„Biztos bázisra építve mutatjuk be minőségi borainkat”
A Schiszler márka tovább szárnyal
2017-11-04 | Ferenczi Csilla
Schiszler Péter családi vállalkozása a kezdetektől a szőlészetre és borászatra épült. Az, hogy a borászati üzletág dominanciáját megtartva ma már italkereskedelemmel, illetve pálinka-és ásványvíz-készítéssel is foglalkoznak, csak hab a tortán.
A Kunsági borvidék szívében fekvő településen, Soltvadkerten eredetileg az olyan tömegszőlők, mint a Bianka, Aletta és Kunleány fajták uralkodtak, ám manapság a nemzetközi fajták előfordulási aránya sem elhanyagolható. Már csak azért sem, mert az alföldi borászok sorra érnek el ezekkel (is) sikereket a borversenyeken – hiába érkeznek egy alábecsült borvidékről.
Az elsősorban lédig borokkal azonosított térségben csak elvétve találni csúcsminőségű borokat, pedig néhány helyi borászat feltett szándéka magasságokat prezentálni. A Schiszler Borászatban óránként 4000 palack bor születik, és bár többségük tömegszőlőből készül, a biztos bázisra építve nemrég új, prémium kategóriát megcélzó termékcsaládot mutattak be. 75 hektárnyi (saját) területről érkezik a feldolgozó üzembe a szőlő, amit szükség szerint a helyi és környékbeli gazdák terméseivel is ki tudnak egészíteni – miközben már Szekszárdon is 15 hektárnyi saját területtel rendelkeznek.
Szőlőfeldolgozó üzemük egy 2002-es nagyberuházás eredménye, amelynek köszönhetően a legmodernebb technológiát képviselő olasz gyártmányú szőlődaráló, vörösbor-erjesztő és szőlőprés került beüzemelésre, valamint elkészült a must egyidejű hűtött erjesztésére alkalmas, számítógép vezérlésű fermentáló üzem is.
A saját termésű mintegy ötezer mázsa szőlő mellé évjárattól függően 50-100 ezer mázsát vásárolnak, ennek 70%-át a kiskunsági, 20%-át a mátraaljai és 10%-ot az egri borvidékről.
A legújabb, szekszárdi területeken – Alsónánán és Várdombon – jelenleg három fajtával foglalkoznak; cabernet sauvignon-nal, merlot-val és kékfrankossal. Soltvadkertről a cserszegi fűszeres, Irsai Olivér és pinot blanc kerül a palackokba, amelyek egy rozéval együtt alkotják az új SCHISZLER borcsaládot.
Így lett tehát teljes a szortiment:
- Kunsági Cserszegi Fűszeres
- Kunsági Irsai Olivér
- Kunsági Pinot Blanc
- Kunsági Kékfrankos Rozé
- Kunsági Cabernet Sauvignon
- Szekszárdi Cabernet Sauvignon
- Szekszárdi Kékfrankos
- Szekszárdi Merlot
A földtől az asztalig elv
2008-óta működik az élelmiszerbiztonsági rendszerük, az IFS (International Food Standard) nemzetközi élelmiszerszabvány. Ennek fontos eleme a nyomonkövetés; évente külső cégek auditálják a működést, és ezeken a vizsgálatokon a soltvadkerti borászat minden évben a legmagasabb szinten teljesíti a szabvány követelményeit; ez 95% feletti teljesítményt jelent.
„A bor sohasem hiányozhat a magyar ember asztaláról” – vallja Schiszler Péter, aki édesapjától tanulta, hogy minden fogás megérdemli a karakteres kísérőt, legyen szó bármilyen vastagságú pénztárcáról.
Itt a legjobb a cserszegi!
– mesélték büszkén utunk során, mivel a cserszegi fűszeres szüret kellős közepén érkeztünk. Különösen érdekelt minket, hogy egy cserszegi fűszeres, vagy éppen Irsai Olivér szőlőből hogyan is lehet prémium minőségű bort készíteni.
A legfontosabb a megfelelő alapanyag,
amelynek előállításához a kedvező időjárási viszonyok, a megfelelő csapadékmennyiség és egy tökéletes állapotban lévő ültetvény szükséges. Mivel mi csak az utóbbit tudjuk befolyásolni, ezért mindent megteszünk annak érdekében, hogy szőlőültetvényeink a lehető legjobb kondícióban legyenek" – tudtuk meg a cégcsoport szőlészétől és borászától.
Hozzátették: "Talajvizsgálaton alapuló tápanyag-gazdálkodási terv szerint minden évben pótoljuk a szükséges tápanyagot szerves vagy műtrágyával. Év közben pedig – egy már számunkra bevált és bizonyított – lombtrágya évi 4-5 alkalommal, levélre permetként történő kijuttatásával próbáljuk a megfelelő állapotot fenntartani.
A cserszegi fűszeres esetében már a metszéskor ügyelünk a megfelelő rügyterhelésre, mivel szárazság esetén könnyen túlterhelhető ez a szőlőfajta. 100-120 q/ha termés mellett is kiváló alapanyagot szüretelhetünk le. Az Irsai Olivér esetében pedig nagy hangsúlyt fektetünk a megfelelő időben történő szedésre a kedvező cukor-sav összetétel miatt.
Legnagyobb szerencsénk pedig az, hogy mindkettő fajta tökéletesen érzi magát az alföldi homokon.
A szüret időpontja: teljes beérés előtt, savakban gazdagon. A szőlő feldolgozása röviden: héjon áztatás, musttisztítás, irányított erjesztés napi max. 8-10 gr cukorfogyással 16 °C-on, illetve minőségi segéd- és tápanyagok.”
Az alapborok szortimentje kizárólag a hipermarketekben kapható, ám a prémium boroknak teljesen más sorsot szánnak. Az éppen most bemutatkozó borcsalád egyre gyakoribb szereplője a borversenyeknek is, mert ahogyan elárulták, roppant fontosnak tartják a szakma visszajelzését: a prémium rozéval például a tavalyi XVIII. Országos Rozé Borversenyen már be is zsebeltek egy ezüstérmet, mégpedig 18,4 ponttal (18,5-től aranyérmes egy bor). Emellett legnagyobb büszkeségük, hogy a Kunsági Irsai Olivér idén bekerült a Borkiválóságok közé!
A jelenleg nyolc tételből álló sorozatot így már egy biztos bázisra építve tudják bemutatni a fogyasztóknak, akik egyébként az egyik legnagyobb áruházlánc saját márkás boraiban is a Schiszler borászainak munkáját élvezhetik – itthon és már Lengyelországban is.
Megkóstolná az új borcsalád tagjait?
Látogasson el a VII. Márton napi Borfesztiválra a Gellért Hotelbe, vagy a Bordói November Nagykóstolóra a Corinthia Hotelbe!
Új kóstolóterem várja az érdeklődőket Soltvadkerten
Bor- és pálinkakóstolás
A SCHISZLER borok mellett természetesen a pálinkák is komoly népszerűségnek örvendenek. A borok és a pálinkás kóstolása során – bár vannak hasonlóságok – néhány pontban azért eltérnek a lépések.
Legyen az egy szakmai kóstoló vagy országos verseny, mindkét ital kóstolása esetében ajánlott szakértő sommelier-re bízni az esemény levezénylését. A kóstolás körülményeinél talán a legfontosabb eltérés, hogy míg a borokat aláhűtve, a pálinkákat szigorúan szobahőmérsékleten (kb. 18 fokon) szolgáljuk fel.
Abban viszont hasonlít a két dolog, hogy amint a bort, úgy a pálinkát is érdemes megszellőztetni annak érdekében, hogy legszebb aromái kinyíljanak. Ám a pálinkát sosem pörgetjük a pohárban, mert így az alkohol egyből megcsap, és mást már nem is fogunk érezni; így inkább hintáztatjuk azt.
A megfelelő kóstolópohár nem csak a boroknál fontos, a pálinkáknál is, és ez egyértelműen a klasszikus tulipán formájú pohár. Amint pedig belekerült a pálinka, ugyanazon az érzékszervi vizsgálatsorozaton megyünk végig, mint a boroknál. Előbb tehát a látványt, majd az illatokat, végül pedig a pálinka ízeit vesszük sorra, sőt érdemes befejezésképpen szárazpróbát is tartani.
A lépések
Látvány: lehet tükrös (ami a legjobb), tiszta, opálos, zavaros vagy üledékes, ám a jó minőségű pálinka színe mindig tiszta és átlátszó, kivéve, ha hordóban vagy gyümölcságyon érlelték, mert akkor színe kissé sötétebb.
Illatok: amikor beleszagolunk, tegyük azt mély, intenzív lélegzéssel. A jó (és valóban gyümölcsből készült) pálinka illata is tiszta és gyümölcsös! Az illat árulkodhat emellett a főzési technológiáról is; a kisüsti pálinka illata kevésbé hivalkodó és parfümös. Ezzel szemben a tornyos pálinka illata csábítóbb, intenzívebb.
Kóstolás: ahogyan a bort, úgy a pálinkát sem hajtjuk fel, élvezzük ki a kortyokat! Ami fontos különbség még a bor- és pálinkakóstolás között: Farkas Miklós főzőmester elmondása szerint pálinkát sosem köpünk ki, még ha számos tételt is kóstolunk. Ennek oka pedig az, hogy a minőségre vonatkozó tulajdonságokat kizárólag az illat alapján egyszerűen nem tudjuk meghatározni. A kóstolás emellett segít a főzési technológia megállapításában is: a kisüsti pálinkák íze hosszabb lecsengésű, testük kerekebb, mint a tornyos pálinkáké.
Szárazpróba: jelentősége, hogy kiderüljön, minőségi pálinkát fogyasztottunk-e. Tegyük ezért félre 5-10 percre az üres poharat, majd ezt követően a pohárba beleszagolva kellemes, lekváros illatokat érezhetünk. Ha erre nincs lehetőségünk, csepegtessünk picit a kézfejünkre a pálinkából, hogy megszagolva előjöjjenek a gyümölcsös, minőségre utaló aromák.
Pálinkahibák: Két alapvető pálinkahiba van, amely az illat alapján könnyűszerrel beazonosítható: az előpárlatosság és az utópárlatosság. Az előpárlat, más néven "rézeleje" nagy mennyiségben tartalmaz metil-alkoholt. A jó pálinkába ez semmiképpen sem kerülhet bele.
Ha mégis, akkor a nedűnek ragasztó szaga van, illetve kellemetlen, karcos íze. A rézeleje a teljes lefőzött mennyiségnek mindössze 5-6 százaléka, ezt a minőségi főzdék külön kezelik, soha nem kerülhet a végtermékbe. Főzésenként mindez csupán néhány decit jelent. Az utópárlatosság pedig tartalmazza a kozmaolajokat (és odakozmált, odaégett, kellemetlen, kátrányos, büdös szagot és ízt érzünk).
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
Magyar fotós, a Borkollégium oktatója nyerte az OIV Centenáriumi fotópályázatát
A Top 100 legjobb bor közé már csak aranyérmesek kerültek
Két különleges bor a Jura borvidékről: vin jaune és vin de paille
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!