A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

A Rhòne-völgye: bortörténet, régiók és borok

A Rhòne-völgye

2022-06-24 | Vinoport


A Rhòne-völgye: bortörténet, régiók és borok

A Rhòne-völgy átmenet a Párizsi-medence, Burgundia és a Földközi-tenger vidéke között. A történelem során afféle „átjáróház”, ami már a római korban is jelentős Vienne városától Avignonig, a pápák egykori székhelyéig. A 200 km hosszban elterülő, hat megyén átívelő borvidék a természeti feltételek, és ennek következtében a rhòne-i borok nagy változatosságát mutatja.


A Rhòne egyike azoknak a folyóknak, melyeket elsősorban a partvidéküket borító szőlőültetvények tettek ismertté. Az Alpokban ered és a Genfi-tóba fut, majd Lyonnál délre halad tovább és 400 km megtétele után a Földközi tengerbe ömlik.

 

Egy kis bortörténelem

 

Az európai területek javarészét leigázó rómaiak voltak azok, akik már a Kr. e. I. században engedélyezik „szövetségeseiknek” a szőlőtelepítést Vienne-ben. A fejlődést azonban nagyban akadályozta, hogy a bordeaux-iak és a burgundiak védővámmal akadályozzák az itteni borok szállítását. Még Párizsba sem könnyű eljuttatni a bort, hiszen hegyek állják a kereskedők útját, hogy a Loire völgyébe juthassanak. Érdeksség, hogy a második avignoni pápa, XXII. János, már 1316-ban megalapítja a Châteauneuf-du-Pape szőlőbirtokot. Néhány száz évvel később (a 18.században) javulnak csak a feltételek a közlekedési útvonalak fejlődésével, illetve jó néhány város korábbi kiváltságainak megszűnésével.

 

A 18. századra már népszerű a Rhòne-vidék bora, napjainkra az ország második legnagyobb borvidékévé vált.

 

Szabályozási rendszer

 

A Rhòne völgyének borai esetében az alsó szintet a Còtes du Rhòne AOC (kótdürón) borvidéki szintű oltalom alatt álló borok jelentik. Ezek majdnem teljes egészében délről származnak.

 

E felett áll a Còtes du Rhòne Villages AOC (kótdürón vilázs), mely már szigorúbb korlátozást jelent. Alacsonyabb az engedélyezett terméshozam, és a vörös- valamint a rozéboroknak legalább 50% grenache-t és 20% syrah-t és/vagy mourvèdre-t kell tartalmazniuk.

 

Ezek „fölött” találhatjuk a 15 „cru”-t, azokat a borokat, ahol a címkén a

településnév + AOC szerepel.

 

A Rhòne-völgy részei

 

Bár a Rhòne egy borvidéknek minősül, mégis két részre szakad, mivel különbözik az éghajlat és más-más szőlőfajtákat használnak a borkészítéshez. Egyetlen közös vonásuk az északról déli irányba fújó, olykor igen csak kíméletlen misztrálnak nevezett szél.

 

Az Észak-Rhòne ültetvényeinek térségében a kereskedelmet a négociants-ok határozzák meg. Ők Felvásárlók/nagykereskedők, akik felvásárolják a szőlőt vagy a kész bort, házasítják és saját nevük alatt adják el. A legnagyobbak és legismertebbek a Jaboulet Aîné, Guigal, Chapoutier.

 

Délen a szövetkezeti pincészeteknek jut meghatározó szerep, bár mostanában az a trend, hogy egyre több szőlőtermelő létesít saját birtokot, készít és palackoz saját bort.

 

Az Észak-Rhòne

 

A helyi termelők kultikus személyeknek számítanak a világ szemében, hiszen sokat tettek a Rhòne vidék borainak minőségéről alkotott kép javításáért, bár – valljuk be - , hogy a borok is megfeleltek a minőségi elvárásoknak.

 

Talaj, domborzat és éghajlat

 

Egyik oldalon a Cévennes hegység, a másikon az „Alpokalja” előhegysége képeznek keskeny és meredek völgyet, az ültetvényeket pedig főként a folyóhoz közel, a nyugati lejtőkre telepítették. A talaj túlnyomórészt gránitos, gneisz és pala, amit nagyobb esőzések után, gyakran újra fel kell hordani az ültetvényekre.

 

Szőlőfajták, szőlőművelés és borkészítés

 

A völgy eme része sokáig a hagyományos borkészítés fellegvára volt, nyitott

kádakban erjesztett boraival, amit öreg tölgyfa hordóban érleltek, akár két évig is. Manapság azonban az új tölgyfa hordók kezdenek népszerűvé válni, ami a borok komplexitására is hatással van.

 

Syrah

 

Ami a vörösbortermelést illeti, a syrah (szirá) a meghatározó fajta. Aromáiban a lágy, sötét bogyós gyümölcsök mutatkoznak, melyhez fiatalon fűszeres, fekete borsos, idővel pedig vadhús-szerű jegyek társulhatnak.

 

Viognier

 

A fehérboroknál a viognier (vionyijé) keltheti fel talán leginkább figyelmünket, mely rendkívül gazdag, gyümölcsös borokat ad, egzotikus ízekkel. A közelmúltig csak az Észak-Rhòne egyes területein sikerült fennmaradnia. Egy ideje azonban szinte kultikussá vált, és egyre nagyobb területeken telepítik egész Franciaországban.

 

A Rhòne-völgye: bortörténet, régiók és borokfotó: Bortankönyv - A világ borai

 

Régiók és borok

 

A Rhòne völgyének legészakibb területéhez az Ampuis (anpüji) városa körüli három falu ültetvényei tartoznak ide. A Còte-Ròtie elnevezés annyit tesz, mint „sült lejtő”, nyilvánvalóan nem véletlenül. A tőkék nehezen megművelhető meredek, keskeny teraszokon nőnek és csak vörösbort termelnek, méghozzá syrah-ból. Ezek az elegáns borok intenzív színűek, testesek, fűszeresek és komplexek, vlamint meglehetősen keresettek és drágák. Érdekes, hogy itt gyűjtötték össze a syrah génbankot: mintegy 650 klónt vizsgálnak majd meg a következő években.

 

A Condrieu AOC (kondrjő) száraz fehérbor, kizárólag viognier fajtából, a környék hét falujában terem. Fiatalon fogyasztva egyedülállóan virágos illatú, magas alkoholtartalmú, testes, de mégis lágy és frissnek ható.

 

A Château Grillet AOC (sátógrijjé) egy önálló ültetvény, kizárólag viognierből elegáns, hordós érlelésű borokkal. A legszebb borokat az alacsony hozamú, öreg tőkék adják és a borászoknak nagy szakértelemre van szükség, hogy a finom íz- és illatanyagot kivonják a héjból. Mivel nagy erőfeszítésbe telik a lejtők megmunkálása és a termelt bor mennyisége is csekély, áraik nagyon magasak és világszerte keresettek.

 

A Saint-Joseph AOC (szenzsozef) borai többnyire vörös, syrah-alapúak.

 

Ezek a legkönnyebb észak-rhòne-i vörösborok, amelyek a syrah málnás és borsos árnyalatait mutatják, némi feketeribizlivel. A legjobb borok a Tournon (turnon) közeli teraszos ültetvényekről kerülnek ki, kevésbé karakteres borokkal,  de hasonló vagy magasabb árakkal a Crozes-Hermitage borainál.

 

A mennyiséget illetően a legfontosabb a Crozes-Hermitage AOC, (kroz ermitázs).

 

Az Hermitage AOC (ermitázs) a 19. században arról volt híres, hogy a világ leghíresebb borai közül kettőt itt termeltek. Egy hanyatlási időszak után, korábbi dicsőségük visszatérni látszik, így áraik mára elérik a „prémium” kategóriát. A szőlőültetvények a folyó keleti partján fekszenek, déli fekvésű, meredek domboldalon, Tain l’Hermitage (tenlermitázs) városa mögött.

 

A vörös Hermitage egyike Franciaország legtestesebb borainak, meglehetősen tanninosak, aromásak és igen jól lehet őket érlelni, az átlagos terméshozam 33 hl/ha! A legnagyobb borok akár 50 évig vagy még tovább is eltarthatók.  Körülbelül a termelés ötödét teszi ki a fehér Hermitage. Meghatározó fajta a marsanne, ami a testet biztosítja. A roussanne az illatot és a ropogós savakat adja hozzá, így nagytestű, hosszú életű borok keletkeznek, amikben mézes és mogyorós jegyek fejlődhetnek ki.

Sokan úgy vélekednek, hogy a Cornas AOC (kornász) a Rhòne völgyének

legalulértékeltebb bora, ennek ellenére ezek a borok drágák. Az ültetvény Cornas városkánál egy védett, napsütötte medencében helyezkedik el. Intenzív színű, testes vörösborok készülnek itt, melyek jó esetben vetekszenek a L’Hermitage boraival.

 

A Cornas borában csak syrah lehet. Ezeket a syrah-kat még további egy-két éves palackos érlelést követően lehet igazán élvezni, ekkor mutatkozik meg gyümölcsösségük és fűszerességük.

 

Dél-Rhòne

 

Talaj, domborzat és éghajlat

 

Az utazó, ha itt jár, úgy vélheti, hogy már Provence-ban (provansz) van. A meleg színekkel, olívaültetvényekkel,  illatos virágokkal, fűszernövényekkel tarkított vidék vonzó látványt nyújt. A Montélimartól Avignonig húzódó területen az enyhébb telek és forróbb nyarak váltják egymást. Mivel nincs, ami megvédje a térséget a misztrál erejétől, szélfogókat kell köréjük telepíteni.

 

Szőlőfajták és szőlőművelés

A térségben mintegy harminc szőlőfajta termesztése engedélyezett. A grenache (grönás) vezeti a kékszőlők sorát, de a syrah, a mourvèdre (murvedr) és a cinsault (szenszó) is meghatározók lehetnek.

 

Grenache

A körzet fő kékszőlőfajtája, magas alkohol-, de alacsony tannintartalommal halvány színű, fűszeres, és piros bogyós gyümölcsökre emlékeztető borokkal. A syrah-nak, a cinsault és a mourvèdre fajtáinak házasításából létrejövő bor lényegesen jobb, mint az összetevők egyenként.

 

A fehérborok általában gazdagok, testesek, magas alkoholtartalmúak, de savszintjük alacsony, talán azért is, mert új tölgyfa hordót ritkán használnak.

 

Borkészítés

Majdnem lehetetlen meghatározni, milyen is egy tipikus dél-rhòne-i vörösbor, mert lehet friss és gyümölcsös, ha szén-dioxidos erjesztéssel készül, ha azonban hagyományos módon erjesztik, és tölgyfa hordóban érlelik, lehet nagyon testes is, húsos karakterrel.

 

Régiók és borok

A Còtes du Rhòne AOC a régió termelésének 80%-át teszi ki. Borainak többsége könnyű, gyümölcsös és egyszerű. Települései közül három falut „előléptettek” és „cru” státuszt kaptak, azaz önálló eredet megjelölést.

A Rhòne völgyének talán legismertebb bora a Châteauneuf-du- Pape AOC. A bornak a francia bortörténelemben különleges szerepe van, mivel itt született meg az Appellation Contròlée ötlete. A minőség javítása érdekében itt tilos a gépi szüret és kötelező a kézi válogatás.

 

A Rhòne túlpartján, a talaj mészkőtartalma miatt, előszeretettel termelnek rozét, sőt fehérbort is, melyek közül néhányat Franciaország legjobbjának tartanak. Testesek, intenzív íz- és illatvilággal rendelkeznek és a palackos érlelés során még zamatosabbak és komplexek lesznek. Mind a Tavel, mind pedig a Lirac AOC (lirák) rozéi főleg grenache-ból és cinsault-ból készülnek.  

 

Egy kis adalék a Rhòne-völgyi borok természetrajzához...

Nehéz lenne kideríteni, vajon mi okozta azt a pozitív változást, ami az elmúlt húsz évben a Rhòne-völgy borait szinte a borászati fellegekbe emelte, az azonban tény, hogy a 80-as évek elején a legtöbb francia étteremben, bisztróban Párizstól Lyonig a „ház bora” szinte kivétel nélkül Rhòne-völgyi vörösbor volt.

És lám... alig telt el 10-15 év és a Rhône-völgy borai a legnagyobbnak mondott borok között találták magukat, rangos helyet vívtak ki a WS Top 100-as listáján, így áraik elkezdtek kúszni felfelé. Északon és délen egyaránt találunk igazi nagyágyúkat, tömör, érett, elegáns és hosszan eltartható borokat, melyek kicsit korábban fogyaszthatók, mint akár egy bordeaux-i, akár egy toszkán szépség. A legfiatalabb generáció, organikus gazdálkodást folytató szereplőivel pedig még csak most kezdi arcát a nap felé fordítani ...



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!