Az utóbbi évek legizgalmasabb villányi kóstolója zajlott Pesten
Beszámoló a rekordokat döntögető februári Winelovers Wednesday-ről
2019-03-04 | Bognár Attila
A Winelovers Wednesday rendezvénysorozat február végi állomása a Villányi borvidék borait állította a középpontba. A helyszínt ezúttal az InterContinental Budapest biztosította, csodás panorámával a Dunára, a teremben pedig a 27 villányi borász tételeire koncentrálhattak a vendégek.
Fotók: Winkler Dóri
A fogyasztói szokásokat felmérő kutatások, mindenek előtt a Nagy Bor Teszt eredményei alapján elmondható, a magyarok továbbra is vörösbort isznak legszívesebben, és azokból is a villányi vörösek állnak az első helyen. Ráadásul a borvidék, mint borturisztikai célpont is a hazai fogyasztók kedvence. Nem is kell tehát csodálkozni, hogy a Winelovers Wednesday Villányi kóstolója is zsúfolt teltházzal futott, még akkor sem, ha egy hétközi munkanapról beszélünk. Persze nyilvánvalóan az is vonzó volt, hogy egyetlen belépővel egy borvidék 27 borászának közel száz borát lehetett megkóstolni, amire nem tudom, mikor volt utoljára példa.
A kiállítók közt akadtak húzónevek bőven, elég csak megemlíteni a borvidék „hőskorából” az év borászait (Gere Attila, Tiffán Ede, Polgár Zoltán, Bock József), vagy a magukat azóta szintén az élvonalba felküzdőket (pl. Vylyan, Gere Tamás és Zsolt, Csányi pincészet), a közvetlen utánuk következő, már többször bizonyított borászokat (pl. Szende, Maul, Szemes, Günzer, Jackfall, Koch, Wassmann), illetve új feltörekvő nemzedéket (pl. Rácz Miklós, Vojtek, Bakonyi Péter, Rejiji).
Emlékszem, hajdanán még egyetemista koromban sokat jártunk Villányba borkóstolókra, Pécsről a kis piros vonattal. Akkor kedveltem meg az itteni borokat, a fent említett nagy nevek az idő tájt lettek az év borászai, akkor kezdtek bekúszni az emberek köztudatába a bordeaux-i szőlőfajtákból (cabernet franc, merlot, cabernet sauvignon) készült borok, akkor kezdődött a jó minőségű barrique hordók szélesebb körű használata, és én is itt kóstolhattam először ilyen tételeket. Sokat jártunk akkoriban a Blum és a Szende pincébe, de az Agancsost is így fedeztem fel. Mindig finom ételekkel és borokkal, nagy szeretettel fogadták az ide látogató borisszákat. Öröm volt látni ezeket a neveket most ismét a kiállítók közt.
Mint minden más, ez a borvidékünk is nagy változásokon ment azóta keresztül. A bordeaux-i fajták dominanciája megmaradt ugyan, de a három fajta közül egyértelműen kiemelkedett a cabernet franc, a borvidék húzófajtája Villányi Franc néven önálló márkanévvé vált. A legutóbbi borvidéki innováció pedig a RedY, amely „Villány mosolygós arcát” igyekszik megmutatni. Ez egy könnyedebb, gyümölcshangsúlyos, friss, fiatalos, lendületes cuvée. A borászok célja a RedY-vel, hogy azokkal is megszerettessék a borvidéket, akik még csak most ismerkednek vele, illetve azokkal is, akik számára a francia fajták testesebb cuvée-i túl nehezek, és valami könnyedebb borra vágynak. A mostani kóstolón két ingyenes pop-up előadás épp ezt a két témát állította középpontba. A „RedY, Villány mosolygós arca” című Ipacs-Szabó István témafelelős tolmácsolásában engedett bepillantást az új márka mögötti koncepcióba. Aki többet is szeretett volna belőlük kóstolni, az is megtehette, hiszen külön RedY stand működött az este folyamán. Az „Egység a sokszínűségben. Franc-ok Villányból” című mások pop-up előadás keretében Horkay András, a Central European Wine Institute vezetője mutatta be a borvidék húzó brandjét, a villányi cabernet franc-t.
A sétálókóstolón a kínálat olyan széles volt, hogy esélytelennek látszott mindent végigkóstolni, de azért igyekeztem a lehető legszélesebb mintát vételezni a kiállítóktól. Ami feltűnő volt, hogy meglehetősen sok vörösbor érkezett a borzasztó nehéz 2014-es évjáratból, ezek közül jó pár a csúcsdűlőkből származott (mint pl. a Kopár vagy az Ördögárok). Kíváncsi voltam, hogy ezek a tételek mit mutatnak, meg úgy általában is arra, hogy merre tart a borvidék a hordóhasználat, koncentráltság, tanninok és egyensúly tekintetében. Az utóbbi időben ezen paraméterek tekintetében pozitív előrelépés történt, és tulajdonképpen a most kóstolt borok is alátámasztották ezt.
Villány a vörösborairól híres, de azért a borászok egyre inkább igyekeznek a fajtabővítés, valamint a borturisták kiszolgálásának érdekében a portfóliójukba egy-egy fehéret is felvenni. Ezért kezdésként néhány fehéret próbáltam ki én is, és a sors úgy hozta, hogy mindegyik chardonnay lett. Rácz Miklós Tamás 2017-es chardonnay-ja nem látott hordót, ennek megfelelően könnyed, jól iható, gyümölcsös, ugyanakkor van benne komplexitás is. Ruppert Ákos 2016-osa viszont fél évig volt 500 literes hordóban, ennek hatása érezhető mind illatban, mind ízben, de még éppen a megfelelő határon mozog, az előző tételhez képest egy hajszálnyival komplexebb és hosszabb bor. Polgár Zoltán chardonnay-ja szintén 2016-os, szintén hat hónapot volt hordóban, de már használt barrique-ban. Mélyebb szín, krémesebb, testesebb, érettebb bor, minta az előző kettő. Magbában fogyasztva elég masszív, a pincénél krémlevesek mellé ajánlják és kínálják, érdemes is kipróbálni. A negyedik chardonnay okozta számomra az igazi meglepetést, a Maczkó pince 2016-osa másod- és harmadtöltésű barrique hordóban töltött 8 hónapot. Komplex, testes, krémes, kellően gyümölcsös, a hordó inkább kiegészít, nem elnyom, nagyon jól elkészített tétel.
A fehérborok után gyorsan a vörösekre tértem, hiszen az este gerincét természetesen ezek adták. Átvezetésként a Wassmann Pince portugieserből készült nyers pezsgőjét kóstoltam, amely három évet volt seprőn és a borász minden egyes palackot maga rázott kézzel az érlelés során. A pince egyébként biodinamikus, spontán erjesztéssel dolgoznak, nincs szűrés és derítés, minimális a kén, csak használt hordókkal dolgoznak. Vörösboraik rendkívül tiszták, gyümölcsösek, frissek, jól fogyaszthatók. A 2015-ös évjáratból érkezett mindegyik tételük, melyek közül nekem a kékfrankos tetszett most a legjobban, az utóbbi időben kóstolt egyik legjobb hazai kékfrankos szerintem. De lenyűgözött a cabernet franc és a cabernet sauvignon fűszeressége, komplexitása és hossza is. Az este egyik legjobb borsora volt az övék. A Blum pince borait korábban már dicsértem, most a nehéz, 2014-es évjáratból érkezett cabernet sauvignon és Blum cuvée mellett a 2015-os cabernet franc fogott meg a leginkább, ami annak ellenére, hogy csak a classicus kategóriába kapott besorolást, nagyon szép egyensúlyt mutat a fajta gyümölcsössége és a hordófűszerek tekintetében. Jól fogyasztható, elegáns tétel.
Szintén régi kedvencem az Agancsos pince, a Kánon cuvée-jük minden évjáratban jól szokott sikerülni, még a mostani 2014-es is az lett. 60% cabernet franc, 30% a cabernet sauvignon és 10% a merlot benne, minden tétel 500 literes hordóban érlelve 24 hónapig majd összeházasítva. A franc érezhetően dominálja, de egyensúlyos bor, melyet nem nyom el a hordó, kellően gyümölcsös és hosszú. A Capitalis cabernet franc szintén 2014-es, az előző cuvée alapjául szolgáló franc itt most önmagában mutatja meg a fajta szépségét. Ha már a cabernet franc-nál tartottam, útba ejtettem Polgár Zoltán standját, a 2015-ös Kopár-dűlősét vettem szemügyre, amit 18 hónapig érleltek másodtöltésű barrique hordóban. Friss palackozás, még fiatal, időre van szüksége, hogy összeálljon, de jó a sav-tannin egyensúly benne, kellően gyümölcsös, fűszeres, komplex és jól iható. A Szende Pince négy most bemutatott bora közül nálam a 2016-os Portugieser Selection nyert. Ez egy igazi kuriózum, hiszen az Ördögárokból származik, ahova nem nagyon telepítették a fajtát, másrészt érett, komoly, nem az egy év alatt elfogyasztandó tételről beszélünk. 2006-os telepítésű a szőlő, a bor kevésbé a fajtáról, inkább a termőhelyről szól, izgalmas, egyedi, nagyon tetszett.
A rendezvényre a Csányi Pincészet hozta a legszebb cabernet franc sort, mégpedig mindegyik tételt 2015-ből. A Chateau Teleki Villányi Franc is már prémium kategória, másodtöltésű 300 és 500 literes hordókban érlelték 18 hónapot. Sok tannin, nagy test, de a bor mégis egyensúlyos és jól iható. A Kővilla Válogatás Villányi Franc a Kopár-dűlő terméséből készült, nagyhordós érlelést kapott tétel. Érezhetően még a pályája elején jár, de minden megvan benne, amiért egy vörösbor szerethető: kellően gyümölcsös, szépek a hordófűszerek, nagy, de moderált tanninok, hosszú utóíz, és jól esik inni. Ugyanebből az évjáratból még készült egy super prémium verzió is, ami egyelőre csak mintaként volt kóstolható. Az előzőekhez képest, ha lehet, még szofisztikáltabb, komplexebb bor, óriási ígéret már most is.
Az este folyamán kihagyhatatlan volt Gere Tamás és Zsolt Aureus cuvée-je, most a 2009-es évjáratból. Ez náluk a csúcs cuvée, minden évjáratban jól sikerül, most sem okozott csalódást. Külön öröm, hogy 2010 előtti évjáratból származott, a bordeaux-i fajtáknak idő kell míg összeérnek, a tanninok elsimulnak, a hordós jegyek integrálódnak. Ebben a borban nagyon szépen nyomon követhető ez a fejlődés. 40% cabernet franc, 40% merlot, 20% cabernet sauvignon, vegyesen új és használt hordókban, 2011 szeptemberi palackozás. A szőlő, a hordó és az érlelés jegyei szépen kiegészítik egymást, kiváló állapotban van most a bor.
A RedY boroknak is nagy sikere volt a vendégek között
A Bock pince 2014-es Ördögárok Cabernet Franc Selection-je volt a következő meglepetés. Újabb tétel abból a nehéz évjáratból, a pincére jellemző erőteljes, hordós érlelés (24 hónap barrique) ellenére rövid szellőztetés után meglehetősen komplex illat- és ízvilág: csoki, capuccino, erdei gyümölcsök, bőrösség, ásványos, köves jegyek, sok de jó minőségű tannin, hosszú lecsengés. Ugyanilyen pozitív meglepetés a 2012-es Bock cuvée, a pince csúcs cuvée-je, amelyből érdekes módon az utána következő két évjárat, a 2013 és 2014-es előbb került piacra.
Ez jó döntésnek bizonyult, az idő jót tett ennek a bornak, a komponensek mostanra szépen összecsiszolódtak. Cabernet sauvignon 60%, cabernet franc 30% és merlot 10% arányban, 24 hónap új hordós érlelés, a bornak mindene nagy, test, alkohol, tannin, savak, de az alkotórészek egységet alkotnak, nem billen egyik irányba sem. Kellően gyümölcsös és hosszú, nagy bor. Még egy komoly tétel maradt a nap végére: a Tiffán Pince 2015-ös Kopár-dűlős Carissima cuvée-je, amely klasszikus bordeaux-i házasítás (cabernet sauvignon, cabernet franc, merlot). Érett erdei gyümölcsök, hordófűszerek és étcsoki illatának gazdag elegye, bársonyos tanninok, komoly test, egyensúly, hosszú lecsengés. Mindenképpen érdemes még kiemelni, hogy a Vylyan Pincészet idén ünnepli első borai piacra kerülésének 25 éves évfordulóját. Erre a jubileumra felkértek hét kortárs magyar írót és költőt, hogy a borokból ihletet nyerve készítsenek egy-egy verset, novellát egy-egy borhoz, valamint mindegyik üveghez készült egy-egy rajz is, ami a boroscímkéken is megjelenik (a végeredmény, vagyis a hét címke itt megtekinthető). A külső tehát megújult a pincénél, a beltartalom pedig a régi, hiszen a borok a megszokott magas színvonalat hozták a mostani kóstolón is, különösen a cabernet franc volt meggyőző.
Jó volt látni, hogy a villányi borászok a mostani kóstolóra nagy számban jöttek el, és csúcsboraikat is felvonultató széles szortimentet mutattak be a közönségnek. Szintén jó ötlet volt a RedY külön standon szerepeltetése. Akik pedig tombolát vettek, azok igen jól jártak, ha nyertek, mert a nyeremények között komoly csúcsborok is akadtak. Jó lenne, ha más borvidékeinkről is hasonlóan sok pince és hasonlóan széles kínálat lenne kóstolható a legközelebbi Winelovers Wednesday rendezvényeken.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
A komplexitás és a hosszúság a legfontosabb
Az aszúk tökéletesek, a vörösök többségének kell még egy kis idő
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!