkább a bio Furmintra voltam kíváncsi 2016-ból, hiszen annyi jó kritikát kapott itthon és Norvégiában egyaránt, nem is beszélve Matt Kramer, neves angol borkritikus év eleji ajánlásáról, hogy alig győztem kivárni a kóstolót.
Fotó: Gellér Anna
Oroszlán Tamás nem is csigázott sokáig, rögtön a sor elején a BIO Furmint 2016-ból töltött nekünk. Gyümölcsös, kissé virágos illat után, kellemes ásványosság és príma savak következnek a kortyban. Ízben és lecsengésben friss, enyhe ásványosság is fellelhető. Tökéletesen megértek mindenkit, aki dicséri ezt a tételt, és nem csodálom, hogy a Hétszőlőnél is ennyire büszkék rá.
A látogatásunk során megtudtuk, hogy könnyedebb, lendületesebb, a terület jellegét teljes mértékét bemutató furmint készítése a cél a Hétszőlőnél. Az elsőnek kóstolt bor a Nagyszőlő és a Kis-Garai dűlőből érkezett, de inkább a Nagyszőlő tekinthető hangsúlyosnak ebben az esetben.
A következő borunk egy dűlőszelektált Kis-Garai Furmint 2016 volt, területileg a birtok legtetejéről válogatva, azokból a parcellákból, ahonnan nem sokkal korábban Gergőnek kellett elhajtania a seregélyeket. Ahogy a dűlő, úgy ez a tétel is nagyon érdekes, markánsan érezzük az ásványosságot, ami a Kis-Garai vékony lösztakarójából, a vulkáni altalaj közelségéből adódik. A fahordós érlelés érezhető, egyelőre kicsit talán jobban is mint kéne, ugyanakkor ez tipikusan az a bor, amit érdemes elrakni még egy évre és jövőre elővenni, akkor viszont kifejezetten ajánlott.
Fotó: Gellér Anna
A tavalyi év nem volt egyszerű a Hétszőlőnél. Dacára a bíztató kezdetnek, és a július elején tapasztalható fantasztikus termésnek, a hónap végén jött egy nem mindennapi vihar és elverte a szőlő 50 százalékát. Nem maradt sok minden, ráadásul azt is válogatni kellett a pusztítás miatt, ennek ellenére mégis figyelemreméltó borokra lehet számítani.
A frissek után Tamás egy Nagyszőlő-dűlő Furmint 2015-tel folytatja a kóstoltatást, ami után már bennünk sem marad kérdés azt illetően, hogy miért is veszik komolyan a Hétszőlő birtokot, ha a dűlős száraz furmintokról van szó. A dűlő magasabban fekvő területeiből válogatták az arra érdemes fürtöket, még a birtokfurmint előtt pár nappal.
Hét hónapot volt hordóban ez a furmint, és örömteli, hogy ez pont annyira jelenik meg ízben és illatban, hogy az összhangban legyen a bor egyéb jegyeivel. Illatában virágos, a telt kortyban nagyon jól esik a minerális jelleg. Sava is rendben van, dinamikus, nagyon szép furmint.
Fotó: Gellér Anna
A birtok korábbi arculatát tükrözi az a Furmint Selection 2012, amely idén elnyerte a „Debrecen Város Prémium Bora” címet. Az elmúlt években a dűlőszelektált borok váltották fel a selectionöket, amelyeket dűlőtől függetlenül, azokból a parcellákból válogattak, ahol közelebb van a vulkáni altalaj a felszínhez.
Ez egy hordóválogatás a Nagyszőlő- és a Kis-Garay dűlőkből házasítva, nagyjából 50-50 százalékban. Színe élénk sárga, illatában a hordó és az ásvány egyensúlyoz a trópusi gyümölcsökkel. Mangó és zöldalma az ízben, az alkohol nem lóg ki, a lecsengése pedig figyelemreméltóan hosszú és kellemes.
Tamás a rögtönzött délelőtti kóstolónkat is képes megkoronázni egy olyan aszúval, ami nem nagyon tud veszíteni. A Gault & Millau a legutóbbi étteremkalauzában a 10 legjobb magyar édesbor közé választotta, a Decanter World Wine Awards 2017 pedig aranyéremmel jutalmazta. A 6 puttonyos aszú 2013-ból már egy dűlőszelektált aszú, ami szintén egy új vonal a Hétszőlőnél. A 198 gramm maradékcukor légiességgel és különlegesen gyümölcsös ízekkel párosul. Új fahordóban erjesztették, de ez csak nagyon finoman van jelen. Szép testű, elegáns aszú, élénk savakkal.
Történelmi birtokhoz, történelmi pince is jár
A Tokaj-Hétszőlő birtokhoz éppúgy hozzátartozik a Rákóczi Pince, mint amennyire magáról Tokajról sem lehet beszélni a XV. század elején épült pince nélkül. Gyönyörű borokat és Szapolyai János királlyá választását is látták a pince falai 1526-ban, napjainkban Oroszlán Tamásék formálják évről-évre egyre jelentősebb turisztikai színtérré.
Fotó: Gellér Anna
A tekintélyes pincerendszerben csak a lovagterem 28 méter hosszú és 10 méter széles, ami önmagában lélegzetelállító, a bormúzeum és a bortrezor pedig csak növelik az ódon pince presztízsét. A pince fölött a Hétszőlő birtok által kialakított borbisztrót találunk hangulatos terasszal, de az elsőre is látszi, hogy még ezen túl is nagy lehetőségek vannak a helyszínben.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!