A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

A dédnagymamám vette az egyik prést

Ludányi Balázsnál jártunk 1. rész

2015-03-05 | Tóth Adrienn


A dédnagymamám vette az egyik prést

Ludányi Balázs borainak címkéjén a Centurio elnevezés is megjelenik. A mátrai borásszal különösen érdekes volt épp ebben az időszakban interjút készíteni, hiszen azelőtt tekinthettük át az elmúlt tíz évben lezajló borászati pályafutást, mielőtt a közeljövőben várhatóan jelentős átalakulások mennek végbe a portfólió összetételében. Elsőként azt kérdeztük Balázstól, honnan érdemes kiindulni.


 

A borkészítés koncepciója kapcsán tiszteletben tartom mások hozzáállását, pedig ahogyan a nemzetközi borvilágban, úgy itthon is akadnak véleménykülönbségek. Nekem megvan a saját utam, ami a járatlanból lassan járhatóvá válik.

 

Hogyan írható le ez az út?

 

Három kifejezést tartok fontosnak: emberléptékű, hagyományos és naturális. Ez azonban nem jelent megkövesedett hozzáállást; például értelmét látom a parafadugó helyett a csavarzár vagy az üvegdugó használatát bizonyos tételeknél. Annak érdekében azonban, hogy könnyebb legyen ráérezni minderre, a legegyszerűbb, ha végigkövetjük az egyik boromat, például a 2013-as fehér Birtokbort.

 

A boraimat nem rendezem termékpiramisba, nem különböztetem meg ily módon egyiket a többitől; édesgyerek mind. A Birtokbor koncepciójában arról van szó, hogy több területet, több szőlőfajtát fésülök össze egy házasításba, nyilván az évjárathatás domináns jelenléte mellett, ezzel a viszonylag nagyobb mennyiség révén a jó ár-érték arány megvalósítása a célom.

 

A fehér Birtokbornak a 2013-as a második évjárata; öt szőlőfajtafajta, öt parcella és három dűlő találkozása. A sárgaagyag alapról táplálkozó nyugati-délnyugati fekvésű Fáy-dombról került bele sárga muskotály, szürkebarát és zenit. Ezeket két másik, ma már nem a családunk tulajdonában lévő, andezit alapkőzetű termőhelyről érkező leányka és rizlingszilváni egészítette ki, az előbbi 30, az utóbbi pedig 40 éves ültetvényről.

 

A must spontán erjesztés során született borrá; mind ez a folyamat, mind az érlelés tartályban zajlott. Végül az egyes szőlőlevek házasítását követően a tételt egy 5000 literes tartályban állítottam össze. Télen ilyen formában fejtettem ki a pincéből a szabadba, hogy a hideg hatására borkőstabillá váljon. Látszik, hogy nem bonyolult a technológia, a bor titka számomra főképpen az átlag 1-1,5 kg/tőkés hozamkorlátozásban és a spontán fermentációban rejlik, sok nem elhanyagolható apró részlet mellett.

 

 

Mikor dőlt el, hogy borász leszel?

 

Ebbe a világba én beleszülettem, a családban mindig magától értetődően ott volt a szőlő és a bor. A dédnagymamám vette az egyik prést, amit még ma is használok. A nagyapám az ’50-es években kistermelőként az Országos Borversenyen harmadik helyezést ért el. Már gyerekként egyértelmű volt, hogy ez lesz az én utam is.

 

Budafokon, a Soós István Borászati Szakközépiskolában végeztem, majd a gyöngyösi főiskola borászatában kezdtem el dolgozni a diploma megszerzése mellett. Be kell vallanom, ezekben az években voltak időszakok, amikor elbizonytalanodtam; a Mátrában a borászati jövőkép azért nem tűnt olyan stabilnak, mint az ország más borvidékein.

 

A dédnagymamám vette az egyik prést

 

A szőlőművelésnek, borkészítésnek rengeteg modellje van. Voltak olyan borok, amelyek arra az útra tereltek, amelyen ma is jársz?

 

Az első borélményt Németh Attila Gábor borai jelentették számomra. Egy olyan borsort kóstolhattam végig nála 2004-ben, amit ha kell, ma is vissza tudok mondani. Aztán a Tőkések is felütötték a fejüket a borvidéken, nem éppen szokványos boraikkal. Ezek az impulzusok a szakmai identitásom megerősödésében egy új kezdetet vetítettek előre.

 

Szerencsés vagyok, hogy ezt a folyamatot az édesapámmal járhattam végig, nálunk nem volt tapasztalható generációs ellentét, ami plusz feszültségeket szült volna. 2005-től kezdtünk el a családi birtokon kísérletezni, először csak néhány sorban. Majd 2009-ben már az összes területünkön szabályoztuk a szőlő mennyiségét. Ennek eredményét tudtam megmutatni 2010 elején Alkonyi Lászlónak és Márkus Györgynek; az ő látogatásuk a vörösborok terén egyértelműen megerősítést jelentett, és onnantól már nem volt visszaút.

 

Egy időben többen is megkerestek befektetői szándékkal, mert látták sokat dolgozom én és a családom is. Nekem azonban az volt a véleményem, hogy csak saját erőből építkezve állhatunk hosszú távon stabil lábakon. Kérdés persze, hogy hová és mennyi idő alatt akarunk eljutni.

 

A Centuriót egyébként 2001-ben alapítottuk, és most már negyedik éve főállásban csak ezzel foglalkozom. Mindez a szabadságot jelenti számomra, hiszen a borok megszületése az elképzeléseimnek megfelelően valósulhat meg.

 

Cikkünket ITT folytatjuk.



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!