A legnagyobb kihívást az értékesítés jelenti
Kvaszinger Lászlóval beszélgettünk 2. rész
2015-06-13 | Tóth Adrienn
A Kvaszinger Borászat mozgatórugójával, Kvaszinger Lászlóval készített interjúnk második részében azokat az évjáratokat beszéljük végig, amelyekben bort készített, hiszen az utóbbi évek eltérő karakterű évjáratai hoztak magukkal fordulatot bőven a szőlőben dolgozók számára. Emellett azonban kitérünk egyéb kihívásokra is.
Előbb az egyetem, majd a közigazgatásban végzett munka mellett igyekezted a családi pince történéseit is formálni. Most azonban már itt élsz, Olaszliszkán. Mikor döntöttél a hazaköltözés mellett?
Bár már a Budapesten végzett munka mellett igyekeztem minél intenzívebben részt venni a munkában, csak miután hazaköltöztem, láttam át teljes mértékben, hogy mekkora szükség volt erre a lépésre. 2012-ben megpályáztam egy fiatal gazdákat támogató projektet, amelyet megnyertem, és 2013-ban át is vettem a pincészet irányítását. Ez az összeg tette lehetővé, hogy új hordókat vegyek, és hogy egyéb fejlesztéseket hajtsak végre.
Mi jelenti a legnagyobb kihívást?
Az értékesítés. Hiszen úgy terveztem, hogy bár egy relatíve alacsony palackszámról indulok, évről évre duplázni tudom majd az eladott mennyiséget. Sajnos azonban gyakran előfordul, hogy ha kereskedővel veszem fel a kapcsolatot, azt válaszolja, hogy egy újabb tokaji pincészettel már nem szeretne foglalkozni.
A 2011-es volt az első évjárat, amelyből már nagyobb mennyiségű bort palackoztunk. Szép volt az évjárat, a Hatalos Furmint ezüstérmet nyert a VinAgorán, ami azért nagy dolog, mert száraz furmint abban az évben egyáltalán nem kapott aranyérmet. Battonage technológiát alkalmaztunk hozzá, és a kétezer-ötszáz palack hamarabb elfogyott belőle, mint amire számítottam.
Emellett ebben az évjáratban készült egy Kanyargós Birtok Furmint, amely arról kapta a nevét, hogy a Bodrog kanyarban található a pincénk. Az Ábrándos Cuvée 50% furmintból, 25% zétából és 25% sárga muskotályból állt. Zéta csak kis mennyiségben áll rendelkezésre nálunk, ezt mindig házasítási alapanyagnak szánjuk. Kifejezetten megosztó volt ez a bor: míg az elmélyültebb borkedvelőknek tetszett, az alkalmi borfogyasztók kevesebbre értékelték.
Az utolsó tétel ebből az évjáratból egy késői szüretelésű, édes bor volt. A Bűvös szamorodni technológiával készült, de inkább a töppedés, mint a botritizálódás határozta meg a karakterét. Az alapanyagot áztattuk, majd a mustot hordóban erjesztettük borrá. Literenkénti 117 gramm maradék cukorral korán palackoztuk. E tételt bekerült a Nemzeti Borkiválóság Programba is.
Milyen borok születtek meg a következő, 2012-es évjáratban?
A Hatalos Furmintot a korábbi évjárat sikere miatt mindenképpen folytatni akartuk, 2012-ből már háromezer palackot töltöttünk le. Ennél tovább nem tudtuk emelni a mennyiséget, hiszen a szőlő adott, és ehhez a tételhez csak a színlevet akarjuk felhasználni, a préslé a birtokborba kerül.
Az évjárat meleg és száraz volt, korán kellett szüretelni, szeptember utolsó hetében már leszedtük a száraz borok alapanyagát. Ebben az évben kipróbáltuk a spontán erjesztést, de nagyon elhúzódott a fermentáció. A Hatalos végül májusig erjedt, pedig már nagyon várta a piac.
A Kanyargós Birtok Furmintnál is emeltük a mennyiséget, 4000 palackra. Bűvös sajnos nem készült, mert bár kint hagytuk a szőlőt erre a célra, de a vadak eltüntették, mielőtt leszedtük volna.
Hogyan alakult 2013?
Szép termés került a pincébe ezzel a szürettel. Ebben az évben fordult termőre a Meszes-dűlőbe telepített egyhektárnyi sárga muskotály. Az innen származó szőlőt két óráig áztattuk, majd kíméletes préselés és kis tölgyfahordóban történő erjesztés következett.
Nemcsak ez a bor, hanem a Hatalos Furmint fermentációja is így zajlik, az Oremustól vásárolunk hozzá hároméves, használt hordókat. Jelenleg azért alkalmazom ezt a megoldást, mert még nincs elég tartály, de bízom abban, hogy a jövőben ez fejlődik majd. Ennek megfelelően a borok érlelésére is hordóban kerül sor.
A pincében rendelkezésre álló jelenlegi kapacitás miatt először azt gondoltam, az lenne az ideális, ha úgy működne az értékesítésnek, hogy mire az új évjárat jön, a régit már eladtuk. Persze ezt az elképzelést az évek karaktere befolyásolja, míg a 2012-es borok hamar váltak fogyasztásra késszé, addig a 2013-asoknak a magasabb savaik miatt hosszabb érlelésre van szükségük. Így ma már úgy látom, legalább két év kell, mire egy évjárat borai elhagyják a pincét.
Hozott e mást téren változást 2013?
Annak érdekében, hogy jobban kézben tudjam tartani a folyamatokat, visszatértem az élesztők használatára. A sárga muskotály mellett a Birtokfurmint és a Hatalos is elkészült, a Bűvöst pedig magasabb szintre emelte az a tény, hogy 2013 sok aszús fürtöt hozott. A literenkénti 122 gramm maradék cukor egy ötputtonyos aszú édességi szintjének felel meg, de a bor készítése most is az édes szamorodninak megfelelően zajlott.
Ez az év azért is felejthetetlen lesz számomra, mert ekkor készítettem el életem első aszúját, közel 200 gramm maradék cukorral. Úgy tervezem, csak a kötelezően előírt érlelés minimális szintjéig megyek el, hogy minél gyümölcsösebb és kifejezőbb legyen a bor. A két év hordós és egy év palackos érlelés után kerül majd piacra az egy hordónyi aszúból letöltött 4-500 palack.
2014-ről eddig nem sok jót hallottunk Tokajban. Nálatok is olyan lesújtó volt az évjárat?
Óriási reményekkel vágtam bele 2014-be, rengeteget dolgoztunk a szőlőben, megvédtük előbb az atkáktól, majd a lisztharmattól, de az őszi csapadéktól lerohadt a szőlő nagy része. A 2013-as mennyiségnek csak a töredékét, felét-harmadát hoztuk be a pincébe. A száraz borokból mind készül egy kisebb mennyiség, azaz a birtokborból, a Hatalosból és a Meszesből is. A Bűvös készítésével is elindultunk, de nem volt elég magas a mustfok, így valószínűleg száraz szamorodniként jelenik majd meg.
Annak nagyon örültem, hogy egy hordónyi aszút is sikerült elkészítenünk, magas savakkal és dupla annyi aszúszemmel, mint 2013-ban. Ha mód van rá, szeretnék minden évben legalább egy hordónyit ebből a bortípusból.
2014 összességében egy nagy pofon volt, az öregek is azt mondják, hogy nem emlékeznek hasonlóan rossz időjárásra. Azonban én igyekszem pozitívan felfogni mindezt, és azzal biztatom magam, hogy ha az elmúlt ötven évben nem volt ilyen rossz évjárat, akkor a következő ötvenben sem lesz. És 2015-nek újra nagy reményekkel állok neki.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
Az aszúk tökéletesek, a vörösök többségének kell még egy kis idő
Mesterkurzusok “vájt orrúaknak” a Winelovers Grandon
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!