Biodinamikus bort, sört, pezsgőt, húst, egyetlen termelőtől
Meinklang Piknik
2016-09-16 | Pöstényi Zita
Biodinamika: a téma legalább annyira megosztó, mint a homeopátia a hagyományos gyógyítással szemben. A nyár talán utolsó hétfő délutánján viszont a Meinklang meglehetősen meggyőző volt. Fehér-, narancs-, gyöngyöző-, és vörösboraikon kívül biodinamikus búzasörüket, vörös pezsgőjüket és ciderüket is kóstoltuk. Sőt, biodinamikus pulled prokjukat is.
Szerencsésnek mondhatom magam, hogy részt vehettem a Terroire Club által szervezett Meinklang pikniken a Tabán füves lejtőin. Igazi piknik hangulat fogadott: középen egy csíkos abrosszal megterített asztalon sorakoztak a borok és az ínycsiklandó szendvics alapanyagok, körben a fák nyújtotta árnyékban kockás plédek és kemping székek.
A szikrázó napsütésben élvezet volt kortyolni a borokat, miközben a borász, Werner Michlits lelkesen beszélt a biodinamikus gazdálkodás rejtelmeiről. A téma legalább annyira megosztó, mint a homeopátia a hagyományos gyógyítással szemben. Ami teljesen érthető része ennek a dolognak, az a szinte teljesen vegyszermentes és minimális beavatkozással történő szőlőtermesztés és borkészítés. A misztikusabb rész nekem ott kezdődik, ahogyan a meghatározott időre földbe ásott, ökörszarvba töltött trágyából és gyógynövényekből készülő preparátumokat előállítják és alkalmazzák a természet körforgását, a kozmikus hatásokat is figyelembe véve. De alapvetően a végeredmény egy széles palettán mozgó, egészen érdekes tételeket is tartalmazó kínálat, amelyek a burgenlandi és a kisebb somlói területekről származnak. Az összes borról elmondható, hogy spontán erjedt, általában minimális beavatkozással és kénhasználattal.
Meinklang: fehértől a narancsig
A kóstolást a fehér tételekkel kezdtem, ebből volt a legszélesebb a kínálat, öt bort is érkezett az alkalomra. A somlói területről 3 tétel volt, egy juhfark, egy hárslevelű és egy házasítás.
A J13, ahogy a nevéből már következtetni lehet, egy 2013-as juhfark, ami tölgyfahordós érlelést is kapott, intenzív virágos illatú, bár nekem picit savas érzettel társult. A H14 fantázianévvel ellátott 2014-es hárslevelű sokkal közelebb áll az én ízlésemhez. Ez a tétel részben hordós, részben tartályos érlelésű, kellemes savszerkezetű, gyümölcsös és virágos illatjegyeket hordoz. A Sziklafehér névre keresztelt olaszrizling, hárslevelű és juhfark házasítás szintén nagyon tetszett, bármikor elővenném egy kellemes nyáresti beszélgetés alkalmával. Kóstoltunk még egy tipikus burgenlandi, 2015-ös zöldveltelinit is, ami tartályos erjesztésű, csavarzáras és rendkívül üde, zamatos bor.
Ezután következett egy különleges szürkebarát, a Graupert. Erről azt érdemes tudni, hogy ezt a szürkebarát ültetvényt nem metszik, így a szőlő gyakorlatilag vadon nő, egészen ágas-bogas, szinte már fa jellegű tőkék alakulnak ki. A Graupert egyébként kócost jelent, utalva ezzel a tőkék kinézetére. Ily módon átlag feletti fürtszám érhető el, ahol az egyes fürtökön egészen apró szemek képződnek, amelyek sokkal koncentráltabb zamatúak. De van még két különleges eljárás ennél a tételnél, az egyik, hogy egészen hosszú, 11 napos héjon áztatást is beiktatnak a borkészítés folyamatába, illetve részben tartályos érlelést, részben pedig egy speciális betontojásban való érlelés is alkalmaznak. A bornak a hosszú áztatásnak köszönhetően egészen narancsba hajló színárnyalata lesz.
Meinklang: a színesek
A fehérek után egy 2015-ös rozé is volt a kínálatban, a Prosa, ami egy pinot noir gyöngyözőbor, nagyon kellemes és bogyós gyümölcsös zamatú, az egyik kedvencem a kóstolóról.
Ezután áttértünk a vörös vonalra. Elsőként egy részben tölgyfahordós, részben tartályos érlelést kapott 2014-es kékfrankost kóstoltam, ami friss, fűszeres illatával és meggyes, piros bogyós ízvilágával teljesen kellemesen fogyasztható volt. Az előbb már emlegetett Graupertnek vagy egy vörös párja is, ez következett a sorban. Ebben az esetben a zweigelt ültetvényt művelik a korábban leírt módon, viszont itt a végén barrique hordós érlelést alkalmaznak. A két Graupert közül nekem ez tetszett jobban, nagyon könnyen bele lehetne feledkezni egy beszélgetésbe egy felbontott palack társaságában.
És végül következett a top tétel, a Konkret. A St. Laurent (Szentlőrinc) szőlőből készült bort kizárólag a már emlegetett speciális betontojásokban érlelik, visszafogott tanninok, friss, gyümölcsös zamatok jellemzik.
Három extra
Három extrával is készültek a borokon kívül. A már forgalomban lévő, Urkorn névre keresztelt aranyszínű búzasörük tönköly, alakor és tönkebúzából készült, 4,7%-os alkoholtartalommal.
Az alma cider degorzsálás előtt is kellemes gyümölcsös, zamatos ízvilággal rendelkezik. A kísérleti vörös pezsgő, ami kékfrankosból és egy svájci rezisztens szőlőfajtából készült, szintén degorzsálás előtt áll, de ígéretesnek tűnik, gyakorlatilag egy gyümölcsbomba robban az ember szájában kóstoláskor.
A kóstolás végén az egész pikniket megkoronáztam a lassú tűzön sütött, saját tenyésztésű mangalicájuk ízletes húsából készült pulled pork szendviccsel, amit szintén saját készítésű káposztasalátával, paradicsommal és rukkolával töltött Werner Michlits egy szezámmagos buciba. Ezt az egyik árnyékot adó fa tövében, egy kockás pléden elnyújtózva fogyasztottam el egy kis hárslevelű társaságában. Az egész piknik kiváló szervezésű, nagyon kellemes élmény volt.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!