A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

A települési szintű kommunikáció jelenthet megoldást

Interjú ifj. Szepsy Istvánnal 1. rész

2015-05-09 | Tóth Adrienn


A települési szintű kommunikáció jelenthet megoldást

A Szepsy nevet Tokaj kapcsán minden borkedvelő ismeri. Jó pár éve már annak, hogy nem csak egy Szepsy Istvánt tartunk már számon, hiszen az apa mellett felnőtt az új generáció, aki a családi pincészetben való közreműködés mellett a borvidék egyik legdinamikusabban fejlődő borászatát, a Szent Tamást irányítja. Arról, hogy hogyan alakult ki e borászat kínálata, és miért van kritikus fontossága a mára külföldön is egyre szélesebb körben ismertté váló Mád Furmintnak, ifj. Szepsy Istvánt kérdeztük.


 

Sok változás zajlott le mindkét pince életében az utóbbi időben. Ami mostanában engem elsősorban mozgat, az a dűlős száraz borok kérdése. A Szepsy ebből a szempontból jobban érintett, hiszen egyrészt előnyös ültetvényszerkezettel bír, másrészt régóta következetesen műveljük az idősebb szőlőtőkéket.

 

Nemcsak dűlőkre, hanem ezen belül parcellákra szelektáltan dolgozunk, és ez igaz mind a gyümölcsre, mind a borra. Ezt követően persze előfordulhat házasítás is, de a borok megszületésének bizonyos fázisáig önállóan jutnak el az egyes parcellák termései.

 

A Szent Tamás esetében egy sokkal fiatalabb pincével van dolgunk, hiszen mindössze 2009-ben alapítottuk, így a szőlők kondíciója nem tarthat ugyanazon a szinten, mint a Szepsynél. Harminc év van apa és köztem, ami a megélt tapasztalatok terén elég nagy különbséget jelent.

 

A Szent Tamás elsősorban az indulás idejével járó adottságok miatt működik másként. A cél e pincészet esetében az, hogy olyan új termőterületeket találjunk, amelyek később hozzájárulhatnak a márka építéséhez. Mivel elsősorban azokkal a körzetekkel szeretnénk dolgozni, amelyek kapcsán tapasztalattal bírunk, egy Mád körül meghúzható körön belül vizsgálódunk.

 

Említenél néhány példát ilyen új felfedezésekre?

 

Példa lehet a Tállya határában húzódó Dongó, amelynek első, 2013-as évjáratát a Furmint Februáron mutattuk be. Bízunk abban, hogy a jövőben ilyen lesz a Kővágó is. Ezen terület előkészítésén már három éve dolgozunk, és mostanra eljutottunk oda, hogy megkezdhettük a telepítést.

 

Ez a fekvés még a közelmúltban is legelőként állt besorolás alatt, mert ugyan korábban szőlőkataszteri terület volt, mivel azonban sokáig nem művelték, a hivatal átsorolta. Az átminősítés újbóli teljes lefolytatásához több évre van szükség, a hivatalos ügyintézés mellett vizsgálatokra is sort kell keríteni. E folyamatban 2014-ben jutottunk el odáig, hogy gyepfeltörési engedélyt kapjunk.

 

Tavaly letakarítottuk a bozótot és beszántottuk a területet. A háromhektáros ültetvény telepítése a tervek szerint 2016-ban zajlik majd le, az első termés 2020-21-re várható, az érdemi eredmények megszületése azonban valószínűleg 2040-ig is elhúzódik majd.

 

A települési szintű kommunikáció jelenthet megoldást

 
Miért van szükség ennyi időre?

 

Számunkra a beltartalmi érték a lényeges, ahhoz pedig a tőkéknek el kell érniük egy bizonyos kort, méghozzá helyes művelés alatt. Ez lényeges, hiszen ha belegondolunk, nem feltétlenül bölcs minden negyvenéves ember, de húszévesen erre esély sincs.

 

Meglehetősen sokáig elhanyagolták ezt a földdarabot. Miért a Kővágót választottátok mégis?

 

Történelmi leírások alapján döntöttünk mellette. A célunk az, hogy Tokajt a világ borvidékeinek élvonalába emeljük, az ehhez szükséges legmagasabb színvonalat pedig csak az hozhatja el, ha a termőhelyet tudjuk minél tisztábban megmutatni, hiszen ez az, ami csak nekünk van. Ahhoz, hogy a világ első öt bortermő tája közé kerüljünk, egy márkát kell felépítenünk. A komoly márka pedig nem marketing kérdése: csak az segít, ha a szakmai vonalon lépünk előre. 

 

 

Ahhoz pedig, hogy szakmailag felkészültek legyünk, alapvető elvárás, hogy tudnunk kell értelmezni a termőhelyet. Mivel azonban az általános borvidéki helyzet nem ezt a hozzáállást sugallja, így bár tokaji borászatnak valljuk magunkat, úgy látjuk, a borvidéket mégsem lehet egységesen kommunikálni, hiszen a helyi árutömeg legalább 60%-a tömegtermelésből származik. Ezen a borvidéken sajnos sok olyan bor kerül még ma is tokaji név alatt forgalomba, amelynél még a száraz kategóriában is mustsűrítményt használnak, mert olyan alacsony a szőlő érettségi foka.

 

Egy olyan borvidék számára, amely nemzetközi értelemben is szeretne a top mezőnybe kerülni, kedvezőtlen az a szituáció, hogy azok a minőségi borok, amelyek hozamkorlátozás mellett természetes módon készülnek, csak a kisebb részét jelentik a tokaji név alatt előállított tételeknek.

 

Ezért kényszerülnek a gazdaságilag elég erős pincészetek arra, hogy önállóan építsenek márkát külföldön. Sok magas színvonalat hozó pince lép rá ily módon az önmaga prezentálása felé vezető útra, és ezért nem működik jelenleg a közösségi marketing.

 

Ez az oka annak, hogy annak érdekében, hogy túllépjük a pince határait, a következő szintre léptünk: a települési szintű kommunikáció felé, és ezért kezdtünk el Mádra fókuszálni. Azért is működik ez, mert az összes kapcsolódó helyi borászat számára előnyös, hiszen egy sokkal szélesebb kínálatot felvonultatva tudjuk azt bemutatni, amit képviselünk.

 

Milyen lépések segítségével kívánjátok mindezt megvalósítani?

 

Ahhoz, hogy mind a borvidék, mind a település, mind a fajta ismertté váljon, meg kell mutatni a bort a világnak. Gyakorlati értelemben ugyanakkor nem állhatunk oda minden palack mellé, ezért hoztuk létre a mádi integrációt. Úgy gondoltuk, ha egy borvidék vagy egy dűlő ízvilága felfedezhető egy borban, akkor ennek igaznak kell lennie a településre is.

 

A települési szintű kommunikáció jelenthet megoldást

 

Egyértelmű az, hogy már csak néhány korábban elmondott okból következően ez nem lehet igaz bármely borra. Milyen elképzelések szerint készítettétek el a Mádot?

 

Alapvető volt annak a tapasztalatnak a felhasználása, hogy ahogy csökken a termésátlag, úgy erősödik a talaj megjelenése a borokban. A furmint szerencsés természetét is ki akartuk használni, hiszen ez a fajta kifejezetten erős a terroir átadásában, amelyet a fajtajegyek ritkán nyomnak el.

 

Tisztában vagyunk azzal, hogy a hárslevelűben is megvan a potenciál, viszont azt is látjuk, hogy a világ felé elég kihívást jelent egyetlen, számukra újdonságként ható szőlőfajta kommunikációja is. A borvidék, és így a mádi területek 75%-át pedig furmint borítja, így szükségszerűen több tapasztalat halmozódott fel vele kapcsolatban. Több érv szól ezen túl is a fajta mellett, bár ha egészen őszinte vagyok, a kérdésben, valószínűleg az is közrejátszott, hogy egyszerűen jobban szeretem a furmintot.

 

Mád kiemelése pedig nemcsak abból a szempontból előnyös, hogy ez ad otthont a birtokközpontunknak, hanem azért is, mert a hegyaljai települések közül ennek a határában az átlagost meghaladó területű ültetvényrendszer található. Mivel pedig a Szent Tamás a saját, már termő szőlőiben nem tudna olyan mennyiséget előállítani, amely egy valóban széles körben megjeleníthető borhoz szükséges, nekünk más helyi gazdáktól kell szőlőt felvásárolnunk.

 

Cikkünk második részéhez kattints IDE!



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!