A Jani
Meglátogattuk a Bolyki Pincét 1. rész
2011-11-04 | Tóth Adrienn
Bolyki Jánossal nem könnyű interjút készíteni. Vele beszélgetve minden olyan egyértelműnek tűnik, amit fölösleges is analizálgatni. Csak amikor már távol van az ember, akkor gondolkodik el rajta, hogy valami igazán különlegeset volt lehetősége megtapasztalni. A pincészetnek otthont adó sziklafalak és a tény, hogy egy vagány, címkevilágával összhangban álló, fiatal borász képét karitatív akciók egészítsék ki, egyáltalán nem szokásos; hogy a borokról ne is beszéljünk, amelyek Egertől távol, vakon kóstolva sem okoznak csalódást.
Hozzászoktunk már a jelenlétedhez, pedig csak alig öt éve vagy a piacon. Mit kell tudnunk indulásod éveiről?
1998-ban kezdtem el szőlővel foglalkozni. Komoly fordulópontot jelentett ez az életemben, amely együtt járt azzal, hogy eladtam a pesti lakásom és a drága autóm. A pénzből előbb tizenegy, majd még kilenc hektár szőlőt telepítettem. Mára huszonhat hektár termőszőlőm van, utoljára a Síkhegyen gazdagodtam egy 1,2 hektáros, már termő pinot noir ültetvénnyel.
Az első telepítés nagy lendülettel zajlott le egy Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium által kiírt pályázat keretében. Amikor aztán két agrárdiplomával a hátam mögött kiszámoltam a szőlő eladási árát, rájöttem, hogy szinte mindent a magam erejéből kell elvégeznem, alkalmazottra csak korlátozott mértékben futja majd.
Így a telepítés után októberben elmentem snowboardozni, majd tavasszal belevágtam a metszésbe. 1998-2003 között minden nap a szőlőben voltam, ha télen épp nem volt munka, 40 000 karót fűrészeltünk fel. Persze azért a családtól kaptam segítséget, anyukám a könyvelést intézte, apukám pedig az építkezéssel járó terheket könnyítette meg.
A szőlőfajták összetétele hogyan alakult ki?
Az első lépés meglehetősen véletlenszerű volt, az oltványosnál megkérdeztem, mije van? Így ültettem portugiesert, kékfrankost és cabernet franc-t, gondoltam bikavér lesz belőle. Négy évvel később aztán már több tapasztalatra tettem szert az Egri borvidék adottságait illetően, többet kóstoltam, és a helyi borászokkal is kialakult egy jó kapcsolat, így a második kör már tudatos volt, ekkor merlot, sauvignon blanc, hárslevelű, kadarka és pinot noir telepítése mellett döntöttem.
Ha tovább bővülnél a jövőben, milyen irányban tennéd?
Több fehér fajta kellene, úgy látom, hogy az egész országban, de különösen Egerben nagyon jól viselkednek a fehér szőlőfajták.
A szőlő mellett persze idővel szükséged volt pincére is a feldolgozáshoz.
Apukámnak volt itt egy pincehelye, amely egy hét méter hosszú falszakasz volt, pince nélkül, ebben 2002-2005 között vágtuk ki a tereket. Az évek során a kapacitásunk növekedéséhez egyre több helyet igényeltünk. Tavaly vettük meg az utolsó pinceágat, így most már egységként tudjuk kezelni az egész területet.
A munkafelosztás a pincében is hasonló módon zajlott kezdetben, mint a szőlőben?
Sajnos igen, 2003-2008 között itt sem tudtam alkalmazottat fogadni. Amikor azután 2008-ban igazán elindult az értékesítés, két fiatal borásztechnikussal gazdagodott a pince, akik a mai napig itt dolgoznak. Így ma már inkább az ő irányításukról, valamint az értékesítésről szól a munkám.
Hogy indult a történet a borok tekintetében?
Az első évből, 2003-ból még alig volt szőlőnk, a 2004-es termést pedig folyóborként adtuk el. A 2005-ös borok 2007 óta vannak piacon, és azóta jól alakultak a dolgok, hiszen 2009-re minden hitelt vissza tudtunk fizetni, persze azóta is minden bejövő pénzt a pincére költünk. Most már külön ágban kap helyet a hordós érlelő, ahol kb. négyszáz hordó áll rendelkezésre. Szükség van erre a kapacitásra, hiszen hosszú ideig tartjuk itt a borokat, a két utolsó évjárat mindig hordóban van.
Sajnos a hasonló eredmények egyáltalán nem általánosak a hazai borászatok körében. Mit gondolsz, mi a sikered titka?
Szerintem a legtöbb pincészetnek azt kellene belátni, hogy csak magas minőségű bort szabad készíteni. Ennek eléréséhez egyrészt fontos az, hogy nem szabad sajnálni ledobálni a fürtöket, másrészt, ha az évjárat vagy más okok miatt mégsem úgy sikerülnek a dolgok, ahogy elképzeltük, le kell vonni a megfelelő konzekvenciákat.
2010-ben például készítettem egy portugiesert, amelynél 350 Ft/kg volt a szőlő előállítási költsége, de mivel nem voltam elégedett vele, inkább eladtam 200 forintért literenként. Ha nem megfelelő minőségű egy szőlőalapanyag, az nem kerülhet a nevem alatt palackba, még házasítás formájában sem. Amire viszont rákerül a Bolyki név, azt vállalom.
Érnek még meglepetések borászként?
Persze. A 2006-os borokat például 28 hónapig tartottam hordóban, addig vártam, hogy lekerekedjenek a tanninjaik. Ez azonban sajnos nem történt meg. Mindössze két hónapra volt azonban csak szükség, hogy ez a folyamat a palackban végbe menjen. Ezek után átértékeltem bizonyos dolgokat, ma már egy ponton túl fontosabbnak tartom a palackos érlelést a hordósnál.
Interjúnkat holnap folytatjuk.
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!