A palackok megjelenését is tovább alakítottunk, a gólyás címkék sikere miatt inkább ezek irányába indultunk el. Azt szerettem volna, ha Szekszárdhoz és Bátához kötődik a grafika, ezért a gemenci erdő állatvilágát választottam modellként. Főként azokhoz az állatokhoz ragaszkodtam, amelyekről gyerekkorom óta emlékeket őrzök. E koncepciónak megfelelően egy többszintű borkínálatot építettünk fel, ebben először jönnek az alap tételek, majd a fajtaborok, végül a dűlős és a válogatás palackok. A mennyiség természetesen a felfelé való mozgással arányosan csökken.

Milyen tételek tartoznak az első csoportba?

Egy fehér és egy vörös házasítás, valamint egy siller, de a jövőben termezem egy rozé és egy gyöngyöző bor bevezetését is. Ebben a kategóriában a gyümölcsösség, a könnyedség, a jól fogyaszthatóság a cél, a kényelem érdekében pedig csavarzárral töltöttük le ezeket a tételeket. A címkék fő motívuma egy szitakötő.

A sillert fontosnak tartom ebben a sorban, ezért e bor koncepcióját is alaposan átgondoltam. A műfaj kapcsán úgy vélem,

létjogosultsága van a legalább másfél éves életciklusnak, nem érzem szükségesnek, hogy a friss évjáratokat a nyár végéig kipörgessem. A siller életútja nálunk az erjedő vörösborokból lélevétellel indul, majd az erjedés második fele reduktív módon, tartályban zajlik le, és a néhány hónapos érlelést követően szén-dioxid hozzáadásával kerül palackba. Ennek köszönhető, hogy még késő ősszel is ugyanolyan jó formában van, mint nyáron.

Milyen borok építik fel a második szintet?

Ide tartoznak a pince által korábban is elkészített borok, csak éppen új dizájnt kaptak. A kadarkát és a kékfrankost burgundi palackba töltjük, amelyek címkéjére zöld levelibéka került. Szeretem ennek a békának a formáját, és nem csak én vagyok vele így, tudomásom szerint ez az egyetlen béka, amitől a lányok 98%-a sem undorodik. A merlot és a cabernet franc bordói palackban lép a fogyasztók elé, fecskével a címkén. Mindkét esetben igyekeztem úgy kiválasztani az üveg formáját, hogy az egyben a borstílusra is utaljon.

Melyik szinten lépnek be a korábbról ismert dűlős tételeid?

A harmadikon. Ezekkel kapcsolatban fontos kiemelni, hogy már nem minden évjáratban készülnek el, csak amelyik alkalmas erre. Így 2011-ből és 2012-ből jelennek majd meg dűlős borok, de 2013-ból és 2014-ből nem.

Ebben a szériában lép be a kínálatba a rajnai rizling; a korábbi önálló alaptételt elhagytam belőle, az ahhoz használt szőlő most a Classic sorozat szitakötős fehérborába kerül, cserszegivel házasítva. A dűlős rajnai a Csókahegyről származik, ez az a terület, amit még a nagyapámtól örököltem. A Duna közelsége ősszel extra páratartalmat biztosít, amely botritiszesedést indíthat el a szőlőben.

5500 itt az egy hektárra jutó tőkeszám, és az 1-1,5 kilogrammos tőketerhelés mellett a szőlő optimális érettségi állapotot tud elérni. A szőlőt két napig hűtött körülmények között héjon áztatom, hogy a botritiszes szemekből kioldódjanak az aromák és a beltartalom – ez teszi egyedivé a bort.

Első, másod- és harmadtöltésű hordókban erjesztem a rajnait, majd másfél évig érlelem, piacra azonban csak még egy egyéves palackos érlelés után kerül. E bor címkéjén egyébként egy fekete gólya látható. Ennek sugallata: ahogy az állat is ritkán bukkan fel, úgy maga a bor sem minden évben készül el.

A kadarka megjelenik dűlős formában?

Igen, a Cenege Kadarkát továbbra is palackba töltjük. Ez a bor eltér a második szinthez tartozó kadarka fajtabortól a termőterület, az alkalmazott művelésmód, az erjesztés és az érlelés szempontjából egyaránt. Egy teljesen természetes, de igazán különleges feldolgozási metodikát alakítottam ki az esetében, de ennek a részleteit nem fogom elárulni. A borstílussal kapcsolatban azonban változatlanok az elvárások, továbbra sem törekszem a kadarkánál a magas koncentráció megvalósítására.

A bikavér helyet kap a Bősz Adrián-borok között?

Igen, egy amolyan három és feledik szinten, a dűlős és a csúcsboraim között. Azért áll kicsit külön a többi boromtól, mert annyira markánsan egyedi karakternek tartom. Kékfrankos és kadarka jelenti az alapját; az előbbi fajtából 44-45%, az utóbbiból 5-6% kerül a borba. Mindezt pedig világfajták egészíti ki.

A Cenge-dűlő

Alapvető ennél a bornál, ahogyan az igazán jó házasítások esetében, az a cél, hogy itt se bizonyos fajták ugorjanak ki a borból, hanem maga a cuvée legyen izgalmas. Arra törekszem a bikavéremnél, hogy a szekszárdi lendületet kellő komolysággal ötvözzem. Az pedig egyáltalán nem könnyű, ha nem egy nagy testű, hanem egy valóban egyedi karakterű bort akarsz elkészíteni. Sokat segít, hogy mi, szekszárdi borászok ezzel kapcsolatban együtt csiszoljuk a tudásunkat, de így is még rengeteg időre és tapasztalatra van szükség.

Végül következzen a legfelső, utolsó szint. Mi tartozik ide?

Nem véletlen, hogy ezen palackok címkéjén egy gemenci gímszarvas trófeája található. Ezek a többinél nagyobb testű borok, de igyekeztem itt is a gyümölcsösségre helyezni a hangsúlyt, hogy ezáltal még ebben a súlycsoportban is az eleganciát jeleníthessük meg. Ez fontos számomra, szeretném, ha a jövőben ezzel a stílussal azonosítanák a boraimat, inkább a szolidabb, visszafogottabb karakterre törekszem, nem akarom senkire rátörni az ajtót.

Jelenleg két bor tartozik ehhez a szinthez. Ebből az egyik a Merlot Válogatás, amely egy új hordóban érlelt tétel. A hordók hét termőhelyről származnak, és pörkölésük módjában is eltérnek egymástól; a cél az, hogy ezáltal is fokozni tudjuk a komplexitást. Ruppert Ignác különösen sokat segített a megfelelő hordók kiválasztásában.

Bősz Adrián és Emese

Az Emese Cuvée a menyasszonyomról kapta a nevét, és ez lesz majd a pince legjobb bora. Az aktuális évjáratában a merlot-t és a cabernet franc-t kevés medoc noir egészíti ki, de ez még nem az a házasítás, amit hosszú távon szeretnék; nemsokára ugyanis termőre fordul egy syrah ültetvény, és idővel az a tervem, hogy a cabernet sauvignon is helyet kap majd a cuvée-ben.

Ennek a bornak szimbolikus jelentősége van számomra, úgy fejlődik és alakul, akár egy kapcsolat; mindenképpen fontosnak tartottam, hogy az elnevezésbe személyes kötődést vigyek. A palackok megjelenése – hiába a nagyszerű dizájn és nyomdatechnika – nem lenne teljes Győrffy Zoltán nélkül, aki a borok kóstolása után rövid anekdotákat írt a hátcímkékre, valamint Olasz Zoltán közreműködése is fontos volt, akinek a megfelelő palack-kapszula párosításában volt szerepe.

Térjünk egy percre vissza az Emese Cuvée-hez! A medoc noir egyáltalán nem megszokott komponense a bordeaux-i típusú házasításoknak. Miért került bele?

Játszani akartam vele. Mivel más nem használja, ez egy olyan fineszt ad a házasításhoz, ami nem megszokott. Mindezt persze csak jó évjáratokban tehetem meg, mert a menoirt már szeptember elején szedni kell, így itt nem hozhatja rendbe egy napos, meleg kora ősz azt, ami a nyárból esetleg kimaradt. Ez azonban nem jelent problémát, hiszen az Emese Cuvée sem készül el minden évben.

A folyamat idővel még izgalmasabb lesz, hiszen miután elsőként a medoc noir kerül a pincébe, jóval később érkezik a merlot és a cabernet franc, végül pedig a syrah és a cabernet sauvignon. Nem szeretném, ha ebben a házasításban bármely fajta dominánssá válna, ezért válogattam úgy az elemeit, hogy azok eltérjenek a megszokottól, ugyanakkor a kellő test is rendelkezésre álljon.

Mire koncentrálsz most a közelebbi és a távolabbi jövőben?

A folyamatos bővülés és a technológia fejlesztése jelenti azokat a területeket, amelyek most az első helyen állnak. Bárhol járok itthon vagy külföldön, nyitottsággal fordulok a borok kapcsán beszélgetőtársakhoz, legyenek kereskedők, borászkollégák vagy fogyasztók. Rengeteg olyan információhoz lehet jutni ily módon, amelyekkel kiküszöbölhetőek hibák, és így bízom abban, hogy zökkenőmentes lesz a Bősz Adrián-borok fejlődése a jövőben is.

A képek forrása a boszadrian.hu és a szekszardiborut.hu.