" A borászoknak jobban kell bízniuk abban, amit a terroir ad nekik"
Dr. Caroline Gilby Master of Wine
2023-09-05 | Bognár Attila
Dr. Caroline Gilby Master of Wine, a 2018-as "Borászok Barátja" fejti ki véleményét a közép-kelet-európai borrégió helyzetéről. Ezúttal a Winelovers Wine Awards-on kérdeztük meg, ahol a gyümölcshangsúlyos vörösborok specialistájaként bírált.
Miért volt fontos az ön számára a zsűritagként való részvétel Magyarországon a Winelovers Wine Awards borversenyen?
Mert szeretek felfedezni új dolgokat. Ha az ember vakkóstolón vesz részt, akkor nem tudja, hogy kinek a borairól van szó, és valójában minden előítélettől függetlenül ítélheti meg őket. Tehát minden ilyen alkalom potenciális lehetőség, hogy megismerjek új termelőket, akiket eddig még nem volt alkalmam.
Mit gondol, mi a különbség az idén második éve megrendezett, és így új szereplőnek tekinthető Winelovers Wine Awards és más hasonló borversenyek között?
Úgy gondolom, hogy minden versenynek megvan a maga karaktere. Különbözőek a borok, más-más a bírálati mód, mindegyiknek megvan az egyedisége. De azt hiszem, mindegyiknek az a lényege, hogy ez egy lehetőség a kiválóság jutalmazására, ha a borászok jó munkát végeznek. Ezt keressük az ilyen teszteken. Az előttünk lévő poharak legalább egy évet jelentenek valakinek az életében, munkájában, így megérdemlik a figyelmünket. Azt gondolom, hogy az érdeklődő borászok is kihasználják a fejlődés lehetőségét, mert ha nem sikerül olyan jól egy-egy tételük, mint remélték volna, akkor azt kell tenniük, hogy megkóstolják a többit, amelyek magasabb pontot értek el, és megnézik mit tanulhatnak belőlük. Szóval úgy vélem, hogy minden olyan verseny, ahol jó a lebonyolítás, kiváló szakember bírálókkal, az mind ilyen lehet. Azt kell mondjam, hogy jobban szeretek olyan versenyeken bírálni, ahol vita folyik, így tanulhatunk egymástól, mint például a Winelovers Wine Awards-on. Ha egy panelben bírálok kereskedőkkel, ismerősökkel, sommeliere-kel, borászokkal, szakírókkal, akkor ezek a különböző emberek másképp viszonyulnak a borhoz, és másképp értelmezik a bort, és ez mindig értelmes beszélgetésekhez vezet. Így mindannyian tanulhatunk egymástól, és szerintem az a szép, hogy mindig tanulunk is.
Mi a véleménye a borok átlagos minőségi szintjéről?
Az elmúlt évek során határozottan látom a fejlődést a magyar borokban. Úgy gondolom, hogy a borászoknak jobban kell bízniuk abban, amit a terroir ad nekik, és kevésbé kellene, hogy a bort a technológiára és a hordóra bízzák. Természetesen még mindig vannak olyan borok, amelyeknek tényleg nem kellene itt lenniük, mert hibásak, valahol rosszul kezelték őket a borkészítési folyamat során. Ez kár, mert tudom, hogy ezek a borászok is sok erőfeszítést tesznek a szőlőjükbe és a borkészítésükbe, és aztán ha nem kezelik megfelelően a borokat, akkor az rossz végeredményhez vezethet.
Ezúttal a gyümölcsös, könnyedebb vörösbor kategória tesztvezetője volt. Elmesélné a tapasztalatait?
Én kértem, hogy ebben a panelben lehessek. Azért választottam ezt a kategóriát, mert úgy gondolom, hogy ez olyan, amelyet gyakran alulértékelnek, és még mindig van egy olyan általános vélekedés, hogy a vörösborok minősége a sötét színről, sok tanninról, sok alkoholról szól. Úgy gondolom, hogy ezek a világosabb, gyümölcs- és sav vezérelt vörösborok jobban passzolnak a mai fogyasztó korszelleméhez, ízlésvilágához. Különösen, ha a nyugati piacokat, például az Egyesült Királyságot nézzük. Az emberek ezeket az üdítőbb stílusú vörösborokat keresik, melyek sokszor nagyon kifinomultak és elegánsak tudnak lenni, ami számomra előny. De néha ez azt jelenti, hogy lemaradnak a pontversenyeken. Ezért nagyon szerettem volna ezt a kategóriát bírálni, és azt tudom mondani, hogy kiválogattunk több aranyérmes bort, amelyekben megvolt az az elegancia és az az egyensúly, amit kerestünk. Anélkül, hogy feltétlenül nagyok és erőteljesek lettek volna, ugyanakkor megvolt a gyümölcsös, hosszú lecsengésük és az eleganciájuk is.
A világpiac a gyümölcshangsúlyos, könnyebb, alacsonyabb tanninokkal bíró borok felé fordult. Valamint olyan borokat keres, amelyek inkább az ételekhez illenek, mintsem uralják az ételeket.
Úgy gondolom, hogy ezekben a könnyedebb és gyümölcsös borokban megvan a lehetőség, hogy jobban illeszkedjenek egy étkezésbe és megfelelőbb bor-étel párost alkossanak.
Ön az egyik legkiemelkedőbb olyan borszakértő, Master of Wine jelenleg, aki a legtöbb tapasztalattal és tudással rendelkezik a magyar borokkal kapcsolatban. 2018-ban Ön volt az első külföldi, aki elnyerte Magyarországon a „Borászok Barátja” kitüntetést, és tagja a Tokaj Confrerie-nek is. Mit jelentenek az ön számára ezek a címek?
Nagyon fontos nekem mind a kettő, mégpedig azért, mert ezt a borászok szavazták meg nekem. Óriási elismerésnek és megtiszteltetésnek tartom mindegyiket. Próbálom felidézni, hogy mit tettem az elmúlt évek során a magyar borokért, például amikor kóstolókat szerveztem, cikkeket írtam, beszélgetéseket folytattam stb., és mindezt azért, hogy felhívjam az emberek figyelmét arra, hogy mi történik itt a borvilág ezen részén.
Vannak-e kedvenc magyar borvidékei, borászai, esetleg borai?
Egyértelműen Tokaj a kedvenc borvidékem, csodálatos vidék, fantasztikus szőlőkkel. Különösen a hárslevelű szépsége fogott meg, de a furmint sokoldalúságát is kiemelném. Nagyon szeretem a kadarkát is. Ha jól van elkészítve, akkor olyan örömteli borokat ad, amelyek frissek és ételek mellé is kiválóan társíthatóak. Sok kiváló bort kóstoltam Villányból és Szekszárdról is, de különösen megfogott a Balaton környéki vulkanikus talajokról származó borok szépsége. Somló fantasztikus borokat ad, nagyon sok kiváló, szorgalmas borásszal találkoztam onnét, nagyon tisztelem a munkájukat. Ugyanakkor nemzetközi szinten kis borvidéknek számít, a kis termelt mennyiség miatt nehezebb helyzetben van, de mindenképp betölt egy piaci rést, azok számára, akik ezt a stílust kedvelik.
Ha egy pillanatra eltekintünk a tokaji aszútól, akkor ön szerint melyik magyar szőlőfajtáknak, boroknak, borvidékeknek van a legnagyobb esélyük a világpiacon?
A száraz furmintban látok nagy lehetőségeket, ezt a nemzetközi piac egyre jobban fogadja. Nagyon fontos szerepe van ebben a nemzetközi piacokon szervezett, furmint fajtára koncentráló bemutatóknak, kóstolóknak, különösen a Londoni Furmint februárnak, amelyen nagyon komoly mesterkurzusok keretében is megismerkedhettek az érdeklődők a száraz furmintokkal. Az Egyesült Királyságban egyre több komoly borlappal rendelkező helyen találhatóak meg a furmintok. Ami nagyon fontos még, hogy ennek a fajtának a nevét könnyű kiejteni. Ellentétben a hárslevelűvel, amit bármennyire is szeretek, a neve miatt nehéz lesz eladni. Ugyanaz igaz az olaszrizlingre is. Ennek a neve kicsit zavaró is, hiszen minden országban szinte más a néven megy, pl. Ausztriában Welschriesling, Horvátországban Grasevina. A közelmúltban adtuk egy borversenyen a „kategória legjobbja díját” egy Szerbiából származó Grasac-nak, ami szintén ugyanaz a fajta. Ez is azt mutatja, hogy világszínvonalú potenciálra képes szőlőfajta ez, de nem tudom, hogy hogyan lehet ezt a világpiac felé egységesen kommunikálni. Ugyanakkor azt is tudom, hogy ez a magyarok kedvenc fehér fajtája.
Ön a kelet- és közép-európai borok szakértője. Mit gondol, mely országok és borvidékek számítanak manapság a régió legizgalmasabb borvidékeinek?
Úgy gondolom, hogy több ilyen is van. Például Szlovénia, ahol gyönyörű a táj, kedvesek az emberek, és a szolvén borok nagyon érdekesek mostanában. Fantasztikusak a borvidékek és a borászok egyre magasabb minőségű borokat készítenek. Az igazi kedvencem viszont Isztria, Horvátország mostanában nagyon izgalmas. Nagyon sok érdekes szőlőfajtát találni itt. Ezek közül mindenképp érdemes megemlíteni az Isztriai Malvaziát, mert több párhuzama is van a régió más országaival. Ez a fajta egykor tömegborok alapanyaga volt, mára pedig bebizonyította, hogy kiváló minőségre képes különböző stílusokban is. Tovább menve délebbre pedig olyan izgalmas fajtákat találni, mint a Posip vagy Babic. Nagyon érdekes jelenleg Szerbia is, különösen a Fruska Gora borvidék, ahol viszonylag sok új termelő van, akik dinamizálták ezt a borvidéket. Aztán ott van Bulgária, amelyik a bor minősége és a kis magánpincészetek által elért fejlődés szempontjából emelkedik ki, ahol a helyi szőlőfajtákból egyre magasabb minőségű borokat állítanak elő. Ott van a Gamza szőlőfajta, amely nagyon sok változáson ment keresztül. Nagyon nehéz dolga van vele a termelőknek, bonyolult fajta, mint Magyarországon a kadarka. Ráadásul nem igazán illik ahhoz a vörösbor-modellhez, ami nagy, erőteljes és testes, amit a bolgár fogyasztók még mindig leginkább kedvelnek. A helyzet viszont fokozatosan változik, de a Gamza egyelőre még nem komoly vörösbor a legtöbb fogyasztó szemében. Összességében azonban sok minden történik a világ ezen részén, ami előre mutató.
A nemzetközi borszakértők többsége szerint a magyar boroknak a közép-kelet-európai borok boraival kell versenyezniük, nem pedig a nagy tradicionális bortermelő országokkal és azok boraival. Mi a véleménye erről a kérdésről?
A régiónak együtt kell versenyezni a borvilágban.
Szerintem tulajdonképpen azért, hogy több figyelmet kapjanak, mert Közép- és Kelet-Európa összes országa viszonylag kicsi. Magyarország jelenleg 60 000 hektár alatt van termőterületét tekintve a tényleges kereskedelmi termelésben. És ez az egyik legnagyobb szereplő ebben a régióban. De elég nehéz rávenni a fogyasztókat, hogy figyeljenek a kisebb országokra. Szóval, amit próbáltam az Egyesült Királyságban, az az, hogy olyan dolgokat tegyek, amelyek eltávolodnak a politikától, a politikai identitástól, és inkább a közös témákra koncentrálnak, arra irányítják a figyelmet. Így például szerveztünk kóstolót Duna menti borokra, a Kárpát-medence témakörre alapozva is. Így egy kicsit el lehet távolodni a politikától, és ez összehozhat több országot és felhívhatja magára régióra és a boraira a figyelmet. Tudom, hogy ez nagyon nehéz, mivel a múltban az embereket a kollektivizálásra kényszerítették, de ők egyéniben gondolkodnak, és a saját útjukat akarják járni. De ha a fogyasztók odafigyelnek Közép- és Kelet-Európára, mint régióra - és én Magyarországot inkább Közép-Európának tekintem, mint Kelet-Európának – akkor az már egy nagyon fontos lépés.
Meg kell találnunk a módját, hogy összehozzuk az embereket, a fogyasztókat, a termelőket egy platformra.
A közelmúltban szerveztünk Toronyi Zsuzsával egy kóstolót női borászok számára Közép-Kelet-Európából, és azt kell mondjam, hogy zseniálisra sikerült. Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk a résztvevőktől. Ott volt Magyarország, Bulgária, Szlovénia, Moldova, Románia stb. egy teremben, ahol együtt osztották meg boraikat és azok történetét. Ez egy kiváló alkalom volt arra, hogy felhívja a régóra a figyelmet, és hogy eltávolodjunk a napi politikától.
Ön a „Bulgária, Románia és Moldova borai” című könyv szerzője. Mely boroknak van a legnagyobb esélyük a világpiacon ezekből az országokból? Helyi szőlőfajtákra vagy a nemzetköziekre érdemes alapozniuk inkább?
Azt hiszem, van helye a nemzetközi és a helyi szőlőfajtáknak is, mert őszintén szólva, rendelkeznek ezen országok olyan helyi szőlőfajtákkal, amikre érdemes felhívni a fogyasztók figyelmét. Ha egy kóstolón például odamegy a fogyasztó egy borászhoz, aki azt mondja neki, hogy „Gyere, kóstold meg a cabernet sauvignon-om!”, akkor valószínűleg megállnak nála. Ma már szinte bárhonnét lehet találni cabernet sauvignon-t a világból, és lehet, hogy még olcsóbban is, mint amennyiért adja ez a borász. De ezzel legalább be lehet vonzani olyan fogyasztókat, vásárlókat, akik korábban ezt borászt nem ismerték. Viszont ilyenkor talán megnézik a portfóliójának a többi borát is, ha már egyszer ott kóstolnak nála. Szóval ez tud lenni az igazán hasznos úgymond „kapunyitó” a többi fajta felé. De a valóság az, hogy a legtöbb fogyasztó szereti az általunk ismert nagyszerű fajták nyújtotta biztonságot. A fogyasztók rettenetesen sok pinot gris-t vásárolnak Magyarországról például az Egyesült Királyság szupermarketeiben, mert Magyarország valóban tisztességes pinot gris-t szállít megfelelő áron. Addig ideális ez a helyzet, amíg a bor az árához képest megfelelő minőségű. Viszont ezzel lehet a magyar borokat megismertetni, mert vannak fogyasztók, akik azt sem tudják, hogy Magyarországon is termelnek bort, viszont ezután azt mondják, hogy akkor megkóstolunk valami mást is ezen ország boraiból. Szóval a nemzetközi szőlőfajták arra biztosan jók, hogy megmutassák, milyen egy ország borainak aktuális minősége. Mert a borfogyasztók tudják, milyen egy jó chardonnay, egy jó cabernet vagy egy jó merlot. Van rálátásuk, ha megkóstolnak egy csodálatos villányi merlot-t, akkor azon már el tudnak indulni, el tudnak igazodni, és ez alapján az mondhatják, hogy: „Oké tudom, hogy például Magyarország remek bort tud készíteni”. Tehát szerintem nincs egyszerű vagy-vagy válasz a helyi és a nemzetközi szőlőfajtákra. Úgy vélem mindkettőjüknek megvan a maga szerepe. Ezen kívül ott van az a lehetőség is, hogy különféle házasításokat készítsenek, amibe belerakhatnak mondjuk bordói fajtákat is. Olyasmire gondolok, mint a Bikavér, ami ugye kékfrankosra épül, de a legtöbb Bikavér az kékfrankos és nemzetközi szőlőfajták házasítása.
Egyes borszakértők véleménye alapján Magyarország kiemelkedő borokat termel, de a fő probléma a magyar borok marketingje. Pedig fantasztikus példa, igazi sikertörténet áll előttünk, nevesen az osztrák bormarketing. Mit gondol, mitől működik ilyen jól az osztrák bormarketing, és mi az, amit nekünk itt Magyarországon ez alapján tenni kéne?
Nos igen, ez egy hosszú és ismerős történet, ami évek óta tart, mert folyamatosan egy új csapat áll fel és egy új stratégia, új elképzelés, egy új finanszírozás társul a bormarketinghez. Aztán ez tart egy-két évig, majd minden kezdődik elölről. Szerintem ez a fő probléma, hogy nincs hosszú távú stratégiai vízió, pedig nagy szükség lenne rá. Tudom, hogy a legújabb szervezet most írt egy nagyon hosszú stratégiai dokumentumot. Nagyon várom, hogy mi lesz ebből, hogy valóban megjelenik-e benne a hosszú távú, stratégiai gondolkodás. Mert folyton nem lehet azt mondani az embereknek, hogy szervezel egy nagy boros eseményt, és azután minden marad annyiban, azt nem követi semmi. Szervezni kell még egy eseményt, rendezni kell még egy kóstolót, még egy bemutatót, a fogyasztók felé mindig mindenhol közvetíteni kell az üzeneteket. Rá kell venni az embereket, hogy jöjjenek el megnézni az országot, hogy a fogyasztók kapcsolatba lépjenek a borászokkal. A bormarketing nem egy űrtudomány.
Az, hogy Ausztria a bormarketingben vezető szerepet töltött be, az azon alapult, hogy amit kitaláltak, az egy hosszú távú stratégiai gondolkodás volt, amit az iparág minden szereplője elfogadott és támogatott.
Jó nézni, amit ők elértek. Reméljük, hogy a legújabb magyar bormarketing stratégia képes lesz valami hasonlót elérni, de még várnunk kell a részletekre. Meglátjuk majd. A másik nagyon fontos dolog szerintem az, hogy a termelőknek el kell fogadniuk, hogy bizony zsebbe kell nyúlniuk, és a saját marketingjükbe be kell fektetni. A legjobb példa erre, amit már korábban említettem, az általunk szerevezett, Borásznők kóstolója, ahol a kiállítók mindent a saját zsebükből fizettek és nem ültek a babérjaikon várva a kormányzati pénzeket mindehhez.
Mit iszik legszívesebben otthon este munka után?
Nos, ez sok mindentől függ, de egy csésze teát biztosan. Olyan nagyon brit vagyok, mint egy csésze tea. Egy hosszú, egész napos borkóstoló után egy jó hideg, száraz sört is szívesen iszom, mert a bor elég savas, ez pedig kicsit semlegesíti. Tehát egy hideg sör az est első itala. Aztán lehet, hogy megpróbálok utána visszatérni a borhoz, de a sör arra jó, hogy felfrissítse az ízlelőbimbókat.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
Magyar fotós, a Borkollégium oktatója nyerte az OIV Centenáriumi fotópályázatát
Lérins szigetek: a szerzetesek bora Cannes partjai mellett
Mi történik ősszel egy biodinamikus szőlőben?
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!