A medvevér hazája: Bulgária
2021-06-26 | Vinoport
Ami a szocializmus éveiben Magyarországon – és egykori exportpiacainkon – az egri bikavér volt, az volt Bulgáriának a medvevér. Ha valaki Bulgária szőlészetének és borászatának mai számait, az elhanyagolt, elvadult vagy éppen kivágott szőlőskertjeit ismeri, aligha hiszi el, hogy15 éve ez az ország még a világ 2. legnagyobb palackozott bor exportőre volt!
fotó: cultural-tours-bulgaria.com
Az ország mai területén már évezredekkel ezelőtt folyt szőlőművelés és borkészítés. Jelentős megtorpanást jelentett azonban a fejlődésben a török megszállás. Bulgária újabb kori szőlőművelése a XX. századdal esik egybe. Már a század első harmadában jelentős szerepük volt a szövetkezeteknek. A II. világháborút követően jött az államosítás.
A 60-as évektől a világfajták kezdték háttérbe szorítani az őshonosakat, s megjelent a cabernet sauvignon, a merlot, valamint a rizling, a chardonnay és a sauvignon blanc. A bakművelést kordonok váltották fel. A szovjet piac összeomlása után jött a privatizáció, ahol az első időben a jelentős pénzügyi és szakmai befektetők távolmaradtak… Ahogy közeledett az ország EU-s csatlakozása, s vele együtt a fejlesztésre szánható pénzeszközök is feltűntek a láthatáron, úgy jelentkezett egyre több befektető a borászatok modernizálására.
A szőlőtermesztés – az országot kelet–nyugati irányban átszelő Balkán-hegység és a főváros, Szófia közvetlen közelének kivételével – az egész országra jellemző. Az ország éghajlata általában szélsőségesen kontinentális, ahol a nyarak forrók, a hőmérséklet eléri akár a 40 °C-ot is, télen pedig mínusz 25 °C is lehet. Ez alól természetesen a tengerpart vidéke kivételt jelent.
A tengerparti pára és esősebb években a csapadék miatt a gombabetegségek jelentik a legnagyobb gondot: a rothadás, a lisztharmat és a peronoszpóra komoly károkat okoz ilyenkor az ültetvényeken. A talaj meglehetősen változatos: az ország északi részén, a Duna déli oldalán a táblás vidék lösszel borított talaját találjuk, egyes területeken és a tengerpart vidékén magasabb mésztartalmú hordalékos, kavicsos, homokos talajon folyik a szőlőművelés. A hegységek környékén és a medencék szélein kristályos kőzetek a jellemzők: pala, mészkő, homokkő.
Mára a kékszőlő világfajták szinte teljesen háttérbe szorították a korábban egyeduralkodó őshonos szőlőket. Az összes terület több mint 60%-án kékszőlő terem. A cabernet sauvignon vezet cca. 14%-kal, ezt követi a merlot 12%-kal. A helyi pamid(piros szlanka) csak őket követi alig több mint 10%-kal. Ez a viszonylag korán érő fajta enyhén édeskés, meglehetősen egyszerű, könnyű borokat ad.
A mi kadarkánkkal genetikailag megegyező gamza már a területek alig 1,6%-án terem. A szebb napokat látott melnik is már csak 1%-ot tesz ki. Igaz, ezt kizárólag a görög határ mellett található Melnik városka körül termesztik, és jellegében is inkább a görög borokra emlékeztet magas tannin-, alkohol- és extrakttartalmával, mintsem a mai bolgár borokra. Hosszan érlelhető borokat ad. A Plovdiv és Aszenovgrád környékén termesztett mavrudnak már ennyi terület se jutott.
fotó: winespectrum.com
A fehér fajták sorát azonban a rkatsiteli, egy régen termesztett fajta vezeti 14%-kal. Ez grúz eredetű szőlő, amelyet magas savszint jellemez és akár októberben is szüretelhetik. Kitűni brandy alapanyag is. Ezt követi a nevével ellentétben fehér misket cherven(fürtjei rózsaszínes-halvány lilás színűek). A főleg az ország keleti és déli részein termesztett dimiat (6,5%) a legnagyobb területet elfoglaló őshonos szőlőfajta.
Nagy hozamú, így általában hétköznapi, illatos, fiatalon és hűvösen fogyasztandó bor születik belőle, többnyire némi maradék cukorral. A muscat ottonel a területek 6%-át adja, míg a chardonnay 2,7%-ot, a rizling pedig 1,3%-ot.
A tendencia azt mutatja, hogy a chardonnay, a sauvignon blanc és a tramini területei fokozatosan nőnek, míg a dimiat és a rkatsiteli visszaszorulóban van. A kékszőlőknél pedig a pamid húzza a rövidebbet, míg a cabernet, a merlot, a mavrud, a gamza és a melnik egyre inkább erőre kap.
A bolgár bortörvényt 1978-ban fogadták el, 2000-ben, majd az EU belépésre készülve 2004-ben jelentősebben módosították. A boroknak eredetileg három kategóriája volt: Standard borok – alapszintű könnyű borok. Magas minőségű borok (high quality wines) – ezek általában földrajzi jelölés nélküli borok, és márkanév alatt kerülnek forgalmazásra. Speciális borok (special wines) – pl. pezsgők, gyümölcsborok.
Az EU az öt bolgár borvidék közül csak kettőt tart számon, a földrajzi jelölésű tájborok (regionalno vino) csak innen kerülhetnek ki (az ország északi része, azaz a Duna-síkság, valamint a Thrák-völgy). A minőségi boroknak (kacsesztveno vino) is két szintje van: Declared Geographical Origin (DGO) – ezek a borok 47 földrajzi körzetből származhatnak, amelyek neve azonban nem jelenik meg a palackon. Controliran – ez a legmagasabb minőségi szint. Ez ellenőrzött és garantált eredetű minőségi bort jelöl. A DGO körzeteken belül speciális ültetvényeken készül, szigorú szabályok szerint és érzékszervi vizsgálatoknak vetik alá.
A termőhelyeket öt régióra osztották, amelyek alrégiókból, körzetekből állnak:
A Duna-síkság körzete (Dunavszka Ravnyina): Ehhez tartoznak a Balkán-hegység északi lejtői és a Duna-síkság, ahol a bolgár szőlőterületek 30%-a található. E térségnek mérsékelten kontinentális klímája van, forró nyarakkal. Itt főleg vörösborok készülnek gamzából, merlot-ból és cabernet-ből. Ehhez tartoznak a Balkán-hegység északi lejtői és a Duna-síkság, ahol a bolgár szőlőterületek 30%-a található. E térségnek mérsékelten kontinentális klímája van, forró nyarakkal. Itt főleg vörösborok készülnek gamzából, merlot-ból és cabernet-ből.
A Thrák-völgyi régió (Thrakiiszka Nizsina): E régió a török határ mellett található és a szőlőterületek 35%-át adja. A Thrák-völgyben kontinentális klíma uralkodik, amit a hegyek felől érkezo szelek mérsékelnek. Itt a mavrud, a merlot és a cabernet sauvignon a uralkodó fajta.
Fekete-tengeri körzet (Csernomorszki): Ide tartozik a Fekete-tenger teljes partvidéke és a régió egészen a Dunáig nyúlik. A tenger mérsékli a kontinentális éghajlatot, így lehetővé válik, hogy a hangsúly a fehérbortermelésen legyen: a fő fajták a chardonnay, a sauvignon blanc, a tramini és a rizling.
A Sztruma-völgyi régió (Jolianka na Sztruma): A termőhelyek a görög és a macedóniai határ mentén, az ország délnyugati csücskében találhatók. Itt a klíma mediterrán. A helyi városról elnevezett melnik fajta számít különlegességnek.
A Rózsák völgye és Balkán-hegység (Podbálkánszki): Ez a régió az ország középső része. Itt főleg chardonnay és misket fajtákból készül fehérbor.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
Fenntartható ökológia gondolatok Ausztriában és Magyarországon
Tízből két nyár aszályos lehet a jövőben - Hogyan adaptálódhatnak ehhez a borászatok?
Generációs kérdésekkel, vulkanikus és bioborokkal érkezik a 13. Borkonferencia
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!