A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

A klímaváltozás nyertesei az agyagos talajon termett szőlők lesznek?

Van, aki ezt mondja – tudományos érvek pro és kontra

2021-02-23 | Geri Ádám


A klímaváltozás nyertesei az agyagos talajon termett szőlők lesznek?

Vízmegtartó-képességük miatt ma még sokan átkozzák, egyesek szerint azonban a felmelegedéssel eljön az agyag ideje. A Vinoport cikkében magyar szakember véleményét is kikérte, emellett olyan kutatásokból idéz, amik az agyagos talaj és a bor minőségének kapcsolatát vizsgálták.


 

Címlapkép: www.chateaulanerthe.com

 

„Ha borászt kérdezünk, nehéz eldöntenünk, hogy az agyag áldás vagy átok. Egyrészről nem vezeti el a vizet, márpedig a szőlő utálja, ha vízben áll. De jöjjön egy forró, száraz nyár például Medoc-ban, Saint-Estéphe környékén, és a gazdák ódákat fognak zengeni róla. Megtartja a nedvességet, így itt nem éri hősokk a tőkéket, szemben a kavicsosabb területeken ültetett társaikkal.” Ezzel a felütéssel indít a wine-searcher.com minapi gondolatébresztő cikke. A többek között Hugh Johnson Pocket Wine Bookját szerkesztő Margaret Rand jegyezte írás nem próbál igazságot tenni a vitában, arra viszont felhívja a figyelmet, hogy a klímaváltozással járó felmelegedés az előbb elmondott tulajdonsága miatt mindenképpen felértékelheti az agyagos területeket.

 

 

A cikkben megszólal Gary Jordan geológus, aki a dél-afrikai Stellenbosch mellett nemrég Anglia déli csücskében, Sussex meszes hegyein is borkészítésbe fogott. A két hely amolyan orvosi lónak is tekinthető, mivel sok mindenben hasonlítanak egymásra: mindkét területen 30 százalék körüli a talajban az agyagszemcsék aránya (Dél-Afrikában gránit, Sussexben iszapkő és agyagpala málladékából származik), és az éves csapadékmennyiség is azonos. Stellenboschban az ottani télen, vagyis júniustól augusztusig érkezik a legtöbb eső, ebben az időszakban nem okoz problémát az agyag vízmegtartó-képessége, ami viszont az aszályos nyarakon kifejezetten jól jön. „Agyag nélkül nagyon megszenvednék ezt az időszakot a növények” – jelentettee ki Jordan a wine-searcher.com cikkben. Azt is elmondta, ennek még Angliában is lehet jelentősége, hiszen a klímaváltozással ott is megjelentek a száraz, forró nyarak.

 

Az agyag egy üledékfajta, azokat a finomszemcséket soroljuk ide, amik mérete nem haladja meg a 0,02 mm-t. A talajmechanikai gyakorlatban osztályozásakor azonban a 0,002 mm-nél kisebb szemcseeméretű talajkomponenseket nevezzük agyagnak. Az agyagásványok a kőzetek mállása során jönnek létre, ezért mennyiségük, összetételük döntően a talajréteg alatti alapkőzettől függ és a legtöbb esetben az átalakulás különböző fokán állnak. Fontos kiemelni, hogy ez a szemcseméreti kategória nem kizárólag agyagásványokat (mint például illit, montmorillonit stb.) tartalmaz, hanem más kristályos vagy amorf ásványi alkotókat is. Sőt, bizonyos esetekben az agyagásványok mérete akár nagyobb is lehet, mint az agyag felső mérethatára. Az agyagásványok kis szemcseméretük miatt igen nagy fajlagos felülettel rendelkeznek, amely grammonként akár több négyzetmétert kitehet. A borkészítés során a derítésnél használt bentonit és egyes további agyagfajták nagy mennyiségű vizet (saját térfogatuknak akár 20-szorosát) képesek megkötni a kristályrácsaik között.

 

„Az agyagos talajok egyik gyakori agyagásványa a montmorillonit a szmektitek csoportjába tartozik. Ezek duzzadó ásványok, mivel képesek megkötni a vizet az úgynevezett rétegközi térben. Egyfajta tartalékot képeznek, mivel csak a talaj vízhiányos állapotánál növekszik meg annyira a növények gyökerének szívóereje, hogy ezt is hasznosítani tudják” – magyarázza a mechanizmust Dr. Nagy Richárd, az egri Eszterházy Károly Egyetem Innorégió Tudásközpontjának munkatársa.

 

Mindazonáltal nem áll fenn egyenes arányosság agyagtartalom és víztartó-képesség között

– teszi hozzá a szakember –, nem mindegy, milyen arányban vannak jelen a talajban a különböző méretű összetevők. Az agyagtartalom növekedésével a kisméretű pórusok dominálnak, ezáltal a kapilláris vízemelés révén a gravitációval ellentétes irányú, függőleges vízemelő hatás érvényesül, amely a felszín felé áramoltatja a nedvességet, ahonnét az könnyűszerrel elpárolog. A kiszáradás során a vízhatásra duzzadó agyagásványok zsugorodnak, ezzel a talaj felszínén repedések nyílnak, ami a párolgást tovább fokozza. A legkisebb párolgást 1-2 mm-es homokszemcséknél tapasztalni (a homok viszont nem köti meg a nedvességet), efölött, más okból kifolyólag, de megint erőteljesen megnövekszik a párolgás. Végső soron – foglalja össze Dr. Nagy Richárd, aki doktori disszertációját a talajtani tényezők termőhelyekre gyakorolt hatásából írta – a talajok eltérő agyagtartalma és vízgazdálkodási tulajdonságai, különösen a csapadékos években, jelentős mértékben befolyásolják az érési időszakban a bogyókban raktározott tápanyagok mennyiségét.

 

Ez is érdekelheti: Szőlőalanyokkal a klímaváltozás ellen

 

Ennél eggyel tovább ment Mario Fregoni, a piacenzai egyetem professzora 1973-ban. Vizsgálata alapján a borok extrakttartalma, aroma- és színintenzitása az agyagtartalommal egyenesen növekszik, 45% fölött azonban már túl robosztussá válik a végeredmény. Abban a szakemberek egyetértenek, hogy létezik felső határ az agyagtartalmat illetően, bár az ideális arány évjáratonként és borvidékenként változó lehet. Száraz években a jobb víztartó-képessége miatt magasabb agyag-, esős években a jobb vízelvezetés érdekében magasabb homok-tartalom lenne kívánatos. Nem arról van tehát szó, hogy az agyag dominálta agyagtalajoké a jövő, hanem sokkal inkább a megfelelő szerkezetű és vízgazdálkodású agyagos talajoké, amiben bőven szerephez jutnak az agyagtól nagyobb szemcseméretű komponensek is, mint az iszap és/vagy a homok.

 

A világon egyedül Magyarországon nézik talajtani vizsgálatoknál az Arany-féle kötöttségi szám, ami a talajok fizikai típusának jellemzésére szolgál. Azt mutatja meg, 100 gramm száraz talaj a képlékenység felső határáig mnnyi vizet tud felvenni. 30 alatt homokról, 30-50 között vályogról, 50-60 között agyagról, 60 fölött igen kötött szikes talajról beszélünk. „A jogszabályi kötelezettségek (Nitrát rendelet, integrált növényvédelem), illetve pályázati feltételek teljesítése miatt egyre több gazdálkodónak kötelező a talajvizsgálat. Esetenként azonban az eredmények gyakran a fiókba kerülnek és ott is maradnak, legfeljebb hatósági ellenőrzéskor kerülnek újra elő. Fontos lenne azonban, hogy a laborvizsgálati eredmények adatait a termelők maguk is értelmezni tudják, mindamellett, hogy a tápanyag-gazdálkodási tervek készítése érdekében átadják azokat szaktanácsadóiknak, szakértőknek” – olvasható ezzel kapcsolatban a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara honlapján.

 

Az új elméletet gyengíti, hogy a szárazságstressznél éppenséggel ellentétes hatások is megfigyelhetők a szőlő- és borminőséget illetően. Erre az egri Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetben elkezdett, majd a jogutód Eszterházy Károly Egyetemen továbbvitt vizsgálatok mutatnak rá. A város határában található Nagy-Eged hegyen két különböző magasságban jelöltek ki vizsgálati parcellákat. A felső területről az erózió gyakorlatilag elhordta a termőréteget, az erodált talaj döntő hányadát a vizet megtartani képtelen kőtörmelék teszi ki. A helyzetet csak súlyosbítja, hogy a délies kitettségű lejtőt közel 90 fokos szögben érik a napsugarak, vagyis jól modellezi a klímaváltozás várható hatásait. Eközben a hegylábi területeken a jelentős felhalmozódás miatt szinte „tobzódik” a növény a tápanyagban és vízben gazdag mély termőrétegű talajon. Az eredmény azonos művelésmód és fajta mellett: lent több zöldmunka, fent kiemelkedő évjáratokban azok a borok, amik legendássá teszik a Nagy-Egedet.

 

Más vonatkozásban sem igazán látszik összefüggés az agyagtartalom és a bor minősége között. A portlandi és oregoni egyetemnek a Willamette völgyben elvégzett kísérletéből született 2016-os publikációból annyi derült ki, hogy egyenes arányosság áll fenn az onnan készült pinot noirok pH-ja és az agyagos réteg vastagsága között, de az agyagszemcsék aránya és a pH között például már nem találtak kapcsolatot. Nem jutottak sokkal messzebb Lengyelországban a gdanski műszaki egyetem munkatársai sem. 2019-es tanulmányukban mindössze annyit állapítanak meg, hogy az agyagos talajra ültetett kékszőlő vörösborának szignifikánsan magasabb a foszfáttartalma.

 

Egyelőre tehát talán túlzás a már idézett wine-searcher.com cikk zárógondolata, ami úgy fogalmaz: a klímaváltozás előrehaladtával mindenképpen szükségünk lesz az agyagra. Számos egyéb irányba tesznek lépéseket a pincészetek a várható hatásokat kivédendő a fajtaszerkezet felülvizsgálatától kezdve a rezisztens alanyok alkalmazásán át az északi kitettségű domboldalak bevonásáig. Az azonban kétségtelen – foglalja össze Dr. Nagy Richárd –, hogy a változó klíma hatására melegedő hőmérséklet és egyre rapszodikusabbá váló csapadékeloszlás miatt a növények, így a szőlő, megfelelő vízellátása, termésbiztonsága és kiegyenlített minősége szempontjából a jövőben komoly szerep juthat a jó víztartóképességű agyagos talajoknak is.

 

 

 



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!