A klímaváltozás nyertesei az agyagos talajon termett szőlők lesznek?
Van, aki ezt mondja – tudományos érvek pro és kontra
2021-02-23 | Geri Ádám
Vízmegtartó-képességük miatt ma még sokan átkozzák, egyesek szerint azonban a felmelegedéssel eljön az agyag ideje. A Vinoport cikkében magyar szakember véleményét is kikérte, emellett olyan kutatásokból idéz, amik az agyagos talaj és a bor minőségének kapcsolatát vizsgálták.
Címlapkép: www.chateaulanerthe.com
„Ha borászt kérdezünk, nehéz eldöntenünk, hogy az agyag áldás vagy átok. Egyrészről nem vezeti el a vizet, márpedig a szőlő utálja, ha vízben áll. De jöjjön egy forró, száraz nyár például Medoc-ban, Saint-Estéphe környékén, és a gazdák ódákat fognak zengeni róla. Megtartja a nedvességet, így itt nem éri hősokk a tőkéket, szemben a kavicsosabb területeken ültetett társaikkal.” Ezzel a felütéssel indít a wine-searcher.com minapi gondolatébresztő cikke. A többek között Hugh Johnson Pocket Wine Bookját szerkesztő Margaret Rand jegyezte írás nem próbál igazságot tenni a vitában, arra viszont felhívja a figyelmet, hogy a klímaváltozással járó felmelegedés az előbb elmondott tulajdonsága miatt mindenképpen felértékelheti az agyagos területeket.
A cikkben megszólal Gary Jordan geológus, aki a dél-afrikai Stellenbosch mellett nemrég Anglia déli csücskében, Sussex meszes hegyein is borkészítésbe fogott. A két hely amolyan orvosi lónak is tekinthető, mivel sok mindenben hasonlítanak egymásra: mindkét területen 30 százalék körüli a talajban az agyagszemcsék aránya (Dél-Afrikában gránit, Sussexben iszapkő és agyagpala málladékából származik), és az éves csapadékmennyiség is azonos. Stellenboschban az ottani télen, vagyis júniustól augusztusig érkezik a legtöbb eső, ebben az időszakban nem okoz problémát az agyag vízmegtartó-képessége, ami viszont az aszályos nyarakon kifejezetten jól jön. „Agyag nélkül nagyon megszenvednék ezt az időszakot a növények” – jelentettee ki Jordan a wine-searcher.com cikkben. Azt is elmondta, ennek még Angliában is lehet jelentősége, hiszen a klímaváltozással ott is megjelentek a száraz, forró nyarak.
„Az agyagos talajok egyik gyakori agyagásványa a montmorillonit a szmektitek csoportjába tartozik. Ezek duzzadó ásványok, mivel képesek megkötni a vizet az úgynevezett rétegközi térben. Egyfajta tartalékot képeznek, mivel csak a talaj vízhiányos állapotánál növekszik meg annyira a növények gyökerének szívóereje, hogy ezt is hasznosítani tudják” – magyarázza a mechanizmust Dr. Nagy Richárd, az egri Eszterházy Károly Egyetem Innorégió Tudásközpontjának munkatársa.
Mindazonáltal nem áll fenn egyenes arányosság agyagtartalom és víztartó-képesség között
– teszi hozzá a szakember –, nem mindegy, milyen arányban vannak jelen a talajban a különböző méretű összetevők. Az agyagtartalom növekedésével a kisméretű pórusok dominálnak, ezáltal a kapilláris vízemelés révén a gravitációval ellentétes irányú, függőleges vízemelő hatás érvényesül, amely a felszín felé áramoltatja a nedvességet, ahonnét az könnyűszerrel elpárolog. A kiszáradás során a vízhatásra duzzadó agyagásványok zsugorodnak, ezzel a talaj felszínén repedések nyílnak, ami a párolgást tovább fokozza. A legkisebb párolgást 1-2 mm-es homokszemcséknél tapasztalni (a homok viszont nem köti meg a nedvességet), efölött, más okból kifolyólag, de megint erőteljesen megnövekszik a párolgás. Végső soron – foglalja össze Dr. Nagy Richárd, aki doktori disszertációját a talajtani tényezők termőhelyekre gyakorolt hatásából írta – a talajok eltérő agyagtartalma és vízgazdálkodási tulajdonságai, különösen a csapadékos években, jelentős mértékben befolyásolják az érési időszakban a bogyókban raktározott tápanyagok mennyiségét.
Ennél eggyel tovább ment Mario Fregoni, a piacenzai egyetem professzora 1973-ban. Vizsgálata alapján a borok extrakttartalma, aroma- és színintenzitása az agyagtartalommal egyenesen növekszik, 45% fölött azonban már túl robosztussá válik a végeredmény. Abban a szakemberek egyetértenek, hogy létezik felső határ az agyagtartalmat illetően, bár az ideális arány évjáratonként és borvidékenként változó lehet. Száraz években a jobb víztartó-képessége miatt magasabb agyag-, esős években a jobb vízelvezetés érdekében magasabb homok-tartalom lenne kívánatos. Nem arról van tehát szó, hogy az agyag dominálta agyagtalajoké a jövő, hanem sokkal inkább a megfelelő szerkezetű és vízgazdálkodású agyagos talajoké, amiben bőven szerephez jutnak az agyagtól nagyobb szemcseméretű komponensek is, mint az iszap és/vagy a homok.
Az új elméletet gyengíti, hogy a szárazságstressznél éppenséggel ellentétes hatások is megfigyelhetők a szőlő- és borminőséget illetően. Erre az egri Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetben elkezdett, majd a jogutód Eszterházy Károly Egyetemen továbbvitt vizsgálatok mutatnak rá. A város határában található Nagy-Eged hegyen két különböző magasságban jelöltek ki vizsgálati parcellákat. A felső területről az erózió gyakorlatilag elhordta a termőréteget, az erodált talaj döntő hányadát a vizet megtartani képtelen kőtörmelék teszi ki. A helyzetet csak súlyosbítja, hogy a délies kitettségű lejtőt közel 90 fokos szögben érik a napsugarak, vagyis jól modellezi a klímaváltozás várható hatásait. Eközben a hegylábi területeken a jelentős felhalmozódás miatt szinte „tobzódik” a növény a tápanyagban és vízben gazdag mély termőrétegű talajon. Az eredmény azonos művelésmód és fajta mellett: lent több zöldmunka, fent kiemelkedő évjáratokban azok a borok, amik legendássá teszik a Nagy-Egedet.
Más vonatkozásban sem igazán látszik összefüggés az agyagtartalom és a bor minősége között. A portlandi és oregoni egyetemnek a Willamette völgyben elvégzett kísérletéből született 2016-os publikációból annyi derült ki, hogy egyenes arányosság áll fenn az onnan készült pinot noirok pH-ja és az agyagos réteg vastagsága között, de az agyagszemcsék aránya és a pH között például már nem találtak kapcsolatot. Nem jutottak sokkal messzebb Lengyelországban a gdanski műszaki egyetem munkatársai sem. 2019-es tanulmányukban mindössze annyit állapítanak meg, hogy az agyagos talajra ültetett kékszőlő vörösborának szignifikánsan magasabb a foszfáttartalma.
Egyelőre tehát talán túlzás a már idézett wine-searcher.com cikk zárógondolata, ami úgy fogalmaz: a klímaváltozás előrehaladtával mindenképpen szükségünk lesz az agyagra. Számos egyéb irányba tesznek lépéseket a pincészetek a várható hatásokat kivédendő a fajtaszerkezet felülvizsgálatától kezdve a rezisztens alanyok alkalmazásán át az északi kitettségű domboldalak bevonásáig. Az azonban kétségtelen – foglalja össze Dr. Nagy Richárd –, hogy a változó klíma hatására melegedő hőmérséklet és egyre rapszodikusabbá váló csapadékeloszlás miatt a növények, így a szőlő, megfelelő vízellátása, termésbiztonsága és kiegyenlített minősége szempontjából a jövőben komoly szerep juthat a jó víztartóképességű agyagos talajoknak is.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!