„Egyetlen töltényünk maradt” – 2. rész
A Bükki borvidék harca a túlélésért
2019-07-09 | Geri Ádám
Májusban új, szigorúbb termékleírást nyújtott be az illetékes hivatalhoz a Bükki borvidék. A végleges szöveget sok vita előzte meg, bár a többség az előre menekülés fontos elemeként tekint a dokumentumra. A Bükki borvidék küzdelmét bemutató cikksorozat befejező részében arról is szó esik, mi lehet a legrosszabb forgatókönyv.
Az előző részben bemutatott állapotokra „ráunva" Borbély Roland, Hajdu Roland és Sándor Zsolt borászok 2018 augusztusában megalapították a Szövetség a Bükki Borvidékért mozgalmat. Ma 15 tagot számlálnak (együttesen a borvidék szőlőterületeinek 8-10 százalékát birtokolják), de ez folyamatosan változik. Voltak, akitől elköszöntek és olyan jelentkező is akadt, akit nem vettek fel. „Ez egy érték- és érdekvédelmi csoportosulás, sokan azonban inkább rövidtávú anyagi hasznot látnak benne. Nem egy marketingosztályt akartunk létrehozni, hanem egy munkaközösséget, ami a borvidéken tapasztalható kuszaságokat szeretné rendbe tenni és a minőségi bor elkötelezett híve. Ehhez képest volt jelentkező, akiről tudom, hogy közben feketén árulja a lédig borát” – foglalja össze a szervezet lényegét Hajdu Roland. A célok tekintetében mindazonáltal már a 15 tag között sem teljes az egyetértés: van, aki országos jelenlétben gondolkodik, mások a borvidéket hódítanák meg, megint másokat a palackos bor elkészítése is komoly kihívások elé állít. Így az anyagi terhek megosztásának mikéntjéről nem is lehet egyezkedni, vagyis a pénzügyi források is korlátozottak. Egyelőre egy esetleges borvidéki stand az őszi Budapesti Borfesztiválon tűnik reálisan közös nevezőnek.
Amiben viszont a szövetségen belül teljes az egyetértés: új termékleírásra van szükség, a mostani elavult, a minőségi borkészítéssel össze nem egyeztethető technológiákat is megenged. A borvidéki termékleírások az Európai Unió 2009-es borreformja miatt jöttek létre, megírásukat azonban sok helyen inkább nyűgnek tekintették. Különösen igaz lehetett ez a Bükki borvidék esetében, amire – mint az előző részben is esett róla szó – a rendszerváltás után a helyi gazdák továbbra is inkább más borvidékek beszállítójaként tekintettek. A rossz nyelvek szerint a bükki termékleírás egyenesen Egerben született (az egyezés mértékéről mindenki maga meggyőződhet itt). Állítólag azért is, mert sok bükki gazda remélte, hogy ha a borvidéket egyszer Egerhez csatolják, utána több pénzt kaphatnak a szőlőikért.
Borbély Roland, a Szövetség a Bükki Borvidékért egyik alapítója
„A mi életünket egy esetleges beolvadás biztosan megkönnyítené, de természetesen a két borvidéken élő szőlőtermelők és borászok szempontjai és érdekei lesznek azok, amik alapján majd egyszer ebben a kérdésben döntés születhet” – mondja Soltész Gergő, az első sorban az Egri borvidéken aktív, ám 2018-ban a bükkiben is jelentős befektetést megvalósító Ostorosbor vezérigazgatója. Ez az egyesülés egyébként időről-időre fel szokott merülni, bár most talán éppen nem téma. „Alapvetően helyi ügy, a hegyközségi tanácsok hatásköre, de én úgy látom, nincsen napirenden a kérdés. A Bükkben komolyan elindultak egy minőségi irányba, példaértékű munkát végző pincészetek jelentek meg, akik ki akarják használni a termőhelyük egyediségét” – ismerteti a szakpolitika álláspontját Gál Péter, az Agrárminisztérium eredetvédelemért felelős főosztályvezetője.
Az új termékleírás valóban a bükki adottságokra fókuszálna, ilyeténképpen jelentős szigorításokat tartalmaz, ezt pedig természetesen nem mindenki fogadja örömmel. „A kidolgozása egy folyamat, amiben nagyon sok szereplő érintett. Miskolc környékén, ahol régi szerkezetű, 3x1,2 vagy 3,5x1 méteres térállású szőlők vannak, vagyis nagyon alacsony a hektáronkénti tőkeszám, nehezen fogadták el, hogy az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott borok a jövőben maximum 2,5 kg tőketerhelés mellett készülhetnek” – magyarázza Dósa Sándor, a Bükki Borvidék Hegyközségi Tanácsának elnöke. „Én olyat is hallottam, akinek a 9% helyett tervezett 11,5-es minimum alkohollal volt baja, mondván, rosszabb években az Irsai Olivér ezt nem tudja hozni” – hoz egy másik példát Hajdu Roland. (Az alacsony alkohol nem egyedülálló, 9% százalék a legkisebb megengedett érték többek között Balatonbogláron, Neszmélyen és Villányban is.)
Külön kérésre került bele a tervezetbe a bükki pezsgő, mint új termékkategória. Az izsáki származású Mezei Mihály 1991-ben érkezett Tibolddarócra, hogy pezsgőt készítsen. A helyszínválasztás nem véletlen: a 19-20. század fordulóján Törley József pezsgőgyárába is került innen pezsgő alapbor, a második világháború után pedig a budafoki Hunagorvint látták el. Mezei az elmúlt közel harminc évben lépésről-lépésre építkezett, 85 hektárjával ma a borvidék messze legnagyobb szereplője, tankpezsgői az egyik országos áruházlánc polcain is megtalálhatók. „A borvidék adottságai szerintem egyértelműen a buborékos italok készítésének kedveznek, részben ezért is szerettem volna ezt belevenni, hátha más is kedvet kap hozzá” – mondja Mezei Mihály, aki a termékleírás elfogadása után tervez kijönni magasabb minőségű, hosszabban érlelt bükki pezsgővel. Bérmunkában másoknak is végez pezsgősítést, igaz, az 50 hektoliteres legkisebb tartálya sokaknál kizáró ok. Őt egyébként nem hívták a szövetségbe, amit jó kezdeményezésnek tart, bár szerinte a borvidék problémáit nem a kis kézműves pincészetek fogják megoldani. „Egy-két megbeszélésükön részt vettem, de ők alapvetően más irányt képzelnek el, a mi alapanyag-termelésünk és technológiai hátterünk másra predesztinál minket” – mondja.
De vissza a termékleíráshoz: az említett szigorítások (egyelőre) nem érintik az engedélyezett fajtákat, mind a harminchármat átemelik a régiből. Így aki a többi új feltételt teljesíti, az ezen nem bukik el. Másrészt mivel a borvidéknek nincs kutatóintézete, nem tudni, mik azok a fajták, amik beválnak, ezt az elkövetkezendő évtizedek munkája valamint a piac reakciója fogja eldönteni.
Az egyezkedések miatt a tervezetet májusban az utolsó pillanatban tudtak leadni az Agrárminisztériumnak (utána egy évet kellett volna várni). És ugyan reménykednek benne, hogy az idei szüret már az új termékleírás szellemében zajlik (a borászok még azt is vállalták, hogy saját költségükön vesznek részt a kéthetente összeülő borvidéki bírálóbizottság minősítési munkájában), az illetékes osztály tájékoztatása szerint jelenleg a hiánypótlásnál tart az ügy. Még csak ezután lehet majd összehívni a Bor Eredetvédelmi Tanácsot, és ha ők rögtön jóvá is hagyják az új termékleírást, két hónapig még kifogással lehet élni, vagyis a hatályba lépés legkorábbi ideje bőven szeptember.
Bár még az első módosított termékleírás se ment át, fejben már összeállt a következő változtatás, ami a Bükkbor kategória/márka bevezetése lesz. „Nagyon sokat gondolkodtunk, hogy milyen legyen a Bükkbor, ami a legjobban megjeleníti a termőhelyi adottságainkat. Nekünk csak egyetlen töltényünk maradt: vagy nagyon eltaláljuk és sikere lesz, vagy valószínűleg nincs további 3-5 évünk egy újabbal kísérletezni” – mondja Hajdu Roland. Sok közös kóstolás után végül az olaszrizling-chardonnay-zenit hármas mellett döntöttek. A három fajtának – némileg szokatlan módon – fixen egyenlő arányban, összesen minimum 90 százalékban kell szerepelnie a házasításban, ami erősen megköti a borászok kezét. Ez is volt a cél: nem szeretnék, ha széttartana a stílus vagy a minőség. További érdekesség, hogy gyakorlatilag nincsen olyan borász, akinél mind a három fajta rendelkezésre áll (olaszrizlingből 70, chardonnay-ból 50, zenitből 30 hektár van a borvidéken), így egymástól fognak szőlőt átvenni. Első évben a pincészetek összesen 10 ezer palackot terveznek a Bükkborból (összehasonlításképpen: BalatonBorból egy évben 60 ezer palack készül). Az összhang azért nem teljes. Akadt olyan szövetségen kívüli megkérdezett, aki a fajtát érintő 1961 és 1970 közötti telepítési hullám következtében a borvidéken első számúvá avanzsált leánykára építene, és egy második bükki cuvée létrehozását sem tartja elképzelhetetlennek.
A bükki borászok mindeközben nemcsak a terméküket csiszolgatják, de a piacot is próbálják megtalálni hozzá, például közös „fellépéseken”. Sándor Zsolt avasi pincéjében több mini bükki borfesztivált szerveztek már, más miskolci rendezvényeken szintén részt szoktak venni. Amikből akad bőven, a város ugyanis e téren nagyon agilis. Az Avas egyértelműen
kezdi visszanyerni jó értelemben vett vigalmi negyed státuszát,
ami nagyjából száz éve volt csúcsra járatva (rendszeres vendég volt itt Móra Ferenc vagy éppen Móricz Zsigmond). A fejlesztések listája hosszú: az önkormányzat 2015-ben megvásárolta és turisztikai központtá alakította a Bortanyát, további 3 milliárdos pályázati forrásból pedig másfél-két éven belül felújítják az Avas Kilátót, a sétányokat, támfalakat, rekreációs és piknikező helyeket alakítanak ki, megkezdődik az erdős részek rendbetétele és bővül a bormúzeum.
Avasi pincesor I.
A programok már most is egymást érik itt. Az ország egyik legnagyobb boros rendezvényévé nőtte ki magát a május eleji Borangolás, amit a becslések szerint idén 20 ezren kerestek fel (koncepciójában az etyeki rendezvényekre hasonlít, a 20-30 helyi részt vevő pince mindegyike befogad egy vendégborászatot), az önkormányzat ezzel egy időben study tourt rendezett a hazai szakembereknek. A sok program néha már üti egymást: az előző részben említett júniusi Bogácsi borfesztivál az utóbbi két évben egybeesett a Miskolci fröccsfesztivállal, ami nem csak a közönséget osztja meg, de az egyelőre „one man show”-t bemutató bükki borászoknak is kétfelé kell szakadniuk.
Avasi pincesor II.
A helyi vendéglátók valamivel lassabban eszmélnek. „Előbb volt a borom Michelin-csillagos étterem degusztációs menüjében, mint Miskolcon” – meséli Borbély Roland, aki azt is elismeri, egy 1500-2000 forint körüli belépő bor a szortimentjében talán áttörést hozna. Azt minden esetre jó kezdeményezésnek tartja, hogy van olyan miskolci bár, amelyik plusz pontot kapott az önkormányzati üzlethelyiségért folytatott versenyfutásban, mert vállalta, hogy csak bükki borokat tart a borlapján. A megye többi részében még kevésbé rózsás a helyzet. Mint Hajdu Roland felidézi, Mezőkövesden válaszra sem méltatták, amikor reprezentációs célokra a város figyelmébe ajánlotta a 60 százalékban az ottani dűlőkből készült borát. Bükki borral amúgy elvétve is alig találkozni a borvidék második legnagyobb településének éttermeiben. „Nem biztos, hogy meg kell térítenünk a régiót. Ha vannak oázisok, amik tiszta viszonyok mentén működnek és értéket hoznak létre, akkor nekik menni kell előre. Ha nem megy nagyobb közösségben, akkor csináljuk páran.”
A borvidék eközben egyre fogy, Borbély Roland úgy becsüli, a jelenlegi 900 hektárnak valahol a felénél fognak beállni. De szerinte ez nem is akkora baj: „Akár előnyünkre is válhat, hogy kicsik vagyunk és viszonylag ismeretlenek, mert így kíváncsiak lesznek ránk az emberek.”
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!