A dűlő lényege: tipikus egyediség
Interjú Gál Lajossal 2. rész
2011-07-15 | Tóth AdriennÁltalánosságban arról, hogy a dűlőknek a borok szempontjából milyen nagy jelentősége van, már sokszor írtunk. Vélhetően, szinte mindenki tudja a leckét, hogy annál autentikusabb és kifejezőbb egy bor, minél inkább a termőhelye karakterét adja vissza, az pedig minél kisebb, annál egységesebb, és így hűen kifejezhető. Nézzünk azonban az egri dűlőket végigjárva kicsit a kérdés mögé, hogy végül megkapjuk a választ arra a kérdésre, mitől is egyedi egy dűlőszelektált bor.
A cikk első részéhez kattints IDE.
Ha már ennyit beszéltünk Eger dűlőiről általánosságban, sorra vehetnénk azokat az egri területeket, ahol szőlőt művelnek?
Kezdjük rögtön a Pajadossal. Az Ostoros településhez tartozó dűlő délkeleti és délnyugati fekvésű. Mi itt kékfrankos, kadarka, merlot, portugieser, menoir, cabernet franc és syrah szőlőt művelünk. A talaj errefelé riolittufán képződött barna erdőtalaj, már ahol van, mert a szőlő bizonyos részein már egyáltalán nincs meg a felső talajréteg, a szőlő szinte teljes gyökérzete a kövek között van, ami erős mineralitással gazdagítja a bort.
Persze a dűlő nemcsak a bor aromatikájában jelenik meg – amelyet egyébként leginkább a szőlőfajta befolyásol -, a kitettség és a tengerszint feletti magasság erős hatással lehet az alkoholtartalomra és a testre. A Pajadosból származó bor minőségét tovább növeli a bakművelés is.
A dűlős boroknál a másik, korábban is említett szempont a terméskorlátozás. Az ide szánt szőlőknél ezt mindig különösen komolyan vesszük, mert azt szeretnénk, ha a végeredmény koncentrált lenne. Ezt támogatja az a törekvés is, hogy túlérésben szedjük a szőlőt.
Mit érdemes tudni a Kántor-tagról?
Az egerszóláti öregek mindig azt mondták, hogy itt húsz mustfok alatt sosem szüreteltek, bármilyen cudar is volt az évjárat. És valóban, még tavaly is tizenkilenc-húsz mustfokkal szedtük itt a szőlőt, sőt a kékfrankost még magasabb cukortartalommal.
Érdekes, hogy errefelé különböző talajtípusokkal is találkozhatunk. A föld egy része a barna erdőtalaj alatt meszes, így ide olyan alanyt kellett ültetnünk, amely mésztűrő, máshol meg a telepítés előtt épp pótolnunk kellett ezt az ásványi anyagot.
A Kántor-tag egyébként enyhe déli lejtésű, és észak-északnyugatról egy erdő zárja le, amely védettséget biztosít az itt termő szőlőknek, ami esetünkben olaszrizling, kékfrankos és pinot noir. Megfigyeltem, hogy itt mindig hamarabb szüretelünk, és az átlagosnál nagyobb beltartalmi értékekkel. Az innen származó olaszrizlingekre jellemző egy fehérvirágos, akácmézes jelleg.
Ha nem tévedek, a Tóbércnek is megvannak a karakteres aromái.
Igen, egy buja gyümölcsösség megszokott az innen származó termés esetében. Az enyhe déli fekvésű területen szintén a dombtető alatt húzódnak a szőlők, és ebben az esetben egy gyümölcsös – ahol kajszi és meggy terem – védi meg az északról jövő szelektől a termést. Gazdag, mélyrétegű errefelé az erdőtalaj.
A Kamra-völgyből származó borok karaktere a savak szempontjából markánsan eltér a Tóbérctől. Annak ellenére, hogy itt egy katlan-klíma adott, mégis jobban megmaradnak a savak, még a muskotályban is, amire azért ez nem igazán jellemző. Errefelé kettős fekvése van a dűlőnek: délkeleti-déli, emiatt nehéz is traktorral művelni, a mikroteraszok maguktól kialakulnak errefelé. A borvidékre jellemző talaj, a riolittufán képződő barna erdőtalaj itt is adott.
Maradt még valami, amiről eddig nem ejtettünk szót?
A Sík-hegy kétségtelenül Eger egyik legjobb dűlője, ha a dűlőközösség több mint a fele vállalja, innen biztos érdemes lesz majd az új minőségi kategória keretében, grand superiorként bort készíteni. A kétszáz egri dűlőből csak harminckettő esetében adott ez a lehetőség.
A Sík-hegy maga több aldűlőre osztható, nekünk a Felső-tornyos legfelső részén van kékfrankosunk. 1996 óta készítünk ebből a termésből bort, így lassan bizonyossággal mondhatom, hogy a sok gyümölcs mellett az innen származó borban mindig felfedezhető a fehérbors. Ez pedig egy fontos szempont a dűlőkről való gondolkozáskor.
Fel kell tenni ugyanis a kérdést, hogy az adott területnek van-e tipikus aromája. Persze, ha ez nincs meg, természetesen akkor is adhat nagy bort, de az máshol is elkészíthető, ha viszont megvan ez az egyedi jelleg, akkor az innen származó bor utánozhatatlan lesz.
Ez a jellemző karakter az évjárattól függetlenül szinte mindig jellemző kell, hogy legyen?
Már régóta foglalkoztat ez a kérdés, és az évek alatt arra jutottam, hogy igen. Ennek az egyediségnek a maga módján tipikusnak kell lennie, azaz évjáratról-évjáratra jelen kell lennie a hasonló aromának. A saját szőlőink esetében volt ezt lehetőségem mélyebben megfigyelni: a Kántor-tag – mint említettem – florális, akácmézes, a Sík-hegy borsos, ánizsos, mentás, a Pajados pedig ásványos.
Pont ez a tény adja a dűlőszelektált tételek értelmét, hogy azt a bort máshol nem lehet reprodukálni, máshonnan származó borban nem lehet ez a termőhelyet így megjeleníteni. Az egri dűlők szerencsére nagyon eltérő karakterűek, így könnyű számunkra megmutatni a dűlők értelmezésének ezt a logikáját, amelynek tanulsága, hogy nagy értékű és egyedi borok készíthetők Egerben.
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!