Az oroszországi foci VB-ről már mindent tudunk. És az orosz borokról?
Ahol a pártvezetők mondták meg, mit igyon a nép
2018-06-18 | Geri Ádám
A görögök, Sztálin, Gorbacsov és Maigret felügyelő is feltűnik az éppen megújulni igyekvő orosz borágazat eddigi történetében. A labdarúgó VB viszont nem biztos, hogy segíti a nemzetközi áttörést.
Fotó: http://foreignpolicy.com
A most zajló labdarúgó-világbajnokság okán rengeteg turista érkezik Oroszországba, akik az izgalmas meccsek hevében biztosan fel akarják fedezni a helyi italspecialitásokat. Bár Oroszországot sokan elsősorban a vodkával azonosítják, érdemes megkóstolni a borokat és megismerni az ágazat történelmét.
A modern orosz borászat stációi kis túlzással összefoglalhatók a mindenkori pártvezetők borhoz való viszonyának bemutatásával. Lenin általában nem szerette az alkoholt, Sztálin abszolút boros volt (állítólag mindig két pohár volt az asztalán, az egyikben vörös félédes grúz hvancsakara, a másikban fehér cinandali), Hruscsov és Brezsnyev mindenivók voltak, míg Gorbacsov inkább a vodkát kedvelte.
A történet persze nem velük kezdődött, egyes feltételezések szerint a Fekete-tenger térsége volt a világ legelső borvidéke, a grúz borok pedig a történelem legrégebbi borai. Rod Philips A Short History of Wine című könyvében azt írja: „Grúziában találtak olyan magokat, amelyek termesztett szőlő magjainak tűnnek (alakjuk különbözik a vadszőlő magjáétól), és körülbelül Kr.e. 6000-re datálhatóak.” Vagyis úgy tűnik, Grúziában már akkor valamiféle szőlőnemesítéssel is foglalkoztak. A bor sok nyelvben használt neve is (wine, Wein, vino, stb.) valószínűleg a grúz „ghvino" szóból származik. Ami biztos, hogy a szőlő már évezredek óta jelen van a Kaszpi-, Fekete- és Azovi-tenger térségében és bizonyítékok vannak arra vonatkozóan is, miszerint az ókori görögök már műveltek szőlőt a Fekete-tenger környékén Phanagoriában és Gorgippiában (Anapa).
Kereskedelmileg is értelmezhető léptékű bortermelésről a 19. század óta beszélhetünk.
1870-ben II. Sándor orosz cár alapított borászatot a Fekete-tengertől nem messze található Abrau-Durso faluban azzal a céllal, hogy ellássák a királyi házat pezsgővel. A pezsgőház hivatalosan végül 1896-ban üzemelt be, miután Nyikolaj Dmitrijevics Golicin herceg és miniszter földmunka-gépeket és francia borászati szakembereket hozatott. Nem véletlenül Golicin lett megbízva a kivitelezéssel, a krími birtokain Novi Svet és Massandra néven már két borászatot is működtetett. Előbbivel szép sikereket ért el: pezsgői 1889-ben és 1900-ban is érmet nyertek a párizsi világkiállításon.
Az Abrau-Durso-i nedű kezdetben valóban csak a nemesek és legfelsőbb körök kiváltsága volt, igazi virágkorát mégis egy filoxéravészen és egy forradalmon túl élte. „Sztálinnak meggyőződése volt, hogy a bornak minden szovjet ember számára elérhetőnek és megfizethetőnek kell lennie” – magyarázta Denis Puzyrev 2014-ben a The Daily Telegraphnak. Így jött létre a „szovjet pezsgő”, vagyis az „emberek pezsgője”. Népszerűségével a szovjet érában csak a madeirához, sherry-hez hasonlatos erősített borok vetekedhettek. (Még ma is a fogyasztás 80 százalékát a félédes és édes borok teszik ki.)
Az orosz borszakma ekkoriban olyan szinten állt, hogy – mégha csak közvetve is – világszinten is előremozdította az ágazat fejlődését. Andre Cseliscsev Moszkvában született, ám éppen a forradalom után kénytelen volt elhagyni az országot, így agronómusi, borászati, mikrobiológiai tanulmányait már Csehszlovákiában és Franciaországban végezte. A Francia Nemzeti Agronómiai Intézetnél és a Pasteur intézetnél dolgozott, amikor 1938-ban Amerikából Párizsba érkezett Georges de Latour, a kaliforniai Beaulieu Vineyards tulajdonosa, hogy találjon egy kellően világlátott és technológiailag is felkészült borászt. Választása Cseliscsevre esett, aki követte őt a Napa-völgybe, hogy aztán gyakorlatilag az egész tengerentúli borkészítést megreformálja. Rendkívül sokat tett a cabernet sauvignon fajta felemelkedéséért, ő alkalmazott odaát először kis francia tölgyfahordókat az érlelésre és a hideg erjesztés tökéletesítésén is sokat dolgozott. A Napa-völgy mellett Oregon és Washington borrégió is sokat köszönhet neki.
De vissza az őshazához, ahol ekkor szintén csúcson volt a bortermelés – mennyiségben mindenképpen. Az iparosítás és a kollektivizálás elől ez a szektor sem menekült, ezért is lehetett
1980-ban a Szovjetunió a világ negyedik legnagyobb bortermelője évi 25 millió hektoliterrel(ez akkoriban az USA termelésének közel duplája volt). Ezeket az eredményeket azonban némi fenntartással kell kezelni, két okból is. Fontos hangsúlyozni, hogy a teljesítményhez nagy mértékben hozzájárultak a tagországok, úgymint Moldávia, Grúzia és Ukrajna. Másrészt pedig Oroszországban mindig rendkívül magas volt az import alapanyagból készült bor aránya. A hatalmas országban az éghajlat miatt viszonylag kis terület alkalmas a szőlőtermesztésre. A már említett Fekete-tenger, Észak-Kaukázus térségben van a legtöbb szőlő, az itteni kontinentális klíma és évi 190-230 fagymentes nap kedvez a szőlőnek (Magyarországon 160-210 fagymentes nap van egy évben). A jóval északabbra található rosztovi körzet száraz, forró nyarai és hideg telei már jóval kisebb termésátlagokat hoznak.
A 25 millió hektoliter csodája azonban alig pár évig tartott: 1990-re a mennyiség a harmadára esett vissza, első sorban Mihail Gorbacsovnak, a kommunista párt akkori főtitkárának 1985-ös alkoholreformja következtében. Az (egyébként tényleg kiugróan magas) alkoholfogyasztás visszaszorítása érdekében a továbbiakban egyszerre csak két üveg vodkát volt szabad vásárolni, a részegség pedig a pártból való kizárást vonta maga után. (Külön cikket megérne, hogyan igyekezett kijátszani mindezt az orosz nép: jelentősen megnőtt például a kölnik, a patikai készítmények és a samponok iránti kereslet.) A főtitkár parancsára a szőlők nagy részét kivágták. A megmaradt szőlők állítólag George Simeon-nak köszönhetik túlélésüket. A Maigret felügyelőt megalkotó belga író levelet írt Gorbacsovnak, amelyben emlékeztette, még a fasiszták sem bántották a francia szőlőket a megszállás idején.
Fotó: www.bloomberg.com
Gorbacsovot ugyan sikerült megállítani, ám a Szovjetunió felbomlása után a borágazat folytatta a lejtmenetet. 2000-re Oroszországban mindössze 72 ezer hektár megművelt szőlőterület maradt (Magyarországon ekkoriban még 90 ezer fölött volt ez a szám). Nagyjából ez volt a mélypont; azóta viszont mintha valami megindult volna. Félúton Krasznodar és Taman (illetve a Fekete és az Azovi-tenger között) a legmodernebb technológiákat bevetve az elsők között alapították meg a 2000-es évek elején a Lefkadia borászatot. A gondosan kiválasztott dűlők és a Franciaországból importált szőlőoltványok mellett a humán erőforrásnál sem bízták a véletlenre a sikert: tanácsadónak Patrick Leon-t, a Chateau Mouton Rotschild főborászát kérték fel. Alig pár kilométerrel odébb 2003-ban alakult a Chateau Le Grand Vostock szintén hathatós francia közreműködéssel. Azóta a térségben további 20 hasonló borászat jött létre, többségük zöldmezős beruházás keretében, ám akad pár olyan is, amelyet a szovjet időkből sikerült átmenteni és a kor követelményeinek megfelelően újjászervezni.
Így járt a már említett Abrau-Durso is, ahova 2006-ban érkezett a megmentő Boris Titov kormányközeli üzletember képében. Először megvásárolta az államtól a pezsgőházat, majd azon melegében belepumpált 20 millió dollárt és felfogadta Hervé Jestin pezsgőmestert Champagne-ból. Ő felel az évenkénti 28 millió palack minőségéért (ebből már bőven jut exportra is, Magyarországon is kapni a pezsgőjüket), illetve azért, hogy fokozatosan átálljanak a teljes birtokon a biodinamikus gazdálkodásra. Ma már több másik orosz borászatot is tulajdonolnak, pezsgőházuk van Champagne-ban és saját borbárjuk a híres moszkvai GUM luxusáruházban. Abrau-Dursoban évente 150 ezer turistát fogadnak, akiknek minden elképzelhető kényeztetésben részük van: festői táj, szervezett kirándulások, csónakázás, helikopterezés, kincskeresés a pincékben.
Fotó: talk-a-vino.com
Az említett biodinamikus művelésre való törekvés Oroszországban nem egyedi, és ez egy komoly versenyelőny lehet. Nagyon sok termelő ugyanis soha nem engedhette meg magának a vegyszerek és műtrágya használatát, ezért ezeken a területeken tulajdonképpen ma is organikus művelés folyik. Másrészt az ország (Grúziával karöltve) igen gazdag őshonos fajtákban, amelyek között a legjelentősebb a rkatsiteli, amely a teljes termelés 45%-át teszi ki. Jelen vannak persze az ismert nemzetközi fajták is, úgy mint cabernet sauvignon, clairette blanche, merlot, muscat, pinot gris, portugieser, rajnai rizling, rizlingszilváni, tramini.
Persze nem minden tökéletes arrafelé sem. Az alapanyaghiány továbbra is krónikus: hatszor annyi szőlőlevet dolgoznak fel a borászatok, mint amennyi Oroszországban „megterem”. Új területek bevonását nem segíti, hogy igen nehézkes a szőlőoltványok behozatala külföldről, mivel nagyon szigorúak a növénybetegségekkel kapcsolatos járványügyi szabályok. Ezért a papíron orosz borok háromnegyedében jó eséllyel van legalább részben hozzáadott import alapanyag, emiatt is nehéz megítélni, hol tart ma az orosz borágazat – sorolta a problémákat 2016-ban a Meininger’s Wine Business-nek Leonid Popovics, az orosz Szőlészeti és Borászati Egyesület elnöke. Hozzátette, az is gond, hogy az orosz törvények szerint a bor ugyanolyan alkohol, mint bármi más, a készítése szigorúan és bürokratikusan szabályozott, nagyon nehéz új pincészetnek engedélyhez jutnia és az adók is magasak.
„Összesen mintegy alig 100 borászat működik, amiből 30-40 ismert” – erősít rá az előző gondolatra Sánta Zoltán nemzetközi borakadémikus, a Borkollégium vezető oktatója. Ő nemrégiben az egyik borászat meghívására bírálóként vett részt az első független orosz borversenyen, ahol 181 orosz bort kóstolt. A független ez esetben azt jelenti, hogy a bírálók többségét külföldről hívták illetve hogy a borokat nem bekérték, hanem megvásárolták boltban. Gyanítható ugyanis, hogy arrafelé olykor mást küldenek be versenyre, mint amit árusítanak. Ami talán nem is csoda, tudván, hogy rengeteg még a gyermekbetegség a boroknál. „A nemzetközi fajtákat erőltetik, ami sokszor nem indokolt, mert egyáltalán nem tudják vele hozni a fajtajelleget. A hordókezeléssel és a pincehigiéniával is sok helyen vannak még gondok, és általános jelenség a savhiány. A versenyen összességében a vörösek szerepeltek jobban, a bortermő vidékek meleg klímája egyébként erre is predesztinálja az országot” – vont mérleget Sánta Zoltán a verseny után, ahol végül aranyérmet nem, ezüstöt is mindössze 11-et osztott ki a borakadémikusokból és Master of Wine-okból álló bizottság.
Fotó: Russian Wine Competition - Leonid Fadeev WA, a verseny szervezőjének Facebook oldala
Összefoglalva elmondható, hogy még egyértelműen az útkeresés fázisa zajlik:
- cuvée-knél gyakorlatilag mindent mindennel megpróbálnak házasítani;
- mindenféle szőlőfajta telepítésével próbálkoznak, olyanokéval is, amelyek abszolút nem az ottani klimatikus viszonyok közé valók (pinot noir, rajnai rizling);
- a vörösboroknál egyelőre kevés a jóivású, könnyed, reduktív technológiával készült tétel.
A borászati rész fejlesztésén túl is sok még a teendő. Az apellációs rendszer most van alakulóban, ezen kívül borutakra, még több birtokra, infrastruktúrára lenne szükség, hogy igazán beinduljon a borturizmus. Némi reményre ad okot, hogy a belső kereslet ezzel együtt fellendülőben van, nem utolsó sorban a Krími-félsziget Oroszországhoz csatolását követő nyugati szankciók miatt. Az orosz emberek ugyanis némileg kényszerből illetve hazafiasságból a hazai termékek felé fordultak.
„A borfogyasztás és -kultúra egyelőre Moszkvára, Szentpétervárra és legfeljebb még a borvidékeken található nagyvárosokra korlátozódik”
– mondja Sánta Zoltán. Vlagyimir Putyin jelenlegi orosz elnök minden esetre igyekszik hozzátenni a magáét: évente 10 ezer palackot rendel a krasznodari Myskhako Estate Winery Cabernet Sauvignon Reserve-jéből, amelynek palackja átszámítva 5000 forint. (A 2008-as évjáratra Jancis Robinson 95 pontot adott.)
A nemzetközi áttörésre mindazonáltal még várni kell. Ezen biztosan segíthetett volna, ha például a foci VB hivatalos itala egy orosz pezsgő lesz. Ez azonban nem jött össze: akár csak 2014-ben, idén is a francia Taittinger pezsgőházat érte a megtiszteltetés.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
A Top 100 legjobb bor közé már csak aranyérmesek kerültek
Megjelent a Winelovers Wine Awards eredményeit listázó digitális kiadvány
Két különleges bor a Jura borvidékről: vin jaune és vin de paille
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!